A bővítés csúcsán csatlakoztunk az Európai Unióhoz. Kelet-Közép-Európa rendkívül szerencsés volt, mert Európa üdvözölte az idetartozó országokat, tele volt pénzzel, és kész volt ebből áldozni is a régióra. Az európai államok úgy gondolták, hogy ez hosszú távon megéri nekik - fogalmaz Konstanty Gebert lengyel író-újságíró, aki a demokráciáért harcoló aktivista volt a kommunizmus idején.

A mézes heteknek azonban vége szakadt. Miután a térség országai különböző birodalmak alatt élték le történetük nagyját, lakóiknak feltámadt régi reflexük: a túlélés mindenekelőtt - folytatódik a Newsweek hosszú összefoglalója a kelet-közép-európai uniós tagállamok helyzetéről. A független intézmények gyengék maradtak, a jog uralmának elve hellyel-közzel érvényesül, a civil társadalom alig létezik.

Egy nap az élet

A volt kommunista pártok szocialistává maszkírozva átmentették magukat, és kapcsolataikat kihasználva olcsón állami vagyonhoz jutottak. A rövid távú gondolkodás teljesen általános, a civil reflexek hiányoznak. A korrupció időnként botrányokhoz vezet ugyan, ám ezek rövid úton érdektelenségbe fulladnak. A populista vezetők ostorozzák az Európai Uniót, az uniós forrásokat pedig a barátaik ellenőrzése alatt álló vállalatokhoz csatornázzák.

Hibrid rendszerek alakultak ki, amelyek pontos meghatározására csak keresik a jelzőket a szakértők. Menedzselt demokrácia, választott autokrácia, európai putyinizmus - sorolja Jan-Werner Mueller, az amerikai Princeton University politológus professzora. Bárminek is nevezzük ezeket, lényegük, hogy illiberális demokráciák, amelyekben a politikai pártok ideológiai céljaiknak és gazdasági haszonszerzésüknek akarják alárendelni az államot. Brüsszel az EU-s támogatásokon keresztül finanszírozza ezeket a kormányokat, kevés eszköze van arra, hogy elszámoltassa őket.

Orbán rendszere a példa

A cikk mindezt elsősorban Orbán Viktor magyar miniszterelnök kormányának viselt dolgaival illusztrálja. A Fidesz 2010-ben a szocialisták tunya és korrupt nyolcéves hatalma után kétharmados többséget szerzett, amit az alkotmány és a választási rendszer átírására használt fel. Brüsszel tiltakozott és a választási csalás lehetőségére figyelmeztetett, mire a magyar kormány kisebb változtatásokat hajtott végre az új törvényeken. Idén áprilisban aztán úgy nyert újabb kétharmadot a Fidesz, hogy 2010-hez képest elvesztett 560 ezer szavazót.

Az év elején az Orbán-kormány 10 milliárd eurós szerződést kötött Oroszországgal a magyar atomerőmű bővítéséről. Miközben az EU szankciókkal sújtja Moszkvát, Orbán bezárja Magyarországot az orosz energiaövezetbe, függővé téve az országot az oroszok jóindulatától. 2010 óta a gazdaság jelentős szektorai a kormányfő barátai, elsősorban kollégiumi szobatársa, Simicska Lajos ellenőrzése alá kerültek. A Transparency International nemzetközi jogvédő szervezet szerint Magyarország a példája annak, amikor egy állam érdekcsoportok martalékává válik.

Fortélyos félelem

A független újságírókat kirúgták az állami rádió- és tévétársaságtól, amelyek immáron a kormány propagandájának eszközei. Az ügyészség, a médiahatóság, a számvevővőszék és bírói testület élén a Fidesz közeli szövetségesei vagy volt parlamenti képviselői állnak. A tanárok foglalkoztatását központosították, a dohányárusítást államosították, akárcsak a kötelező magánnyugdíjpénztárakat, amelyek vagyonát állami kiadásokra fordították.

Vásárhelyi Júlia szociológus szerint rejtett félelem uralja az embereket. Nem a börtöntől vagy a fizikai erőszaktól tartanak, hanem attól, hogy elvesztik az egzisztenciájukat, ha az ellenzéket támogatják. A tanárok az állásukat, a vállalkozók a megrendeléseiket féltik. Bajnai Gordon volt miniszterelnök egyetért ezzel, szerinte utóda posztszovjet típusú, közép-ázsiai, ukrán, belorusz mintájú országot épít. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes szerint viszont Magyarország modern demokrácia, ahol érvényesülnek a polgári jogok. Az előbbi állítások félelemkeltések. A magyar politikai vezetés stabilabb, mint a görög, a horvát vagy a szlovén.

