Pár hónappal a választások előtt nagyon hasonló a helyzet a négy évvel ezelőttihez. 2013 első kilenc havi adatai alapján a kormányt támogatók aránya az összes választó körében 27,3 százalék volt, míg az ellenzékre szavazók aránya 31,4 százalék.

Ebben az évben - hasonló időszakot összehasonlítva - 31,7 százalék a kormányváltást akarók, és 29,5 százalék a kormányt támogatók aránya. Különbség persze van az ellenzéki oldal "tortáján" belül. A Jobbik a legnagyobb ellenzéki párt, az Együtt-PM rengeteg támogatót vesztett, a DK és az LMP erősödött, illetve megjelent a Momentum.

Kapcsolódó

A Policy Agenda szerint nem igaz az az állítás, hogy a Fidesz-szavazók a győzelem biztos tudatában távolmaradnak az urnáktól. Erről beszélt korábban Závecz Tibor.

Szintén nagy gond, hogy 2013-ban sem és 2017-ben sem tud az ellenzék mit kezdeni azzal a választási törvényből következő helyzettel, amit a Fidesz-KDNP előállított. Nincsen garancia arra, hogy egy közös lista, egy koordinált egyéni jelöltállítás, vagy önálló indulás jobb eredményeket hozna.

Ha az ellenzék jobb eredményt szeretne, mint 2014-ben, akkor "forró" kapmányra van szüksége, amelyben egyrészt elkezdik emelni a választások tétjét (utolsó esély, kiléphetünk az EU-ból, stb.), másrészt végtelenül leegyszerűsítik az üzeneteiket (EU vagy Moszkva, diktatúra vagy demokrácia).

Ebben van ugyanakkor egy nagy a kormánypártoktól elforduló szavazóknak ez a politikai stílus nem feltétlenül vonzó. Ezért ha túlzottan alkalmazza ezt az ellenzék, bármilyen hatékony koordinációt is találnak ki a választási együttműködés terén, ez a politika taszíthatja a kormányváltást akaró szavazókat. Ugyanakkor az idő rövidsége és az egyenlőtlen infrastrukturális és médiapiaci viszonyok, más lehetőséget nem kínálnak az ellenzéki pártoknak.

A Fidesz érdeke mindeközben egy "hideg" kampány. Nekik csak arra van szükségük, hogy összetartsák bázisukat. Ehhez a "migránskampány" pont jó eszköz.