A koronavírus-járvány közepette, a beavatkozások megtervezése során soha nem látott mértékű jelentősége lett volna az egészség-gazdaságtannak, azonban ezek a szempontok és szakemberek, technológiai értékelők világszerte háttérbe szorultak a járványkezelés során - hangzott el a Magyar Egészség-gazdaságtani Társaság (META) hétfő esti, a Covid-19 járvány társadalmi-gazdasági hatását napirendre tűző konferenciáján.

Az egészség-gazdaságtan összes axiómáját félretettük az elmúlt időszakban - kezdte előadását Molnár Márk Péter, egészség-gazdaságtani szakértő. A beavatkozások tervezéséhez szükséges ismeretek terén nagyjából ugyanott vagyunk, mint a két hónappal ezelőtti záráskor, a vírusról most sem tudunk nagyon sokat. Nem ismerjük a pontos hatásmechanizmusát, nem értjük, hogy a gyerekek miért nem fertőződnek meg, nem tudjuk a mortalitását, a terjedési sebességet, vagy a terjedés sajátosságait. Olyan adatokat osztunk meg egymással, amelyek teljességgel esetlegesek, nem ismerjük, hogy ki reagál rosszul és ki reagál jól a vírusra, gyakorlatilag sötétben tapogatózunk - sorolta az aggodalomra okot adó tényezőket az előadó.

Amikor elkezdtük laposítani a görbét, nem is volt itt a vírus nagy számban

A járványgörbe-laposítást illetően nem határoztuk meg, hogy mit várunk ettől, kiket és miért védünk, mire számítunk és azt sem tudtuk, hogy a görbénk hova tart akkor, amikor bezárkóztunk - mondta a szakértő. A görbelaposítás mellékhatásairól, az egészségveszteségekről, több százezer elmaradt ellátásról, indirekt következményekről még elméleti okfejtések sem születettek, az utólagos egyetemi felmérés számait megismerve viszont az már látszik, hogy nagy számban nem is volt itt ez a vírus, amikor elkezdtünk görbét laposítani - tette hozzá Molnár Márk Péter.

Miközben napi szinten születnek egészségveszteséggel járó döntések a forráshiány miatt, most ez nem volt tényező

Dacára annak, hogy az elmúlt időszakban axióma volt az erőforrásaink korlátossága, ezúttal azt mondtuk társadalmi szinten, hogy bármennyi erőforrást hajlandóak vagyunk arra fordítani, hogy az utolsó Covid-19 áldozatot is megmentsük. Mindezt úgy, hogy az egészségügyben napi szinten születik az erőforrások korlátossága miatt egészségveszteséggel járó döntés - hangsúlyozta az előadó.

Vajon a covidos csoport miért értékesebb, mint akikről nap mint nap lemondunk azzal, hogy nem biztosítjuk számukra az egészségügyi technológiákat, illetve vajon ezentúl mindenkihez így állunk-e, hogy korlátlanul biztosítjuk számukra az erőforrásokat, mert ha igen, akkor továbbiakban nincs szükség egészségügyi közgazdászokra - osztotta meg dilemmáit Molnár Márk Péter.

A görbelaposítást a ráfordításokkal, az egészségveszteséggel és a mellékhatások következményeivel összefüggésben vizsgálva a szakember több modellt állított föl, amelyek közül szerinte, ha lehetne pontosan számszerűsíteni a görbelaposítás mellékhatásait, a nyereséget meghaladó veszteséget termelő modell állhat közel a mai helyzethez. Ami - mint fogalmazott - nem azt jelenti, hogy el kell engedni a járványt, hanem azt, hogy egészséggazdasági szempontból is meglapozott és költséghatékony intervenciókkal kell kordában tartani. Vagyis az igazán veszélyben lévőket kellene védeni, ám ezt szerinte világszerte elhibázták.

Épp azokat nem védtük meg, akiket kellett volna

Megvédtünk mindenkit, aki nem volt veszélyben, csak épp azokat nem, akiket kellett volna. Magyarországon a vizsgálat szerint alig van fertőzött, de rengeteg a halott. Nem tudtuk megakadályozni intézmények lefertőzését, a svédekhez hasonlóan nem tudtuk megvédeni az intézményekben élő időseket a vírustól. Hiába zártunk korán, az idősotthonainkban borzasztó sokan haltak meg - fogalmazott Molnár Márk Péter.