Ilyen a régió

Magyarország ugyan reflektorfénybe került, de a helyzet az, hogy a kiirthatatlan korrupció, az uram-bátyám kapitalizmus, a győztes mindent visz elvének érvényesülése, a vezető párt és az állam összeolvadása, a média sanyargatása és a zsidó- és romaellenesség terjedése régiós jelenség - folytatódik a Newsweek írása. A szerző felrója Robert Fico szlovák kormányfőnek, hogy koalícióra lépett az országát nemzetközi elszigeteltségbe vezető Vlagyimir Mechiar pártjával és a szélsőséges szlovák nacionalista párttal.

Victor Ponta román miniszterelnök háborút indított Traian Basescu, az ország államfője ellen, elmozdította posztjáról az ombudsmant és megtiltotta az alkotmánybíróságnak, hogy felülbírálja a parlamentben elfogadott törvényeket.

Petr Necas korábbi cseh konzervatív kormányfőt, akit kezdetben Mr. Tiszta Kezeknek hívtak korrupcióellenes kampánya nyomán, vesztegetéssel vádolták meg 2014 februárjában. Egy évvel ezelőtt azért kellett lemondania, mert korábbi szeretője, jelenlegi felesége magáncélokra használta a titkosszolgálatot. Ezt követően a szocialista Milos Zeman államfő a parlamentre fittyet hányva nevezett ki ideiglenes kormányt. Az ezzel kapcsolatos bírálatokat azzal intézte el, hogy a kritikus újságírók irigy idióták, akik semmi említésre méltót nem tettek az életükben.

Bulgáriában a korrupt és tehetetlen kormánnyal szembeni elégedetlenség odavezetett, hogy tiltakozásképpen hatan - egy apa és öt gyermeke - nyilvánosan felgyújtották magukat.

Van benne valami

A régió eurokszkeptikus vezetőinek - Václav Klaus volt cseh elnöktől Orbán Viktorig - van egy jó érvük. Joggal állíthatják, hogy országaik nem abba az Európai Unióba léptek be, amelyiket ma tapasztalunk. Az az EU főként a szabadkereskedelemre és a közös piacra koncentrált, míg az utóbbi években az eurózóna adósságválságának kezelése nyomán elmozdult a föderalizmus, az egyesült európai államok irányába. Ez rossz emlékeket idéz a korábban birodalmak részeként létezett régiós országokban.

Ennek ellentmondani látszik, hogy az EU-nak alig vannak eszközei a demokratikus standardok érvényesülésének biztosítására. Orbán például szabad és fair választásokon szerzett kétharmadot 2010-ben. Kormányának tisztviselői azzal érvelnek, hogy világos felhatalmazást kaptak a radikális változtatások végrehajtására.

Vége a türelmüknek

Az EU-nak nem szabad bojkottal próbálkoznia a notórius szabályszegők megregulázására. Okosabb módokat kell találnia - mondja a lengyel Konstanty Gebert. Tíz évvel ezelőtt az EU úgy bánt volna Orbánnal, mint annak idején az osztrák radikális jobboldali Jörg Hiderrel (akinek kormányba kerülésekor a többi uniós ország blokád alá vette Ausztriát), most azonban nincs meg ehhez az önbizalma és az akarata. Senki sem tud határozottan fellépni az igaza érvényesítése mellett, ha kételkedik abban, hogy van-e ennek értelme. Az EU olyan zavarodott, hogy Orbán Viktor és Magyarországa nem tartozik a fő gondjai közé.

Úgy tűnik, azonban, hogy Brüsszelnek kezd elege lenni. Az Európai Parlament kezdeményezésére 2014 elején elfogadták az úgynevezett koppenhágai mechanizmust, amelynek célja, hogy az unió folyamatosan ellenőrizze tagállamaiban a demokratikus alapjogok érvényesítését. Ennek keretében mód van az EU-s támogatások befagyasztására annak érdekében, hogy a tagállamok feladjanak olyan törvényeket, amelyek sértik az uniós alapszerződést.

Magyar modell

Magyarország esetén vizsgálat folyik az EU-források elosztási mechanizmusa körül. Jelenleg nem utalnak pénzt Brüsszelből Budapestre. Kérdés, hogy ezek az intézkedések egy stratégiai váltás első jelei-e? Akárhogy is van, ha Brüsszel nem ad határozott választ az orbánizmusra, akkor az könnyen követendő mintává válhat a régióban.

Ha uniós vezető lennék, aggódnék emiatt, mivel sok kelet-közép-európai politikus érdeklődve figyeli, hogy Orbán Viktor sikeres lesz-e - mondta a Newsweeknek Bajnai Gordon. Ha igen, akkor nem egy közülük arra a következtetésre juthat, hogy ez a fajta menedzselt demokrácia az új divat a európai politikai vezetésben. (A néhai szocialista politikai rendszereket az állampárti apparátus irányított demokráciának nevezte - a szerk.)