A közfoglalkoztatási csapda című tanulmány arra a következtetésre jut, hogy közfoglalkoztatás rendszere nem szüntethető meg, de javítani kellene rajta, például a bérek, a munkakörülmények és a bánásmód tekintetében - mondta Farkas Zsombor szociálpolitikus.

Ferge Zsuzsa szociológus szerint nincs remény arra, hogy a mélyszegénységből kikerüljenek a közmunka révén az érintettek, akik életének alapvető jellemző a létbizonytalanság. Szavai szerint a közfoglalkoztatás "kényelmes" a kormánynak, mert egyszerre fegyelmez, kis összegű "segélyt" ad, "kordában tartja az embereket", ezért vált a munkanélküliség megoldásának intézményesült módjává, miközben alig látszanak annak jelei, hogy ezen túlmenően "valóságos munkahelyeket" próbálnának létrehozni.

Molnár György, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpontjának (MTA-KRTK) kutatója, aki a jelentés kérdőíves részéért felel, azt mondta: több mint ötszáz közfoglalkoztatásban dolgozót kerestek fel. A kutatás nem reprezentatív - tette hozzá - mert azokat tudták megszólítani, akikkel a hálózat találkozik. Az intézetben a Költségvetési Tanács megrendelésére készült egy átfogó kutatás a munkaerőpiac peremén lévők, köztük a közfoglalkoztatottak helyzetéről. Ennek eredményei alapján a hálózat kutatásában szereplő számok a közfoglalkoztatás időtartamára, gyakoriságára vonatkozóan megfelelnek az összes közfoglalkoztatottra vonatkozó adat országos átlagának - mondta.

A megkérdezettek többsége azért dolgozik közfoglalkoztatásban, mert nem kap legálisan munkát. A a közfoglalkoztatottak nagy része áldozatot is hozna a munkalehetőségért, többet utazna, vagy munkásszállón lakna. Többségük már tizennyolc éves kora előtt is dolgozott. Arra is felhívta a figyelmet, hogy sok esetben "a közmunka akadályozza a munkához jutást", ha a közfoglalkoztatottat például nem engedik el állásinterjúra. A megkérdezettek komoly problémaként jellemezték ebben a közfoglalkoztatotti rendszerben az alacsony béreket és azt, hogy rövid időre szólnak a közmunkaprogramok. A munkakörülményeket kifogásolva az öltöző, megfelelő mosdó, munkaruha, és az étkezés hiányát emelték ki. Nem jellemző, de nem megkerülhető a megalázó bánásmód problémája. A közmunkások elégedettségéről Molnár azt mondta: többségük a munkanélkülieknél elégedettebb, de kevésbé elégedett, mint a munkaerőpiacon elhelyezkedők.

A közfoglalkoztatottak többsége a létminimum alatt él, a gyerekesek szinte kivétel nélkül. Többségük nem tud kétnaponta húst vagy megfelelő meleg ételt enni, körülbelül 50 százalékuk nem tud télen fűteni, sokaknak jelentős rezsitartozásai vannak. Az egyik legnagyobb problémának nevezte, hogy azok aránya is magas, akik a szükséges gyógyszereket sem tudják kiváltani. Így szerinte akadályozza a munkaképesség újratermelődését ez a foglalkoztatási mód, mivel már rövid távon is romlik a közfoglalkoztatottak egészsége, és ebből a rendszerből nehéz kitörni.

Farkas a kérdőíves felméréshez kapcsolódó negyvenkét interjút mutatott be, hangsúlyozva, hogy természetesen ez sem reprezentatív kutatás, ugyanakkor alkalmas arra, hogy betekintést adjon a közfoglalkoztatottak életkörülményeibe, tapasztalataiba, abba, hogyan ítélik meg munkájuk hasznosságát, vagy éppen azt, ahogy bánnak velük. A bérekről szólva kitért arra is, hogy a körülbelül 50 ezer forintos összeg a minimálbér felénél is kevesebb.