Január végén volt olyan térsége Magyarországnak, ahol 17 Celsius-fokot is mutatott a hőmérő. Éghajlatkutatók szerint ne örüljünk az enyhe teleknek, mert amit megspórolunk a fűtéssel azt majd nyáron hűtésre költjük, ez derül ki Szabó Péter, az ELTE éghajlatkutatója, Pongrácz Rita, az ELTE meteorológusa, és Lakatos Mónika, a HungaroMet éghajlati szakértőjének közös tanulmányából. 

A változó éghajlat Magyarországon egyre forróbb nyarakat és egyre enyhébb teleket hoz. Nyáron egyre többször kell bekapcsolni a klímát, télen viszont vannak egészen tavaszias időszakok, amikor alig kell  fűteni a lakást. 

Január végén 17 Celsius-fok feletti hőmérséklet

Megdőlt az országos és a fővárosi napi melegrekord is január 26-án, vasárnap, közölte a HungaroMet Zrt. Főnyeden 17,3 Celsius-fokot mértek, Pestszentlőrincen pedig 15,5 Celsius-fokot.
A hétvégén a feltámadó délnyugatias széllel melegebb légtömegek érkeztek a Kárpát-medencébe, aminek köszönhetően a Somogy vármegyei Főnyeden 17,3 Celsius-fokot mértek, ezzel megdőlt az erre a napra vonatkozó országos melegrekord. Az erre a napra vonatkozó korábbi rekord 17 fok volt, amit 1995-ben mértek Kisbéren. Budapesten, Pestszentlőrincen pedig 15,5 Celsius-fok volt vasárnap, ezzel a fővárosi napi melegrekord is megdőlt, írta meg az MTI. A korábbi fővárosi melegrekord 13,7 fok volt, ezt szintén 1995-ben regisztrálták, szintén Pestszentlőrincen. A HungaroMet Zrt. szerint az ország nagy részén 10 fokkal magasabb hőmérsékletet mértek, mint a 2 Celsius-fokos klímaátlag. Az átlagos eltérés 11,2 Celsius-fok volt, a nyugati határ mentén 13-14 Celsius-fokkal volt melegebb az átlagosnál.

Csúcsterhelés télen és nyáron is

Az éghajlatváltozás hatásai kivétel nélkül minden szektort érintenek, köztük kiemelten az energiaszektort. Az épületek fűtése és hűtése a megtermelt energia egyik legnagyobb felhasználója. A gáz- és villamosenergia-fogyasztás csúcsterhelései rendszerint a leghidegebb téli és legforróbb nyári napokon jelentkeznek. Mindezek megváltozása nemcsak az energiaellátás biztonságára jelentenek kihívást, hanem komoly környezeti és gazdasági problémákat is okoznak, írják a tanulmányban.

Egy 2005-ben kiadott kormányrendelet szerint a hivatalos fűtési szezon szeptember 15-től május 15-ig tart.

Kapcsolódó

Persze az időjárás változékonysága nem igazodik a fix naptári időpontokhoz, ráadásul az elmúlt évek éghajlati tendenciái, valamint a fűtési rendszerek rugalmassága miatt ez az időszak jelentősen módosulhat. Példaként említik, hogy 2024 februárjában sokan kikapcsolták a fűtést az áprilisra jellemző hőmérsékletek miatt. 

Az ilyen változások nyomon követésére és az energiaigény pontosabb becslésére vezették be a fűtési foknap fogalmát. 

A fűtési foknap egy alaphőmérséklet mellett a napi minimum-, maximum- és átlaghőmérsékletekből számított érték, mely megmutatja, hogy adott napon mekkora energia szükséges a beltéri környezet kívánt hőmérsékletre történő melegítéséhez. Ez egy kizárólag az időjárás által befolyásolt mutató, nem függ az épület szigetelésétől, modernitásától. Ha a kültér átlaghőmérséklete tartósan egy meghatározott érték alá csökken, fűtenünk kell, különben a lakásunk kihűl, és kellemetlenül érezzük magunkat. Ez Európa nagyobb részén 15,5 foknak vehető.

