Hosszas előkészítő munka után a múlt héten végül elfogadta a kormány a Nemzeti Korrupcióellenes Programot. A dokumentumot már régóta várták a korrupcióellenes szervezetek, hiszen annak eredeti, társadalmi vitára bocsátott verziója több olyan témát is feszegetett, aminek megoldására jó ideje szükség lett volna. Ilyen volt például a közbeszerzések átláthatóbbá tétele, a párt- és kampányfinanszírozás, vagy éppen a politikusi vagyonnyilatkozatok ellenőrizhetősége. (A március elejéig véleményezhető anyagról készült hosszabb írásunkat ide kattintva olvashatja el.)
A végül a kormány által is jóváhagyott verzióban sok minden változott az eredeti kiíráshoz képest. Többek közt tartalmazza például, hogy az államigazgatási szerveknél fel kell térképezni azokat a munkaköröket, amelyeket a korrupciós kockázatok fokozottan érintenek. Ezen felül az Állami Számvevőszék (ÁSZ) tapasztalatai alapján az ellenőrzések során érvényesíteni kell a korrupciómegelőzési kontrollokat, és felül kell vizsgálni a belső szabályzatokat. (A számvevőszék 2011 óta méri fel kérdőívekkel a közszféra korrupciós kockázatait. Az ún. integritás projekt célja, hogy láthatóvá válnak a közintézmények korrupció szempontjából veszélyeztetett területei, illetve az azzal szembeni ellenálló képesség.)
Az irány jó
Az ÁSZ integritás-projektje nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő, hiszen ezáltal több évre visszamenőleg rendelkezünk rendkívül részletes tapasztalati adatokkal, s ezekből már trendek is kirajzolódnak - közölte a Napi.hu érdeklődésére Szántó Zoltán, a Corvinus Egyetem Korrupciókutató-központjának társalapítója. Szerinte ez azért fontos, mert a modern antikorrupciós politikák integritás-alapúak, azaz a korrupció kockázatok előzetes felmérésén és becslésén alapulnak, a prevencióra és transzparenciára helyezik a hangsúly, nem pedig a megtorlásra.
Éppen ezért örvendetesnek nevezte, hogy a Nemzeti Korrupcióellenes Program egyre inkább ezekre a felmérésekre és elemzésekre épül, tényadatok alapján azonosítja a különböző kockázatú intézményeket, s a beavatkozás konkrét területeit és módszereit is ezek alapján választja ki. Ugyancsak jó iránynak tartja Szántó, hogy többek közt antikorrupciós tréningek népszerűsítésével erősítenék az oktatás szerepét, ahogy azt is, hogy kiterjesztené és népszerűsíteni a kormány a korrupciós kockázatok felmérését a köztulajdonban álló gazdasági társaságok, az igazságszolgáltatás vagy a civil szervezetek területére is.
A közbeszerzések és a köztulajdonban álló gazdasági társaságok átláthatóságának növelése és a nyilvános közcélú adatbázisok előtérbe állítása szintén hozhat eredményeket - fogalmazott Szántó, aki szerint a közszféra mellett a gazdasági szektor korrupciós fertőzöttségének előtérbe állítása is "fontos fejlemény". Összességében tehát a szakember szerint a jelenlegi program mind szemléletmódját, mind szakmai megalapozottságát, mind pedig összetettségét tekintve magában rejti a korábbinál sikeresebb korrupcióellenes fellépés esélyét. Persze minden program annyit ér, amennyi megvalósul belőle - vélte Szántó, aki szerint ugyanakkor nem szabad azt sem várni, hogy az eredmények egyik napról a másikra jelentkezzenek.
Fontos részek tűntek el
A Transparency International Magyarország (TI) meglepődött, hogy a kormány érdemi egyeztetés nélkül fogadta el a korrupció elleni programját - fogalmazott a Napi.hu megkeresésére Ligeti Miklós, a szervezet jogi vezetője. Ez azért problémás a szakember szerint, mert a tervezet erősen a hátrányára változott meg a februárban társadalmi vitára bocsátott verzióhoz képest. Kifogásolta azt is, hogy a TI javaslatai közül egyet sem fogadott be a kormányzat, sőt az elutasítást egyetlen esetben sem indokolta meg. Abban, hogy a végül elfogadott dokumentum gyengült az eredetihez képest, egyetértett a K-Monitor és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) is: a két szervezet közös közleménye szerint ugyanis számos progresszív elem kikerült a végül elfogadott verzióból.
Ligeti a minőségi romlásra példaként felhozta, hogy az új javaslatban a kormány már nem tekint korrupciós tűzfészekként a párt és kampányfinanszírozásra, sőt a program szerint "jelentős előrelépések történtek a pártfinanszírozás és a kampányfinanszírozás területén". Ezt a K-Monitor és a TASZ is kifogásolta, mondván, a 2014-es választások mindenki számára bizonyítékul szolgálhattak, hogy a rendszer továbbra is a korrupció és a csalás melegágya.
