Megjelent és magyarul is elérhető az OECD éves oktatási jelentése, amely csaknem félszáz ország oktatási adatait hasonlítja össze. A Belügyminisztérium ennek kapcsán háromrészes közleményt adott ki „Az OECD elismeri a magyar köznevelés eredményeit” címmel, amelyben leginkább a kedvező adatokat jeleníti meg.

Például azt írják: Magyarországon magas az óvodai nevelésben részesülők aránya, az átlagnál kevesebb gyermek jut egy tanárra, alacsonyabb az iskolaelhagyók és az évismétlők száma. Vagy azt is írják, hogy az OECD tanulmánya szerint az évismétlők aránya az OECD átlagánál alacsonyabb: Magyarországon a felső tagozatosok 1,7 százalék, az általános középfokú oktatásban részt vevők 2,2 százaléka évismétlő, az OECD átlaga a felső tagozaton 2,2 százalék, az általános középfokú oktatásban 3,2 százalékon áll.

Az OECD módszertana szerint Magyarország 2021-ben a GDP 4,1 százalékát költötte oktatásra, az OECD átlaga 4,9 százalék. Magyarország azon országok közé tartozik, amely 2015 és 2021 között növelte az oktatási intézményekre fordított kiadásait 3,7 százalékról 4,1 százalékra.

Nahalka István oktatáskutató szerint a közleménnyel nemcsak az a gond, hogy nagyvonalúan eltekint azoktól a területektől, amelyben nemhogy átlag fölött, hanem kifejezetten a sereghajtók között vagyunk, hanem az is, hogy ha értelmezzük a pozitív adatok, már nem ilyen gyönyörű a kép.

Az ötéves kori óvodáztatásban résztvevők arányát elemezve például nem szabadna figyelmen kívül hagyni, hogy az országok egy részében ötéves korban már nem óvodába, hanem iskolába járnak a gyerekek, és a magas részvétel mellett nem lehetne elfeledkezni arról, hogy az egy óvodásra jutó költés nálunk volt a a legalacsonyabb az unióban.

Az egy  pedagógusra jutó gyerekek alacsony számán örvendezve pedig nem feledkezhetünk meg többek között arról, hogy Magyarországon – sok országgal ellentétben – délután is kell a gyerekekre vigyázni, ami miatt például alsóban ahhoz, hogy egyszerre ugyanannyi gyerekkel legyen a pedagógus, egy pedagógusra sokkal kevesebb gyereknek kellene jutni. 

Nahalka István  szerint nem véletlenül nem büszkélkedett a minisztérium az alábbiakkal:

  • A BM szerint „Magyarországon nincs „gyermekgondozási rés”, a gyermekgondozást segítő ellátás után közvetlenül elérhető az ingyenes bölcsőde, majd 3 éves kortól beáll a tankötelezettség a kötelező óvodalátogatással.” Az óvodáztatás magas aránya valóban teljesül, de ez már nagyon régóta így van, nem a 2010 utáni kormányok sikere, közölte Nahalka István. De érdemes azt is figyelembe venni, hogy az adatot szolgáltató országok között van Chile, Costa Rica, Kolumbia, Törökország, Mexikó, ahol érthető okokból kisebbek az arányszámok. Továbbá az ötévesek óvodáztatási adatainál Ausztrália 24 százalékkal, Írország 1 százalékkal, Új-Zéland 8 százalékkal, Nagy-Britannia 0 százalékkal szerepelnek, mert az ötévesek nagy része már iskolában és nem óvodában van. 
  •  A BM szerint a kötelező óvodáztatással „Magyarország kiterjesztette a tankötelezettség időszakát, így a tankötelezettség időtartama hazánkban 13 év, amely meghaladja az OECD országok 11 éves átlagát.” Azonban a tankötelezettség esetében annak felső határa az érdekes kérdés, ez pedig Magyarországon 16 éves korig tart. 
  • Az egy pedagógusra jutó tanulók átlagnál alacsonyabb száma alapján a közlemény kijelenti, „hogy Magyarországon nagyobb figyelem jut egy tanulóra, mint az  EU vagy az  OECD átlagában.„”Az egy pedagógusra jutó tanulólétszám az alsó tagozaton: 11 fő (OECD: 14 fő; EU25: 13 fő), a felső tagozaton 11 fő (OECD: 14 fő; EU25: 11 fő), az általános középfokon (szakképzés nélkül) 11 fő (OECD: 13 fő; EU25: 12 fő).”
  • Magyarországon az általános iskolában 16 óráig kell foglalkozásokat tartani és azon a tanuló köteles részt venni. Ez például alsó tagozaton azt jelenti, hogy minden osztálynak van egy normál és egy napközis tanítója. Tehát ha 22 gyerek van egy osztályban, akkor ugyan egyszerre 22 gyerekre kell a tanítónak figyelni, de mivel van egy napközis tanítójuk is, így a statisztika szerint 11 gyerek jut egy tanítóra. Ezzel szemben egy olyan országban, ahol nincs délután foglalkozás, vagy csak kevesen vannak a napköziben és így összevonhatók az osztályok, a pedagógusra jutó 13 fő azt jelenti, hogy 13-nál nem sokkal több gyerekkel foglalkozik egy pedagógus. 
  • Az egy osztályra jutó tanulók száma pedig igen nagy szórást mutat az országban, a nagyon kicsi létszám ugyanúgy rossz pedagógiai szempontból, mint a nagyon nagy. A kérdés alaposabb elemzést igényelne és nem propagandisztikus kinyilatkoztatásokat.
     