Egészség-gazdaságtani fókuszú intervenciókra van szükség

Úgy vélte, miután a Covid-19 nem tűnt el, a vakcina pedig egyelőre a távoli homályba vész, ideje az egészség-gazdaságtani szempontokat figyelembe vevő intervencióknak. Nem a járvány eszkalációja, hanem a vírussal való fenntartható és értelmes együttélés lehet a cél, s nem azt kell megvédeni aki fél, hanem aki veszélyben van - hangsúlyozta az előadó. Az idősek és a krónikus betegek az intézményekben vannak jelen nagy számban, ha ezeket az intézményeket nem sikerül megvédeni, katasztrofális a mortalitás, mint például nálunk. A megoldás az izoláció, a szűrés és a személyzet ellátása védőfelszereléssel.

Foglalkozni kellene azzal, hogy az egészségügy és az egészségügyi személyzet a fertőzés elsődleges célcsoportja és későbbi forrása. Hiába zártuk be a gyárat, ha hagytuk, hogy az első napokban megfertőződött orvosok ezreket kezelgessenek védőfelszerelés nélkül - magyarázta Molnár Márk Péter. Ha az egészségügyben dolgozókat nem védjük szűréssel, felszereléssel, izolációval, nem akadályozzuk meg, hogy szuperterjesztőként dolgozzanak, eszkalálódik a járvány, miközben célzott és költséghatékony intézkedésekkel ez meggátolható. Véleménye szerint ugyanakkor az alacsony kockázatú csoportok védelmében megfelelő az edukáció, az önkorlátozás  - maszkviselés, távolságtartás - és a higiéniai támogató szolgáltatások.

Ne csak a forráskivonás indoklásakor forduljanak az egészség-gazdaságtani szakértőkhoz

Az egészség-gazdaságtani szempontok érvényesüléséhez szerinte a politikusok számára is érthető üzeneteket kell megfogalmazni. Hiteles egészség-gazdaságtani véleményformálókra van szükség, hogy a döntéshozók ne csak akkor forduljanak a szakmához, amikor a forráskivonást kell számításokkal alátámasztani. A szakmától valódi döntéstámogató munkát szorgalmazott az előadó, az áltudományos elefántcsonttoronyba zárkózás helyett. A kritikus helyzetekben adekvát és gyors modellezésre van szükség - hangsúlyozta végül, mert a döntéshozók arra támaszkodnak, aki ezt prezentálja.

A járványkezelésre költött források kapcsán Bodrogi József egészségügyi közgazdász a Pénzügyminisztérium adatait idézte, mely szerint csak eszközbeszerzésre 400 milliárd forintot fordítottunk, ami kiteszi az ország egész évi gyógyszerkasszájának összegét.

100 milliárdok pörögtek a rendszerbe, a 100 milliós beadványok pedig elvéreztek

Dózsa Csaba egészségügyi közgazdász szintén azt emelte ki, hogy miközben az egészségközgazdászok patikamérlegen számolgatják egyes terápiák költséghatékonyságát, s néhány 100 milliós költségvetési hatással járó beadványok lettek félredobva, a Covid-19 alatt 100 milliárdok pörögnek ki a rendszerbe. A forráshiány miatt elvérzett beadványok ráadásul több olyan célcsoportot érintenek, akiket most veszélyeztetettnek minősítünk.  Leállítottuk az egész gazdaságot, hogy néhány tízezer embert meg tudjunk menteni, miközben járvány nélkül is több tízezres az elkerülhető halálozás évente Magyarországon - jegyezte meg Dózsa Csaba.

Problémaként említette az egészség-gazdaságtani háttérműhelyek hiányát, amelyek ilyen esetben gyorsan modellezhették volna a döntéshozók számára a beavatkozások következményeit, a védekezés költséghatékonyságát. Rámutathattak volna, hogy mi az ára, és a hosszabb távú mellékhatása annak, ha esetleg több száz ezres populációban maradnak el bizonyos beavatkozások, annak érdekében, hogy 15-20 ezer idős, szintén krónikus beteget megmentsünk.

Abban a szakértők egyetértettek, hogy a pandémiás helyzetek a jövőben velünk maradnak, erre komoly forrást szükséges allokálni. Fejleszteni kell a telemedicinát, távfelügyeletet, a krónikus és az otthoni ellátását modernizálni kell az ellátórendszert, tanuló egészségügyet kell kialakítani, az egészségügyi közgazdászoknak pedig hasonló helyzetben késlekedés nélkül modellezni a döntéshozók felé a beavatkozások következményeit.