Június végén a szlovák parlament nagy többséggel elfogadta azt a javaslatot, amely - az érvelés szerint - korrigálja azt az igazságtalanságot, amit az okoz, hogy a csehszlovák kommunista párt prominensei az előző rendszerben betöltött posztjuk okán kapott magasabb nyugdíját csökkenti. Eduard Heger miniszterelnök szerint ezzel némileg orvosolhatják, hogy az állampárt vezetői, az állambiztonsági szervek magasabb rangú tisztviselői jól jártak a demokratikus átmenet után is. Azokat vették célba, , "akiknek fő célja az volt, hogy a kommunista rendszert mindenáron hatalmon tartsák".

Drasztikus változásnak nem lehet nevezni a lépést: az 5,45 milliós országban mindössze 5000 embert érint a javaslat. Tehát a koalíciós kormány sem kockáztatott nagyot, a kiadási oldalon sem igazán hoz ez érezhető változást, viszont a törvény népszerű. A Hegel vezette kormány meg is lovagolta ezt olyan kijelentésekkel - a Pravda szerint -, minthogy ez "egy világos üzenet arról, hogy a Szlovák Köztársaságban nem sérthetik meg az emberi és állampolgári jogokat." Mivel a csehszlovák éra utolsó időszakában elfogadták az ottani lusztrációs (átvilágítási) törvényt, valamivel pontosabban körülhatárolt, hogy kiket is érint a lépés, de a keleti blokk legtöbb országában ilyen rendezés soha nem történt, Magyarországon a mai napig fellángol róla a vita.

Kapcsolódó

A nyugdíjkérdés a keleti blokk több országban előjött már: 2015-ben Magyarországon is felmerült erre vonatkozó javaslat, a Nemzeti Emlékezet Bizottság viszont azt javasolta, hogy a kommunista rendszer üldözöttjei kapjanak magasabb nyugdíjat. Azok, akik osztályidegennek bélyegezve nem a tehetségüknek megfelelő végzettséget szereztek, akiket az állampárttól való távolságtartásuk miatt hátrányért, vagy épp azokét, akiket bebörtönöztek és nem dolgozhattak. A részleteket igazán nem dolgozták ki - nehéz is meghatározni, hogy ki számít áldozatnak a fenti szempontok szerint, az hogyan is bizonyítható -, a plasztikus tervezet körüli vita hamar el is halt.

Mivel a szlovák törvény újra napirendre vette a kérdést, felmerül, hogy Magyarországon ezt a nyugdíj-igazságtalanságot miként orvosolnák 30 évvel a rendszerváltás után az emberek. A Napi.hu és a Pulzus Kutató reprezentatív méréséből pedig az látszik, hogy a felnőtt lakosság 70 százaléka ilyen vagy olyan módon, de megváltoztatná ezt a vitás kérdést.

A kutatás eredményei szerint 19-19 százalék csökkentené az elnyomás kiszolgálóinak magas nyugdíját vagy emelné az áldozatokét, míg 32 százalék a két lépést egyszerre tenné meg. Mindössze 30 százalék állítja azt, hogy egyik javaslatot sem támogatja.

70 százalék így vagy úgy, de lépne.
70 százalék így vagy úgy, de lépne.

A nők bolygatnák kevésbé a múltat

Az adatokból az látszik, hogy a férfiak és a nők álláspontja között kisebb-nagyobb különbségek vannak: előbbi csoport 21-21 százaléka csökkentené a rendszer kiszolgálóinak, vagy emelné az üldözöttek nyugdíjait, 35 százalékuk pedig a két javaslatot együtt támogatná. Míg a nők esetében csak 17 és 16 százalék lépne egyik irányba, míg 31 százalék tartaná helyesnek, ha mind a kettőről döntene a magyar parlament.

Éles különbség ott látszik, hogy a férfiaknak csak 23 százaléka nem támogatja semmilyen formában a rendezést, míg a nők 36 százaléka ellenzi teljesen, hogy megbolygassák a múltat.

A nőknél csak 64 százalék változtatna.
A nőknél csak 64 százalék változtatna.

Igazán nagy generációs különbség nem látszik a magyar felnőttek között a 18-39 évesek tartanák a leginkább igazságosnak, ha egyszerre csökkentenék a kommunista vezetők nyugdíját és emelnék az áldozatokét, 34 százalékuk lépné ezt meg. Közöttük vannak a legkevesebben azok, akik a rendszer üldözöttjeinek nyugdíját emelnék meg (14 százalék), miközben a 40-59 évesek 20, a nyugdíjas korúak 21 százaléka tartaná ezt fairnek.

A fiatalok vennék el legnagyobb arányban a kiszolgálók magas nyugdíját is (22 százalék), miközben a 60 évesnél idősebbek között ezt csak 17 százalék támogatja. Viszont nincs igazi különbség abban, hogy a három korcsoport 30-31 százaléka utasítja el bármelyik változtatást.

Leginkább a fiatalok tennének mindkét két irányba lépéseket.
Leginkább a fiatalok tennének mindkét két irányba lépéseket.

A diplomások bele is állnának, meg nem is

Markáns ellentét feszül a felsőfokú végzettségűek és a többi csoport között: alig 4 százalékuk ért egyet a prominensek nyugdíjának csökkentésével, 10 százalékuk emelné az üldözöttek nyugdíját. Ehhez képest az alap- és középfokú iskolát végzettek az első javaslatot 20-22 százalékban, az áldozatok kompenzálását 21-18 százalékuk tartja helyesnek. Az egyetemet vagy főiskolákat végzettek 43-43 százaléka egyaránt támogatná, ha a két javaslat egyszerre kerülne bevezetésre, de azt is, ha nem nyúlnának ezen szempontok mellett a nyugdíjrendszerhez. Itt viszont az látszik, hogy az alapfokú végzettséggel bírók 26 százaléka nem bolygatná ezt a kérdést, a középfokú iskolába jártak 32 százaléka tenne így.

A diplomások megosztottak.
A diplomások megosztottak.

Hasonlóan éles különbségek viszont nincsenek a válaszadókat lakóhelyük szerint nézve: a budapestieknek ugyan csak 17 százaléka követné a szlovák utat, szemben a megyeszékhelyeken élők és a városiak 18-18 százalékával és a falusiak 22 százalékával.

Közben épp a községekben vannak a legkevesebben, akik csak az áldozatok nyugdíját emelnék: mindössze 15 százalék, szemben a többi csoport 18-22 százalékos megoszlásával.

Nincs népi-urbánus vita.
Nincs népi-urbánus vita.

Viszont a két javaslatot egyszerre támogatóknál minden csoport nagyjából azonos véleményen van: 29-32 százalék tartaná ezt helyes útnak. Az ellenzőknél pedig 27-32 százalék közötti a véleménymegoszlás.

Ezt kell tudni a kutatásról

A Pulzus Kutató felmérése 1000 fő megkérdezésével történt, a válaszok reprezentálják a magyar felnőtt lakosság véleményét. Ez azt jelenti, hogy az adatok nem, kor, iskolai végzettség és településtípus szerint a magyar alapsokasági adatoknak megfelelően tükrözik a felnőtt, 18 pluszos lakosság véleményét.

"Csatlakozz a Pulzushoz! Légy Te is véleményvezér!"