Gyöngyösi Győző, MNB

A 2008-as gazdasági visszaesést követő kilábalás Európában, és ezen belül Magyarországon is csak lassan és fokozatosan ment végbe. Ebben a gyenge kereslet mellett a bankok visszafogott hitelkínálata is szerepet játszott. Amennyiben a vállalatok gyorsan és költségmentesen tudnának bankot váltani, akkor a bankjuk szigorodó hitelfeltételeit érzékelő vállalatok más, változatlan feltételeket kínáló bankokhoz fordulnának. Emiatt egy negatív hitelkínálati sokk - amennyiben az nem érinti a bankrendszer egészét, hanem csak néhány bankot - összességében nem lenne hatással a vállalati hitelezésre, mivel az érintett bankok ügyfelei más bankokhoz fordulnának.

A valóságban azonban egy bankváltás számos költséggel jár. Az adminisztratív költségeken túl a leendő bank és a vállalat közötti aszimmetrikus információ egy jelentős gátja lehet a váltásnak, mivel a bank nem ismeri az új ügyfelet, nem tudja, hogy jó adós-e, és ezért érdemes-e hitelezni neki. Ez "ragadós" vállalat-bank kapcsolatokat eredményezhet, azaz a vállalatok csak ritkán, a banki feltételek jelentős romlásakor váltanak bankot. Emiatt azoknak nehezebb lehet új banki forrásokhoz hozzájutni vagy a meglévőket fenntartani a vállalatoknak, amelyek a válság előtt olyan bankkal álltak kapcsolatban, amelyik hitelkínálatát nagyobb mértékben érintette a válság.

Egy adott bank hitelkínálatának a csökkenése kevésbé súlyosan érinti a nagyobb vállalatokat, amelyek jellemzően több bankkal is kapcsolatban állnak. E vállalatok számára a banki partnereik közötti helyettesítés is egyszerűbb lehet: ha az egyik bankjuk szigorítja a hitelfeltételeket, akkor a másikhoz fordulhatnak hitelért. Azonban a kis- és közepes méretű cégeknek többnyire csak egy bankkal van élő kapcsolata, így számukra jelentős lehet a bankváltás költsége. Ha e vállalatok nem kapnak hitelt a jelenlegi partnerbankjuktól, vagy akár csak jelentősen drágábban tudnának tőle banki forráshoz jutni, az olyan alkalmazkodásra kényszerítheti őket, amely érdemben befolyásolhatja a működésüket. Az ilyen típusú alkalmazkodás egy lehetséges megnyilvánulási formája lehet a vállalatok munkaerővel kapcsolatos politikájának a módosulása, vagyis a bérezési gyakorlatuk vagy a munkaerő felhasználásuk megváltoztatása.

Nehezebben elérhető banki források esetén a vállalatok rákényszerülhetnek, hogy a bérek befagyasztásával vagy esetleg csökkentésével jussanak forráshoz. Azonban alacsony inflációs környezetben ez a csatorna aligha hatásos, mivel a reálbérek csökkenése mérsékelt. Ha egy vállalat a napi működéshez szükséges forrásokhoz nehezen jut hozzá, akkor a bérek csökkentése mellett a munkavállalói egy részének elbocsátására is kényszerülhet.

Annak vizsgálatában, hogy a vállalatok milyen mértékben fagyasztják be a munkavállalóik bérét, illetve csökkentik az alkalmazottaik számát, amikor a banki források nehezebben érhetőek el, az Európai Központi Bank (ECB) Wage Dynamics Network (WDN) munkacsoportja által végzett vállalati felmérés adatai segíthetnek. A kérdőíves felmérés az EU 24 országára terjed ki. Az adatfelvétel 2014-ben készült és a vállalatok 2010 és 2013 közötti működésére kérdez rá.

Az alábbi ábra a bankok hitelkínálata és a bérbefagyasztások elterjedtsége közötti kapcsolatot mutatja be a felmérésben részt vevő 24 ország adatai alapján. A vízszintes tengelyen a negatív pénzügyi sokkot érzékelő vállalatok aránya, míg a függőlegesen a bérbefagyasztást alkalmazó vállalatok aránya szerepel. Egyértelműen leolvasható: azon országokban, ahol a vállalatok nagyobb arányban számoltak be a banki forrásokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos nehézségekről, ott a vállalatok nagyobb része fagyasztotta be a béreket.

