A kontaktkutatásban alaphelyzetben együttműködik a Nemzeti Népegészségügyi Központ (NNK), a kormányhivatal és a beteg lakhelye illetve tartózkodási helye szerint illetékes kerületi vagy járási hivatal.
Az országos tisztifőorvos által kiadott eljárásrend részletesen tartalmazza a követendő intézkedéseket arra az esetre, ha koronavírussal-fertőzött személyt diagnosztizálnak Magyarországon.
A járványügyi vizsgálat első lépése, hogy a területileg illetékes kormányhivatal járványügyi szakembere részletesen kikérdezi a fertőzéssel diagnosztizált személyt, hogy az az elmúlt napokban merre járt, kikkel érintkezett szorosan, majd a járványügyi hatóság emberei megkezdik ezen személyek felkutatását. Ezt nevezik kontaktkutatásnak.
Kötelező felderíteni minden olyan személyt, aki a valószínűsítetten vagy igazoltan kapcsolatba került a koronavírussal fertőzött személlyel a tünetek fennállása idején és - a maximális elővigyázatosság érdekében - a tünetek kialakulását megelőző két napban. Amennyiben a kontaktok felkutatásához külföldi társhatóság közreműködésére van szükség, akkor a kivizsgálást végző hatóság megkeresi a társhatóságot és bekéri a rendelkezésre álló adatokat, valamint további kérdéseket tesz fel.
Kontaktnak számít minden olyan személy, aki kapcsolatban volt vagy kapcsolatban lehetett a fertőzöttel. A fertőződési kockázat nagymértékben függ attól, hogy a kontaktszemély mikor, mennyi időn át és hogyan érintkezett a fertőzöttel, ezen információk alapján megkülönböztetnek alacsony és magas kockázatú fertőzésveszélyt - ennek azért van jelentősége, mert a további intézkedéseket a kockázati besorolás határozza meg.
Magas kockázatnak tekintik:
- a fertőzöttel egy háztartásban élő személyt;
- a fertőzöttel közvetlen fizikai kapcsolatba került személyt (például kézfogás útján);
- a védőeszköz alkalmazása nélkül a beteg fertőző váladékával érintkezett személy (például ráköhögtek vagy szabad kézzel ért használt papír zsebkendőhöz);
- a fertőzöttel személyes kapcsolatba került személy (két méteren belüli és 15 percnél hosszabb ideig);
- a fertőzöttel zárt légtérben együtt tartózkodott személy (két méteren belül és 15 percnél hosszabb ideig) - például iskolai osztályterem, irodai megbeszélés, kórházi váróterem;
- az előírt egyéni védőeszköz alkalmazása nélkül vagy potenciálisan sérült védőeszköz alkalmazása mellett a beteg közvetlen ellátásában/gondozásában részt vett egészségügyi vagy laboratóriumi dolgozó;
- repülőúton a fertőzöttől bármely irányban kétülésnyi távolságban ült személy;
- repülőúton a beteg ápolásában részt vett útitárs vagy egyéb személy;
- a repülőgép személyzeteként a beteg ülőhelyének szektorában szolgálatot ellátott személy,
- amennyiben a tünetek súlyossága vagy a beteg mozgása indokolja, a repülőgép nagyobb területén vagy akár egészén utazókra kiterjeszthető a szoros kapcsolat fogalma.
Alacsony kockázatnak tekintik:
- a fertőzöttel 15 percnél rövidebb ideig vagy kétméteres távolságon kívül zárt légtérben együtt tartózkodó személyt;
- a fertőzöttel 15 percnél rövidebb ideig vagy 2 méteres távolságon kívül személyes kapcsolatba került személyt;
- a fertőzöttel bármilyen közlekedési eszközön együtt utazott személyt.
A fertőzés kockázata az együtt töltött idővel növekszik; egyéni kockázatértékelés alapján a népegészségügyi hatóságok ettől eltérő időtartamot is alkalmazhatnak.
Az NNK megfogalmazása szerint ha valaki mellett csak elment az utcán a fertőzött, az nem jelent közvetlen fertőzésveszélyt.
Alacsony kockázatnál a szükséges teendőkről a járványügyi szakemberek adnak felvilágosítást a kontaktszemélyeknek. Azoknál azonban, akiknél felmerül, hogy a társadalom többi tagjára nézve veszélyt jelenthetnek, járványügyi megfigyelést rendelnek el annak érdekében, hogy ne fertőzzenek meg másokat. Akiknél nem rendelt el a hatóság semmilyen intézkedést, azok nem jelentenek fertőzés szempontjából veszélyt a társadalomra, nyugodtan élhetik megszokott életüket. Amennyiben a kontaktkutatás során magas kockázatú személyt azonosítanak, akkor az illetőt karanténban kell elhelyezni - írta az NNK.