A hálapénz és az ellátás minőségének összefüggéseit kutatta 2014-15-ben a SOTE Fulbright-kutatójaként Magyarországon Nicholas Rubaschkin szülész-nőgyógyász, ebből született az Anyaközpontú várandósgondozás című tanulmány, amelynek eredményeiről kedden a K-Monitor és az EMMA Egyesület szakmai fórumán tartottak beszámolót. A 2014-15-ös felmérésben részt vevő, internethasználó, 18-45 év közötti, öt évnél nem régebben szült nők szülésélményeit aszerint csoportosították, hogy milyen segítséggel szültek: választott orvossal kórházban, választott orvos és szülésznő közreműködésével szintén kórházban, otthon szülésznővel vagy bábával, vagy kórházban, az ügyeletes orvosra hagyatkozva. Az ellátással, bánásmóddal, kommunikációval és hálapénzzel kapcsolatos tapasztalatokat firtatvajelentős eltérést találtak az egyes csoportok között. A válaszadók mintegy 80 százaléka szült választott orvossal, akinek 2014-ben átlagosan 60 ezer forintot adott hálapénzként. A nők 17 százaléka arról számolt be, hogy nem volt választott orvosuk, ők átlagosan 25 ezer forintot adtak.

Az orvost választó nők összességében jobb minőségű ellátásról és bánásmódról számoltak be, mint az ügyeletes orvosra hagyatkozók, ugyanakkor az orvosi beavatkozások, mesterséges szülésindítások, császármetszések aránya is nagyobb volt körükben, mint azok között, akik nem fizettek hálapénzt. A hálapénz nagyságával együtt az orvosi beavatkozások száma is nőtt. Az anyák leginkább az orvos jelenlétéért fizettek, illetve "tiszteletteljes" viselkedést és a szülés alatti fájdalomcsillapítást akarták elérni a hálapénzzel. A beszámolók szerint azonban akkor is adtak hálapénzt, ha nem ezt tapasztalták - a hálapénzt fizető anyák 42 százaléka számolt be arról, hogy tiszteletlenül bántak vele - ami Rubaschkin előadása szerint a rendszer rögzülését jelzi.

Kapcsolódó

Ennyit számít a bába

Lényeges különbség volt a választott orvossal és az anélkül szülő anyák tapasztalatai között a rájuk fordított időt illetően: míg a hálapénzes páciensek elégedettek voltak az átlagosan 15-30 perces vizsgálatokkal, a nem választott orvossal szülők kevésnek tartották a konzultációs időt. A kutatás a bábák jelenlétének jelentőségére is rávilágított, az egyedül - bába nélkül - praktizáló, választott orvossal szülő nők körében arányaiban több orvosi beavatkozásra - császármetszés, gátmetszés, mesterségesen beindított szülés - került sor, mint a bábával dolgozó szülésszel kísért szülésnél.

Az otthon szülő anyák sokszorosan nagyobb döntési szabadságot élveztek, mint kórházi ellátásban részesülő társaik, ám az intézményi szülésnél is sokat számított a bába jelenléte, ezekben az esetekben nagyobb szerep jutott a szülő nő döntéseinek - állapították meg.

Az előadást követő szakmai fórumon Fazakas Pálma, az EMMA Egyesült elnöke egy a norvég alap támogatásával végzett projekt kapcsán megerősítette, az anyák jellemzően egy jobb minőségű ellátás, a felesleges beavatkozások elkerülése, illetve a számukra biztonságot jelentő orvos jelenlétére vágya adják a hálapénzt. Ugyanakkor az esetek 80 százalékában a hálapénz dacára arról számoltak be, hogy szerintük felesleges beavatkozásoknak voltak kitéve, a futószalagszerű működés, vagy az orvos programja miatt indították be a szülésüket, verbális ás fizikai erőszakot is elszenvedtek hasba könyöklés, vagy tiszteletlen kommunikáció formájában. Utólag úgy értékelték, nem volt értelme a hálapénznek és ezután nem is adnának. Különösen a hátrányos helyzetű térségekből, szegregátumokból érkező, roma anyák nem kapták meg azt a figyelmet, vagy bánásmódot, amit szerettek volna. A negatív jelenségek előfordulásának esélyeit a szülésnél jelenlévő harmadik fél, családtag, bába, barát csökkentette.