A banki forrásokhoz való hozzájutás nehézsége országonként változó volt a 2010-2013-as időszakban. Az eurozóna adósságválsága által közvetlenül érintett országok - Portugália, Olaszország és Spanyolország - vállalatai nagyobb arányban számoltak be a pénzügyi rendszer negatív hatásáról, a ciprusi vállalatok tevékenységét a bankválság miatt pedig még erőteljesebben befolyásolta a pénzügyi szektor. Magyarországon a felmérésben résztvevő vállalatok mintegy 20 százaléka számolt be nehézségekről a banki forráshoz jutásban 2010-2013 között. Azon országokban, ahol a vállalatok nagyobb részét érintette negatívan a pénzügyi rendszer, ott a vállalatok nagyobb arányban éltek a bérek befagyasztásának eszközével.

A teljes ábrához kattintson!
Kép: Forrás: MNB

(Megjegyzés: a vízszintes tengely mutatja azon vállalatok arányát, melyeknek a szokásos, külső finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés miatt visszaesett az aktivitása 2010 és 2013 között, a függőleges tengely mutatja azon vállalatok arányát, melyek munkavállalóinak alapkeresete csökkent 2010 és 2013 között.)

A következő ábra a negatív pénzügyi sokk és a munkaerő felhasználás csökkenése közötti kapcsolatot mutatja a felmérésben részt vevő országok adatain. Az első ábrához hasonlóan a vízszintes tengely a külső forrásokhoz nehezen hozzáférő vállalatok arányát mutatja, de most a függőleges tengelyen a munkaerő-felhasználásukat jelentősen csökkentő, vagy annak összetételét jelentősen megváltoztató vállalatok aránya látható. Látható: azon országokban, ahol a vállalatok nagyobb részét érintette negatívan a nehezebbé váló banki forrásokhoz való hozzáférés, a vállalatok nagyobb hányada csökkentette jelentősen a munkaerő felhasználását. A két változó közötti pozitív korreláció arra utal, hogy a pénzügyi sokkok jelentősen befolyásolják a nem pénzügyi vállalati szektor munkaerő-keresletét.

A teljes ábrához kattintson!
Kép: Forrás: MNB

(Megjegyzés: a vízszintes tengely mutatja azon vállalatok arányát, melyeknek a szokásos, külső finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés miatt visszaesett az aktivitása 2010 és 2013 között, a függőleges tengely mutatja azon vállalatok arányát, melyek jelentősen csökkentették munkaerő ráfordításukat vagy megváltoztatták annak összetételét 2010 és 2013 között.)

Magyarország az első ábrán a regressziós egyenes felett helyezkedik el, vagyis a béreket befagyasztó vállalatok aránya magasabb volt, mint amelyet a külső forrásokhoz való hozzájutás nehézsége indokolt volna, ugyanakkor a második ábra szerint viszont kisebb volt az átlagnál az elbocsátások mértéke a pénzügyi sokk által indokolthoz képest. Ez arra utalhat, hogy a magyar vállalatok 2010-2013 között elsősorban bérekben alkalmazkodtak, és csak kisebb mértékben a munkavállalóik elbocsátásával.

Az eredmények arra engednek következtetni, hogy a bankok hitelkínálata áttételesen hatással lehet a vállalatok bérezési politikájára, valamint nominális bérmerevség esetén akár befolyásolhatja a vállalatok foglalkoztatottságát is. Emiatt a monetáris politika szempontjából is fontos lehet, hogy hogyan alakul a bankok hitelkínálata. Egy negatív hitelkínálati sokk lazább munkaerő-piaci kondíciókat eredményezhet, ami csökkentheti az inflációs nyomást.

A visszafogott hitelkínálat béreket és foglalkoztatottságot negatívan befolyásoló hatása miatt megfontolandó szakpolitika lehet a bankváltás költségeinek csökkentése. Például a Központi Hitelinformációs Rendszer információt nyújt a bankok számára a vállalatok korábbi hiteltörténetéről, ami segítheti az aszimmetrikus információból fakadó költségek csökkentését. Másik lehetőség a hitelkínálat közvetlen ösztönzése, mint például a brit Bank of England vagy a Magyar Nemzeti Bank válságot követően indított hitelezést ösztönző programjai.

A szerző a Magyar Nemzeti Bank munkatársa.