Akármelyik párt is kormányoz a következő ciklusban, az egészségügyben mindenképpen változásra van szükség, e változásnak a hosszú távú, ciklusokon átívelő alapelveit pedig közmegegyezéssel kell meghatározni - indokolta a kezdeményezést az azt elindító Kincses Gyula, volt egészségügyi államtitkár. A 10 ellenzéki párt egészségügyi szakpolitikusainak közös munkájával létrejött dokumentum egyfajta egészségügyi minimumot jelent a következő időszakra, amelyet kidolgozói, ha kormányra kerülnek, figyelembe vesznek, ellenzékben pedig nem fognak támadni - magyarázta a megállapodás jelentőségét.

A közös minimum alapelvei közé tartozik a szolidaritás, a szubszidiaritás, az igazságos hozzáférés, a fenntarthatóság, az emberi méltóság és betegek jogainak tiszteletben tartása valamint az egységes minőségfelügyelet.

Így nem mehet tovább

A megállapodás szerint a fenntartható, igazságos egészségügyi rendszer feltétele az őszinte beszéd, vagyis ki kell mondani, hogy a tudomány és a technológia fejlődése mellett ma már nem tartható fenn az egészségügyi rendszer a XX. század második felében megszokott modellje.

A pártok közös vállalásaik közé emelték a várható élettartam EU-átlagtól való lemaradásának két parlamenti ciklus alatti leküzdését, a társadalombiztosítási rendszer visszaállítását és alkotmányos védelmét, valamint az eredményesség javítására irányuló finanszírozási rendszer kialakítását is. Megcélozták emellett az önálló ágazati felügyelet és intézményrendszer visszaállítását, valamint az egészségügyi büdzsé GDP-arányos részesedésének uniós átlagra emelését négy év alatt, illetve a lakossági kiadások 30 százalék alá szorítását. Elérendő minimum a hálapénzrendszer felszámolása is.

A politikusok már megállapodtak, most a szakmának kell véleményezni

Kincses szerint a megállapodás politikatörténeti esemény, a született dokumentumot pedig szakmai szervezetekkel  - kórházszövetség, szakmai kamarák  - is véleményeztetni fogják. Készítői úgy vélik, ez a fajta összefogás - az egészségügy minimumkövetelményeinek meghatározása - más ágazatoknak is iránymutató lehet, a szociális szférában, vagy az oktatásban is készülhet hasonló megállapodás.

Lehetséges a közmegegyezés?

Hogy az egészségügyben egyáltalán lehetséges-e közmegegyezést létrehozni? - ezt Kosztolányi György akadémikus fejtegette előadásában. Gondolatkísérletének esszenciájaként megállapította, az egészségügy teljes rendszerét figyelembe véve aligha érhető el közmegegyezés, annyira nehéz összeegyeztetni az elvárásokat az ellentétes érdekek miatt.

Prioritásokat kell meghatározni, csökkenteni a lakosság zsebből való fizetésének arányát, járulék alapúra hangolni a rendszert és a szolgáltatási alapcsomag meghatározása is elengedhetetlen. Kompromisszumokra van szükség az egészségügy minden szintjén, enélkül káosz, átláthatatlanság, pazarlás és elégedetlenség lesz a végeredmény. A kompromisszumok létrehozásáért pedig a szakpolitika és a kormányzat a felelős, s ezt a felelősséget nem tolhatja le az alsóbb szintekre.  Ugyanakkor az egészségügyhöz szükséges több pénz biztosítása és az ágazati stratégia elkészítése is a felső szintek felelőssége: míg a megfelelő mennyiségű pénz tisztán politikai akarat kérdése, a stratégiához a szakpolitika bátorsága kell - hangsúlyozta Kosztolányi.

(Címlapkép forrása: Shutterstock.com)