A járóbeteg szakellátók balatonfüredi konferenciáján az is elhangzott, hogy a tulajdonosváltozás évi 50-60 milliárdos önkormányzati finanszírozás kiesést okozott, s noha az elmúlt időszakban több kérdésben is pozitív változásokról szólt a kommunikáció - pl. az egynapos sebészeti beavatkozások TVK korlátainak megszüntetése, vagy a kórházi vezető döntési joga arról, hogy a gyógyításra fordítható keretet a járóbeteg-ellátásban vagy a kórházi kasszában használja föl - azonban továbbra sem láthatóak az ez irányú rendszerszerű szabályozás körvonalai.
Ehhez tartozó javaslat, hogy a profiltisztítás érdekében a fekvőbeteg ellátó intézményekben csak szakambulancia működhessen. Mindezeken túl annak érdekében, hogy az integrált intézményekben, kórházakban egynapos és járóbeteg ellátásként végezzék minél nagyobb számban a szükséges beavatkozásokat, a finanszírozási ösztönzőkön és lehetőségeken kívül a járóbeteg ellátást önálló vezetéssel, részleges gazdasági önállósággal lenne érdemes működtetni. Nem halasztható tovább a 2009 óta változatlan finanszírozási alapdíj emelése és a járóbeteg ellátás kódrendszerét is felül kell vizsgálni.
Beneda Attila helyettes államtitkár elmondta, a járóbeteg szakellátás erősítésének egyik első lépése lehet az egynapos sebészeti ellátások előtérbe helyezése, de a helyettes államtitkár arra is emlékeztetett, hogy bár e kérdésben konkrét felvetések (az egynapos sebészeti TVK korlát feloldása) is elhangzottak már, ez nem jelenti azt, hogy erről már végleges döntés is született.
Súlyos szakember hiány fenyeget a járóbeteg-ellátásban
Svébis Mihály a Kórházszövetség jelölt elnöke kiemelte, hogy nagy szükség lenne a járóbeteg szakellátás kompetenciáinak pontos definiálására, mivel ez fekvőbeteg ellátásában egészen biztos, hogy megtakarításokhoz vezetne. Balogh Zoltán a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke bemutatta, hogy az akkreditált szakképzések elégtelen száma miatt a járóbeteg szakellátásban hamarosan súlyos hiány fog mutatkozni az akkreditált szakdolgozók számában.
Szóba került, hogy jelenleg a háziorvosok érdemi szakmai kontroll nélkül végzik a gyógyító tevékenységet. Ebből kifolyólag a "kapuőri szerepük" sem érvényesülhet, hiszen kvázi a háziorvos saját lelkiismeretére van bízva, hogy pontosan milyen eseteket és hová utal szakellátásba. Ennek kapcsán elhangzott az is, hogy az indikátor rendszer bevezetése jó irányba tett lépés volt, de önmagában semmiképpen sem elégséges.