„A klímakockázatok meglehetősen összetettek, fel is erősíthetik egymást, illetve más természetű kockázatokkal kapcsolódhatnak össze, újabb negatív folyamatokat és kockázatokat generálva” – jelentette ki Hanák Gábor, a KPMG igazgatója a Magyar Biztosítók Szövetségének (Mabisz) november végi konferenciáján. Jó példa erre az idei európai energiaválság, ami geopolitikai kockázatok és időjárási tényezők együttes eredményeként alakult ki.

Az orosz gáz kiesése hosszan tartó hőhullámmal és súlyos aszállyal párosult. Kulcsfontosságú folyók vízszintje kritikus érték alá csökkent, hőmérséklete pedig jelentősen megemelkedett, emiatt azon túl, hogy a hajózhatóság és ezáltal az ellátási láncok sérültek, atomerőműveket kellett leállítani, illetve a szokásosnál alacsonyabb kibocsátással működtetni, a helyükre bizonyos esetekben belépő szénerőművek viszont nem kaptak folyami alapanyag utánpótlást, és ha mégis tüzelőanyaghoz jutottak, nagy szén-dioxid-kibocsátásukkal tovább erősítették a felmelegedést.

Hanák Gábor szerint a globális felmelegedés a jelenlegi mértékadó előrejelzések szerint rövid távon (2040-ig) nem lesz számottevő, bár a világ számos pontján, így Magyarországon is érzékeljük a klímaváltozás kedvezőtlen hatásait a 30-40 évvel ezelőtti állapothoz képest.

A század végére azonban a hatások egyenesen katasztrofálisak lehetnek.

Nehezíti a klímaváltozás kihívására adandó válasz megtalálását az, hogy a klímaváltozás a megfelelő, hosszabb időhorizontot tekintve viszonylag új jelenség. Az előrejelzések széles skálán mozognak, az egyes kimenetek hatásai – azaz a várható klíma alakulás miatt bekövetkező szélsőséges időjárási események természete és mértéke – pedig nem vezethetők le a korábbi tapasztalatokból. Emiatt a jelenség megítélésében szükség van olyan megfontolásokra, amelyek a jövőben bekövetkező, és a meglevő tapasztalatot árnyaló, kiegészítő események láncolatát, vagyis megfelelő forgatókönyveket vizsgálnak.

Jöhetnek az extrém forgatókönyvek

„Mivel jelenlegi tudásunk alapján nem tudunk megbízható valószínűségeket hozzárendelni a lehetséges forgatókönyvekhez, ezért hagyományos értelemben vett értékelés, amely a széles skálán mozgó hatások mértékének és bekövetkezési valószínűségének együttes becsléséből adódna, nem lehetséges” – fogalmazott Hanák Gábor. „Amit meg lehet tenni, az bizonyos, akár észszerűnek, akár extrémnek tűnő forgatókönyvek feltételezése, és azok következményeinek felmérése, vagyis a forgatókönyv elemzés.”

Kapcsolódó

A biztosítók természetesen ma is végeznek különféle kockázatelemzéseket. Az EU-ban érvényes Szolvencia II prudenciális és vállalatirányítási keretrendszeren belül a biztosítók úgynevezett Saját Kockázat és Szolvencia Felmérést (angol rövidítéssel: ORSA-t) kell végezzenek. Eszerint a társaságoknak évente, vagy ha szükséges, akkor rendkívüli alkalmakkor felül kell vizsgálniuk jelenlegi és a jövőben várható, illetve észszerűen elképzelhető kockázati kitettségüket, valamint a szolvencia tervüket, és meg kell határozniuk azokat a lépéseket, amikkel kockázataik kezelhetők maradnak. Hanák Gábor szerint ebben a keretrendszerben az egyik hangsúly az első, azaz a „Saját” szón van:

a biztosítók jelenleg nagy szabadságot élveznek a vizsgálatok módszertanának és a vizsgált forgatókönyvek megválasztását illetően.

Szigorít az EU

Ezt kívánja szabályozni az Európai Bizottság a Szolvencia II irányelv módosításával. Nevezetesen azzal, hogy az ORSA keretében elvégzett kockázatelemzések vegyék figyelembe a klímaváltozás hosszú távú hatásaiban rejlő kockázatokat is.

