Tokaj-hegyalja 1737 óta működik zárt borvidékként, a terület 2002-ben került fel a világörökség listájára. A mai neve: Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj. Ennek a védelméről hozott egy részletekbe menő rendeletet a kormány, a jogszabály a friss Magyar Közlönyben jelent meg.

A jogszabály három pontban rögzíti a terület egyetemes értékeit, ezek a következők:

Kapcsolódó

  • a történelmi borvidéken ma is eleven borászati kultúra, így a szőlőtermelés és az aszú bor készítése,
  • a borászati kultúrával kölcsönhatásban formálódott tájkarakter, így a táj képe és szerkezete, valamint
  • a térség gazdag és sokszínű kulturális öröksége, a Tokaj-hegyaljai lakosság társadalmi, kulturális, etnikai és vallási sokszínűsége, a tokaji aszú különleges hírneve.

A rendelet bevezeti az attribútum fogalmát, amely az egyetemes értékeket hordozó anyagi dolgokat és nem anyagi jelenségeket jelenti. Ezeket kiemelten kell védeni. A következők tartoznak ebbe a körbe:

  • a folytonos megújulásra képes szőlészeti-borászati kultúra,
  • a 13. századtól folyamatosan épülő pincék, pincerendszerek egyedülálló sűrűsége, a több ezer objektumból álló pinceegyüttes,
  • az egykori mezővárosok láncolatára épülő településhálózat települési, építészeti, tárgyi öröksége,
  • a karakteres tájképi együttesek,
  • az élő és élettelen természeti értékek,
  • a régészeti emlékanyag, és
  • a kutatási, gyűjtési, művészi alkotó, mítosz- és hagyományteremtő tevékenység eredményei.

A világörökségi területen valamennyi tevékenység - különösen a településfejlesztési, településrendezési, erdő- és mezőgazdasági, marketing-, építési és egyéb beruházási tevékenység, a bányászat, a közlekedési infrastruktúra- és vonalas közműfejlesztés - csak olyan módon végezhető, hogy az a kiemelkedő egyetemes értéket és a felsorolt  attribútumokat ne veszélyeztesse. A részletes előírások ezeket szolgálják.

Így a borszőlős terület örökre az marad (szaknyelven nem lehet a borszőlőkataszterből kivonni), kivéve, ha ez a gépesített modern szőlőművelés érdekében létesített feltáróutak kialakításához szükséges. A borszőlő területen más növény nem termeszthető, egyben törekedni kell a hagyományos gazdálkodásra jellemző, helyileg honos szőlőfajok visszatelepítésére.

Korábban a kőbányászat együtt versenyzett a területen a szőlőműveléssel, de a mostani rendelet visszaszorítja a bányaművelést. A bányászat elsődlegesen a világörökségi területen megvalósuló építési beruházásokat kell, hogy szolgálja, Új külfejtéses művelésű bánya nem létesíthető, a meglévő nem bővíthető. Azokon a bányatelkeken, amelyek 12 hónapot meghaladóan nem rendelkeznek érvényes műszaki üzemi tervvel, környezetvédelmi engedéllyel vagy egységes környezethasználati engedéllyel, a bányászati tevékenység ismételten nem engedélyezhető, illetve a 12 hónapot meghaladóan szüneteltetett bányászati kitermelést újból megindítani nem lehet.

Külön védelem alatt állnak a pincék, amelyekből több ezer található a területen. A pincét elbontani, felszámolni, eltömedékelni, vagy a rendeltetésszerű használatát ellehetetlenítő módon átépíteni nem lehet. Az új építés a meglévő történelmi pincét nem veszélyeztetheti.

Az új építés is kötött. Így

  • új lapostetős épület a világörökségi területen csak az állami főépítész javaslata vagy tudomásulvétele alapján épülhet,
  • hullámpala, műanyag hullám-, trapézlemez, azbesztlemez, azbesztpala, cseréplemez, valamint bitumenes lemez tetőfelületen, homlokzaton és kerítésen nem alkalmazható,
  • új nyers vagy festett beton felületképzésű kerítés világörökségi területen csak az állami főépítész jóváhagyásával helyezhető el, továbbá a kerítés maximális magassága a 180 centimétert nem haladhatja meg, kivéve meglévő műemléki, vagy helyi védelem alatt álló építmények esetén, vagy ha a terepviszonyok azt szükségessé teszik,
  • óriásplakátot és hozzá tartozó tartószerkezetet világörökségi területen csak ideiglenesen és az állami főépítész tudomásulvételével lehet elhelyezni, és csak abban az esetben, ha az óriásplakát a világörökségi terület kiemelkedő egyetemes értékét, vagy az  annak megőrzését célzó rendezvényt reklámoz.

Külön rész foglalkozik a napelemek elhelyezésével. Szőlőtermő területen napelemes erőmű nem helyezhető el.

Napelempark, napelemes erőmű - településképi szempontból meghatározó területen - csak az állami főépítész engedélyével helyezhető el. Ezek egybefüggő, együttlátszó felülete nem lehet nagyobb, mint 4 hektár, de ha elválasztó erdősáv van közöttük, akkor a területük elérheti a 10 hektárt. Viszont bortermő terület felett, illetve domb- és hegygerincen lévő erdő területén ilyet elhelyezni nem lehet. A naperőműtől csak földkábelen vezethető el a megtermelt áram.

A rendelet végül felsorolja a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj világörökségi területtel érintett településeket, amelyek a következők: Abaújszántó, Bekecs, Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Erdőbénye, Erdőhorváti, Golop, Hercegkút, Legyesbénye, Makkoshotyka, Mád, Mezőzombor, Monok, Olaszliszka, Rátka, Sárazsadány, Sárospatak, Sátoraljaújhely, Szegi, Szegilong, Szerencs, Tarcal, Tállya, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu.

A rendelet január 14-én lép hatályba - kivéve két szabályt, amelyeket csak 2022 január első napjától kell alkalmazni. A kivételek a következők: a történeti pincekataszter háromdimenziós megjelenítése, illetve a borszőlőkataszter elkészítése.

A Magyar Közlönyben a rendelethez kapcsolódóan megjelent egy kormányhatározat is. Ez előírja, hogy 2021 utolsó napjáig felül kell vizsgálni a borszőlő katasztert, illetve létre kell hozni a pince-katasztert.

A mostani jogszabályok nem szólnak a költségekről, de a 2017 novemberében megjelent hír szerint kastélyok, műemléképületek, vallási helyszínek és történelmi utcarészek is megújulnak a Tokaj-hegyaljai történelmi borvidék kultúrtáj világörökségi helyszíneinek fejlesztése című projekt keretében, amelynek megvalósítására 3,4 milliárd forint vissza nem térítendő támogatást nyert a tokaji székhelyű Tokaj Borvidék Fejlődéséért Nonprofit Kft. konzorciumi partnereivel, az uniós Széchenyi 2020 programból.