  • Az évismétlési adatoknál erősen válogatott a BM a közlés során, illetve érdemtelenül hangsúlyozta ki egyes adatainknak az OECD átlagoknál kisebb voltát. A BM egyszerűen elhallgatta, hogy az alsó tagozatosok körében az évismétlési ráta 2022-ben Magyarországon 2,1 százalék volt, míg az OECD országaiban 1,5 százalék, az EU tagországokban 1,2 százalék. 
     

A közlemény semmit nem mond azokról az adatokról, amelyekben viszont rosszul állunk. Néhány ezek közül:

  • Csak Romániát és Bulgáriát előzzük meg abban a tekintetben, hogy az iskoláskorúak (csak közoktatás) hány százaléka jár valóban iskolába.
  • Szlovákia van csak mögöttünk azon tanulók arányát tekintve, akik a 2022. évi PISA vizsgálatban az ESCS index alsó negyedébe tartoztak, és elérték a minimálisan elfogadható szintet a matematika teszten (2. szint).
  • Csak Ausztria volt mögöttünk abban a tekintetben, hogy a 25-34 éves nők között milyen arányt képviseltek a legalább BA-BSc vagy ezekkel ekvivalens felsőoktatási végzettséggel rendelkezők.
    Ha a 25-64 évesek körében a bármiféle felsőoktatási végzettséggel rendelkezők arányát nézzük, akkor a mienkénél rosszabb adata csak a következő EU-s országoknak van: Csehország, Olaszország, Szlovákia.
  • Európában csak Bulgária volt mögöttünk abban, hogy a 2021. évi PIRLS mérésben a magas és az alacsony szocioökonómiai státussal rendelkező gyerekek tesztpontszám átlagai mennyivel különböztek egymástól. 
  • Az EU-ban mi költöttük a legkevesebbet 2021-ben a 3-5 évesek nevelésére 1 óvodásra számítva összehasonlítható árakon számolva.
  • Az EU-ban Lettország után a legkevesebbet költöttük 2021-ben egy alsó tagozatos tanulóra összehasonlítható árakon számolva. Pontosan ugyanez a helyzet a felső tagozaton is.
  • Az EU-ban mi költöttük a legkevesebbet 2021-ben egy középfokon tanulóra összehasonlítható árakon számolva. Ezek az adatok valamennyire változhattak a pedagógus fizetésemelés hatására. Érdekes, hogy a felsőoktatás tekintetében sokkal jobb a helyzet, nyilván az intézményfenntartó alapítványok állami támogatása miatt.
  • Bár a felsőoktatás jobb támogatása kicsit megugrasztja az oktatás támogatásának nagyságát, azonban a teljes oktatási rendszer költségei tekintetében (egy főre jutó költség, összehasonlítható árakon) így is csak Lettország és Litvánia van mögöttünk. 
  • Az oktatási kiadások GDP-hez való viszonyítása esetében jobbak az adataink, de a különböző oktatási szinteken rendre az utolsó harmadban, negyedben vagyunk. 
  • Ha azt nézzük, hogy az állami oktatási kiadások hány százalékát teszik ki az összes állami kiadásoknak, akkor a korai fejlesztés esetén ez 1,3 százalék, az OECD átlag 1,7 százalék. Az alsó tagozat esetében csak Görögországot és Olaszországot előzzük meg az EU-ban, a felső tagozaton csak Görögországot és Észtországot, középfokon csak Görögországot, a felsőoktatást tekintve kifejezetten jó az adatunk, ám az összes szintet tekintve és nem számolva a kutatás-fejlesztés költségeit, utolsó előttiek vagyunk Európában, csak Olaszország van mögöttünk. 
  • A 30 éves kor alatti pedagógusok arányát tekintve minden szinten az utolsó harmadban, negyedben vagyunk. Az 50 évesnél idősebb pedagógusok arányszámában a legnagyobb értékeket produkálók között vagyunk.