A javaslat szerint a jelentősebb kockázatot hordozó biztosítók esetében legalább két (egy 2 Celsius-fok alatti és egy 2 Celsius-fok feletti felmelegedéssel számoló) klíma forgatókönyvet kell elemezniük az ORSA keretében.

Hanák Gábor ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet, hogy ez alól felmentést kaphatnának az alacsony kockázatú biztosítók. A kockázati besorolás számos elemet tartalmaz; a díjbevétel kritérium e kérdésben 100 millió euró, azaz nagyjából 40 milliárd forint körül mozoghat, ami nagyjából a magyar biztosító társaságok felét sorolná az alacsony kockázatú csoportba.

A Szolvencia II módosító javaslatát még több körben egyezteti az Európai Bizottság. Az eddigi visszajelzések alapján a klímakockázattal összefüggő területen az egyik legfontosabb kérdés e kockázatelemzések időhorizontja lehet, mert ami ma lényegében norma az ORSÁ-t végző biztosítók között – a KPMG tapasztalatai szerint 3-5 éves kitekintések elkészítése – az a klímaváltozás szempontjából nem meghatározó, ilyen időtávon drasztikus – a kockázatokat jelentősen befolyásoló – változások nem valószínűsíthetők. Abban azonban nincs vita, hogy a hosszú távú kockázatok „időarányos részét” valamilyen módon be kell vonni a biztosítók tervezési gyakorlatába.

Ha ez nem történik meg a tervek szintjén, és ennek megfelelően a gyakorlatba ültetett módon, akkor a kockázatok későbbi növekedése hirtelen jelentős árazási problémákhoz vezethet: változatlan biztosítási díj vagy annak kis mértékű emelése mellett a biztosítók tevékenysége veszteségessé válna, azonban nagyobb díjemelés esetén az ügyfelek nem akarják, vagy nem tudják majd megvásárolni az adott termékeket. Emiatt a klímaváltozással érintett kockázati területeken szolgáltatáshiány (protection gap) alakulhat ki

– figyelmeztetett Hanák Gábor. Szerinte egy ilyen állapot egyik szereplőnek sem érdeke: sem az ügyfeleknek, sem a biztosítóknak, sem a szabályozóknak; vagyis összességében a közérdek szempontjából kifejezetten káros lenne.

A jó példák átvételével mérsékelhetők a kockázatok

A hosszú távú kockázatok időarányos részének beépítése azonban nem csak a jelenlegi árazások átalakításával történhet meg, fontos szerepe lehet ebben az adaptáció ösztönzésének. Léteznek jó gyakorlatok, amelyek átvétele mérsékelheti a negatív hatásokat, és minden bizonnyal létezhetne sokkal több is, ha biztosítók és a kormányzatok hatékonyan együttműködnének a kockázatok elemzésében és a megoldások keresésében. Jó példa erre a 2003-as francia hőhullám, amely 15000 fős többlethalálozást eredményezett. Az akkori eseményekből tanulva ma már Franciaország szerte jól begyakorolt hőségriadó, és vele életbe lépő mentesítő lépések működnek, amikkel azóta a 2003-asnál hosszabb és forróbb hőhullámok is sokkal kevesebb többlethalálozással járnak. Hasonlóképpen, megfelelően megtervezett és végrehajtott adaptációs programokkal számottevően csökkenthető az aszályok, a villámárvizek és más, várhatóan erősödő természeti csapásokkal kapcsolatos kockázatok és az azok bekövetkezéséből eredő károk mértéke is.

Ezek az adaptációs gyakorlatok hozzájárulhatnak a későbbi szolgáltatáshiány (protecion gap) kialakulásának elkerüléséhez. Márpedig, mint láttuk, a szolgáltatás-hiány társadalmilag káros fejlemény. Mind a szabályozó (például jogszabályi előírásokkal, kedvezményekkel), mind a biztosítók (például árazással, kockázat mérséklő előírások megkövetelésével, önrész előírásával) hatékonyan tudnak hozzájárulni a lakosság, a biztosítási ügyfelek adaptációs lépéseinek motiválásához.

A szükséges adaptációs mechanizmusok kialakításának támogatása éppen ezért az állami és a magánszektor közös feladataként is felfogható, amihez azonban több párbeszédre van szükség a kormányzat és a biztosítók között

– közölte Hanák Gábor.