Az idézett tanulmányban olyan résztvevők szerepeltek, akik legalább egy adag favipiravirt vettek be és legfeljebb 30 napon belül kivizsgálták őket. Értékelték a nem, az életkor, a testtömeg index (BMI), a Fitzpatric féle bőrtípus, a hajszín, az N-acetilcisztein alkalmazás és a Wood lámpa alatti fluoreszcencia erősségét az ujjak körmeinek félholdacskáiban (lunula), a hajban és az arcon.
A vizsgálatban 275 személy vett részt 57,9 százalékuk használt favipiravirt legfeljebb 5 napon, 34,7 százalékuk 6-10 napon és 7,4 százalékuk több, mint 10 napon át.
A vizsgálati eredmények szerint több, mint 22 favipiravir tabletta bevétele 6,72-szeresétre (2,61-17,23) növelte a fluoreszcencia észlelésének valószínűségét a köröm félholdacskákban.
Több, mint 28 favipiravir tabletta bevétele 5,92-szeresére (2,43–14,71) növelte a fluoreszcencia kockázatát a hajban és 2.88-szeresére (1,11–7,47) a T-zónában.
A fluoreszcencia intenzitása és az összdózis között nem találtak összefüggést. Azonban negatív korrelációt figyeltek meg az utolsó dózis után eltelt idő és a fluoreszcencia intenzitása között a köröm félholdacskákban és a T-zónában. A BMI (testtömeg index) szintén fordított összefüggést mutatott a fluoreszcencia erősségével a köröm félholdacskákban.
Az eredmények szerint a bőrtípus is összefügg a fluoreszcencia erősségével.
Azon személyeknél, akik N-acetilciszteint szedtek, a köröm félholdacskák fluoreszcenciája gyakorisága jelentősen csökkent.
Összességében tehát nem zárható ki a favipiravir fototoxicitása, ezért Dobson Szabolcs szerint az OGYÉI-nek célszerű lenne felhívni a favipiravirt szedő betegek figyelmét a közvetlen napfény kerülésére 30 napon át mindaddig, amíg a fenti jelenség tényleges klinikai jelentősége nem tisztázódik.