A Bírósági Határozatok Gyűjteményében található jogeset azzal indul, hogy a gyanútlan autós este fél tizenegykor halad az úton, amikor elé ugrik a szarvasbika, amellyel összeütközve, az autó átsodródik a szemközti sávba, ahol összeütközik a szemben jövő járművel. A szarvassal ütköző jármű vezetője súlyos és maradandó sérüléseket szenvedett. Az első-, majd a másodfokú bíróság és végül - a felülvizsgálat során - a Kúria is megítélte számára a kártérítést, amit a vadászati jog jogosultjának (az anonimizált határozat nem nevezi meg a státuszát) kellett megfizetnie. Némi idő múlva a kártérítésre kötelezett perújítást kért, mondván, hogy mégis volt az úton a vadveszélyre figyelmeztető tábla.

Itt álljunk meg egy pillanatra! A mai jog a gépjárművet és a vadat is veszélyes üzemnek minősíti, vagyis önmagában ez a jellege megalapozza a felelősségét. De mi van akkor, ha két veszélyes üzem ütközik össze? Ha az egyik autó, a másik pedig vad, akkor az a döntő, hogy volt-e a vadveszélyre figyelmeztető tábla az úton. Ha volt, akkor az autós vétett és legfeljebb a casco-biztosítója téríti meg a kárát. Viszont ha nem volt tábla, akkor a vadászai jog jogosultja fizet.

Kapcsolódó

A perújítás során az utóbbi azt bizonyította, hogy mégis volt tábla, mégpedig a baleset helyszíne előtt és ezer méter hosszban figyelmeztetett a vadveszélyre. A baleset pedig ezen az ezer méteren belül történt. Az elsőfokú bíróság el is fogadta a bizonyítást és mentesítette a vadászai jog jogosultját a kártérítés megfizetése alól. Az indok: két veszélyes üzem ütközött, mindenki viselje a saját kárát.

Az autós fellebbezett és a másodfokú bíróság a korábbi ítéletet hagyta jóvá. Az elsőfokú bíróság az alapperben ugyan is tájékoztatta a vadászati jog jogosultját a veszélyt jelző tábla kihelyezésével kapcsolatos bizonyítási kötelezettségére és figyelmeztette a bizonyítatlanság jogkövetkezményére is. A figyelmeztetést az elsőfokú bíróság utóbb még meg is ismételte. A vadászati jog jogosultja akkor nem bizonyította, hogy volt tábla, vagyis a bizonyítási kötelezettségének nem tett eleget. Nem igazolta, hogy az általa felhozott bizonyítékot a korábbi eljárás során önhibáján kívül nem érvényesítette, ezért az elsőfokú bíróság szükségtelenül folytatta le a perújítási kérelem érdemi vizsgálatát, mert a kérelmet a megengedhetősége körében már el kellett volna utasítania.

A vadászati jog jogosultja felülvizsgálatot kért a Kúriától, de ott is veszített. A legfőbb bírói fórum kifejtette: a perújítás csak akkor engedhető meg, ha a fél olyan tényre, vagy bizonyítékra, illetve jogerős határozatra hivatkozik, amelyet a perben a bíróság nem bírált el. Feltétel azonban az is, hogy megállapítható legyen, az elbírálás reá kedvezőbb határozatot eredményezhetett volna, valamint az is, hogy az említett tényt, bizonyítékot, határozatot, a fél a korábbi eljárás során önhibáján kívül nem érvényesíthette.

Itt pedig a vadászati jog jogosultja volt a hunyó, fizetnie kell.