Zákány Zsolt szülész- nőgyógyász szerint a nők vagy az ellátás személyessé tétele érdekében adnak hálapénzt, abban bízva, hogy így az orvos elég időt szán a kérdéseikre, de legtöbben valamilyen vélt vagy valós hátrányt szeretnének ezzel elkerülni. Ennek a megalapozottságát a protokollok hiányában, egy torz rendszerben nem lehet megítélni.

Változnak az igények

A jelenlegitől eltérő szülésvezetés, szülésélmény iránti megváltozott igényeket jelzi, hogy Budapesten és környékén ma már minden nyolcadik gyerek magánkórházban jön világra - erről már Lantos Gabriella, a Róbert Károly Magánkórház korábbi operatív igazgatója beszélt. Tévhit, hogy csak a gazdagok engedik meg maguknak ezt, a páciensek zöme középosztálybeli, alsó középosztálybeli nő, s gyakori, hogy a család 4-5 kártyáról fizeti ki az ellátást, ami alapesetben 480 ezer forint a Róbertben. A kismamák egyre több elvárással, a folyamatok, beavatkozások és résztvevők pontos leírását tartalmazó szülési tervvel érkeznek, s csalódottak, ha az események nem a tervezett módon zajlanak.

Egyfajta rögzült szemlélet jele, hogy még a magánkórházi körülmények között is ragaszkodnak a választott orvoshoz és választott szülésznőhöz, noha az további költséggel jár, arról nem is beszélve, hogy a rendelkezésre állás korlátozottsága miatt nem is mindig szolgálja a szülő nő és a baba érdekeit. Hosszú hétvégék előtti napon például három-négyszer annyian szülnek - a szülésindítások és császármetszések következtében - mint egy átlagos napon, hiszen a magánkórházi orvos sem áldozza be a magánéletét az állandó rendelkezésre állás érdekében - fejtegette Lantos Gabriella. A mesterséges szülésindítások, császármetszések és az ezek miatti szövődmények számának csökkentéséhez szerinte elsősorban a választott orvos fétist kellene kiradírozni a kismamák fejéből. Mert a választott orvos medikalizálja a folyamatot, a több beavatkozás pedig hozza magával a több szövődményt is.

Magánkórházban is kell a választott orvos

Ezt a változást azonban még magánkórházi körülmények között is nehéz elérni - ismerte el Lantos, megjegyezve, hogy hiába állítottak össze olyan kedvezményes csomagot, amiben nem volt opció az orvosválasztás, a kismamák mindössze 5 százaléka élt a lehetőséggel. Szerinte a feleslegesnek ítélt beavatkozásokat a műhiba perektől való félelem is generálja, mint fogalmazott, egész iparág épült arra, hogy a szülést követő öt éven belül felmerült problémákat jogi útra terelje. Lantos szerint a változáshoz az egészségügyi alapcsomag definiálására, majd a hálapénz kriminalizálására lenne szükség. A szülő nők által hiányolt figyelemhez pedig át kell alakítani a finanszírozást. Amíg az állami egészségbiztosító 1200 forintot térít az intézményeknek azért a konzultációért, aminek a bekerülési költsége 15 ezer forint, addig 3-5 percenként kell "kilökni" a beteget a rendelőből, ebbe a rendszerbe nem fér bele, hogy a nőkkel úgy beszéljenek, ahogy ők elvárják - magyarázta Lantos.

Zákány Zsolt úgy vélte, a császármetszések jelenlegi kiugró, több mint 40 százalékos aránya a jogi fenyegetettség megszűnése esetén sem csökkenne, mert az sokkal inkább a változó világ és változó társadalmi elvárások következménye. A császármetszések visszaszorulásához szemléletváltásra, és szakmai protokollokra van szükség. Az elvárt idő és figyelem biztosításához pedig szerinte is változtatni kell a finanszírozáson.