A HungaroMet adataiból kiderül, hogy az elmúlt évtizedekben a hideg hónapok fűtési igénye jelentősen csökkent, miközben a legmelegebb hónapok hűtési igénye nőtt. 

Ne örüljünk annyira a téli 17 foknak

Kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy ha összeadják a fűtés és a hűtés éves energiaigényét ott, ahol már van légkondicionáló berendezés, látható, hogy az 1970-es 1980-as évekhez képest ez az összeg az ország déli-délkeleti részén nőtt, nyugati és hegyvidéki részén csökkent. 

A nagyvárosok között Szegeden a legmagasabb a légkondicionálóval ellátott lakások aránya is: 2022-ben az országos 28 százalékos átlag mellett a lakások 47 százalékában volt klímaberendezés. Míg  Budapesten csak a lakások 37 százaléka volt klimatizált. Ugyanakkor a fővárosban is érezhető a változás: a belvárosban nemcsak, hogy nagyobb lett a hűtési igény az elmúlt három évtizedben, de a külvároshoz képest is növekedett, ami részben az egyre nagyobb arányban használt légkondicionáló készülékeknek köszönhető.

Ezzel szemben a nyugati határ közelében és középhegységek térségében kevesebbet kell költeni a fűtésre és hűtésre éves szinten, mint a 1970-es 1980-as években, hiszen az októbertől áprilisig tartó időszak is jelentősen melegedett, míg az alacsonyabb május-szeptember közötti napi hőmérsékletek miatt itt nincs olyan erős hűtési igény, mint a Dél-Alföldön.

A pesszimista forgatókönyv szerint a téli fűtési igény csökkenése mellett a század végére jelentős növekedés várható a nyári hűtési energiaigényben, ami egyes modellek szerint a télinél is nagyobb lehet. 

Általában a jövőt illetően az is elmondható, hogy a felmelegedéssel Magyarországon csökken a fűtési igény, ugyanakkor nő a hűtési igény. 

Az utolsó órákban vagyunk, de még nincs minden veszve

Ha az emberiség azonnal hathatós erőfeszítéseket tesz a kibocsátáscsökkentésre, a téli és nyári összesített energiaigény stabilizálható, míg a kibocsátáscsökkentés elodázása esetén kezdetben nyerhetünk ugyan a hűtés/fűtés arány eltolódásán, de a század végére a téli és nyári összesített energiaigény inkább nő majd.

A pesszimista, vagyis kibocsátáscsökkentés nélküli forgatókönyv szerint az  Alföld délkeleti részén az évszázad végére a téli és nyári energiaigény – amelyek közt jelenleg 3-4-szeres különbség van – közel azonos szintre kerülhet, ugyanakkor az azonnali kibocsátáscsökkentéssel elkerülhető a nyári energiafelhasználás jelentős emelkedése és a kapcsolódó többletköltség.

Mindebből látszik, hogy a klímaváltozás legjelentősebb hatása nem annyira az összenergia-fogyasztásban jelentkezik, hanem abban, hogy át kell alakítani a fűtési-hűtési rendszereket – és minél kisebb erőfeszítést tesz az emberiség a kibocsátáscsökkentésért, annál nagyobb költséggel és kockázatokkal járnak ezek az átalakítások.

A  légkondicionálók beszerzési és üzemeltetési költségei jelentős terhet róhatnak a háztartásokra, amelyet az alacsonyabb jövedelműek nem biztos, hogy megengedhetnek maguknak. A belterek hűtése ugyan mérsékli a hőstresszt, de növelheti a légúti megbetegedések kockázatát, miközben a légkondicionálók által a kültér felé kibocsátott hő tovább növeli a városi hőszigethatást, a városi kültéri zajszennyezés kisebb problémáját nem is említve.

Végül, az egyetlen kedvező hatást, azaz a fűtési igény csökkenését is árnyalja az, hogy a  villamosenergiára átálló rendszert ki kell építeni és a fűteni-hűteni is képes berendezéseket be kell szerezni. Ezeket a rendszerszintű nehézségeket pedig leginkább az azonnali globális kibocsátáscsökkentéssel lehet elkerülni, közölték a Másfélfok.hu-n publikált tanulmányban a szakemberek.