Ugyancsak helyteleníti Ligeti, hogy eltűnt a korrupció elleni programból a politikusi és közalkalmazotti vagyonnyilatkozatok rendbetételére tett vállalások zöme. A kormány továbbá a közérdekű bejelentők védelmének az újragondolását sem vállalja, holott a korrupció elleni program februári tervezete még - a TI-ra hivatkozva - elismerte, hogy a jelenlegi szabályozás csak látszatmegoldást eredményez - fogalmazott a jogi vezető.
A vagyonnyilatkozatokra vonatkozó szabályozás már az eredeti verzióban is kétértelmű volt a K-Monitor és a TASZ szerint, így pedig félő volt, hogy az az országgyűlési képviselőkre nem fog vonatkozni, csak a civilekre. Ez be is jött - fogalmazott a két szervezet, amely szerint ugyan valamennyit szigorodhat az államigazgatásban dolgozók vagyonnyilatkozat tételi kötelezettsége, de továbbra se lesznek átláthatóak a képviselői vagyonnyilatkozatok, nem lesz ellenőrzés, nem lesz szankció.
Indul a támadás a civil szervezetek ellen?
És hogy mi a véleménye a két antikorrupciós szervezetnek a civileket érintő szabályozásról? Az alábbi bekezdést inkább változtatás nélkül közöljük: "Még a tartalomjegyzékbe se merték beleírni, de az átláthatóság fejezet egy teljesen új ponttal bővült, a civil szervezetekre vonatkozó szabályozással. Eleve megdöbbentő, hogy miért kell hosszasan ecsetelni egy kormányhatározatban azt a történetet, amikor egy természetvédő szervezet állítólag kenőpénzt kért az Auditól azért, hogy ne problémázzon a gyárbővítés miatt, de a lényeget az alábbi mondat foglalja össze: "A civil szervezetek átlátható működésének érdekében vizsgálni kell az ezen szervezetek működését meghatározó jogszabályi rendelkezések érvényesülését, ezzel összefüggésben a nemzetközi szinten működőképes megoldások alkalmazásának, valamint a vagyonnyilatkozat megtételére kötelezhető személyi kör szélesítésének lehetőségeit." Tudniillik eddig is kellett azon civil vezetőknek vagyonnyilatkozatot tenni, akik 50 millió forintot meghaladó állami támogatást kapnak. Vélhetően most a külföldi forrásból gazdálkodó szervezetekre fog rámozdulni a kormány."
Bár a közbeszerzések során alkalmazott a "nyílt szerződés" (open contracting) módszer - a közbeszerzési ajánlatkérők egy központi honlapon a nyilvánosság számára kötelezően elérhetővé teszik a pályázati kiíráson túl a beérkezett összes ajánlatot, valamint az ajánlatok elbírálását követően megkötött szerződést is - kötelezővé tétele előrelépés lehetne a K-Monitor és a TASZ szerint, de szerintük a végül elfogadott szöveg annyira általános, hogy "jó eséllyel néhány látszatintézkedésre futja majd belőle".
Csak magát erősíti az állam
Ezek után nem meglepő, hogy a korrupcióellenes szervezetek nincsenek teljes mértékben megelégedve a kormány által elfogadott verzióval. Ligeti például úgy fogalmazott, hogy "a korrupció elleni program a kormány korrupció elleni, minden valószínűség szerint szándékos tétlenségének a kordokumentuma." Szerinte a ráadásul a korrupció elleni programot a civil szervezetek hitelessége elleni újabb támadásra használja fel, mondván, jellemző, hogy a korrupció elleni program sürgetőbb feladatnak tartja a civil vagyonnyilatkozati rendszer bevezetését, ezt már szeptember 30-ára el kellene készíteni, mint a politikusi és közhatalmi vagyonnyilatkozatok "ellenőrzéséhez fűződő esetleges munkajogi szankciók" bevezetésének a megvizsgálására korlátozódó, eleve sem túl ambiciózus vállalás teljesítését, amit elegendő az év végéig megoldani. A kérdés Ligeti szerint például az, hogy mindezt mennyire fogja tudni ellensúlyozni, hogy a kormány, szintén az idei év végéig elkészítendő jelentésben kér tájékoztatást a bíróság és az ügyészség működése során felmerülő korrupciós kockázatokról.
A K-Monitor és a TASZ szerint a végül elfogadott változások azt mutatják, hogy a kormány mindenhol sepreget, csak a saját háza táján nem. Megfogalmazásuk szerint semmi gond nem lenne azzal, hogy a kormány szigorít a közszolgákra, civilekre és az üzleti szférára vonatkozó szabályokon, ha bármit is tenne a politika legfelsőbb szintjein burjánzó korrupció ellen. Az elfogadott törvény korábbi feltételezéseket bizonyít: a kormánynak esze ágában nincs erélyesebben fellépni a korrupció ellen, helyette a korrupció elleni harcra hivatkozva növelni kívánja a mások feletti befolyását - véli a két szervezet.