A boomerek (1940-1960 között születettek) és az Y generáció (1980-2000 között születettek) közé szorult X-esekre (1960-1980 között születettek) sok irányból nehezedik teher: támogatják gyermekeiket az önállósodásban, ellátják beteg szeretteiket, miközben most már saját időskorukra is gondolniuk kell.

Az X generációs magyarok 45 százaléka él házas- vagy élettársi kapcsolatban, több mint háromnegyedüknek van gyermeke, de csak 9 százalékuk számít nagycsaládosnak. Miközben a válaszadók 40 százalékának egy eltartottról sem kell gondoskodnia, csaknem 16 százalékuk egy háztartásban lakik legalább egy idős rokonnal, 12 százalékuk pedig maga ápolja beteg szülőjét/szüleit - derül ki a Generali Biztosító reprezentatív felméréséből.

Kapcsolódó

A KSH adatai szerint a mai 40-56 éves korosztály adja az aktív társadalom gerincét: mintegy 2,5 millió magyar tartozik a szendvicsgenerációnak is hívott X-esek közé. Ez az a generáció, amely a rendszerváltás idején vált felnőtté, és szinte elszaladt mellette a digitalizált, modernizálódó világ, időközben pedig a „boomerek” és a 20-as, 30-as fiatalok közé szorultak anyagi, fizikai és mentális terhekkel megpakolva. A korosztály egyre több tagja kényszerül arra, hogy szülei és beteg családtagjai ápolását is magára vállalja, illetve támogassa az egyre később önállósodó gyermekeit, miközben saját jövőjének bizonytalansága is a vállára nehezedik.

Nem könnyű a helyzetük

A korosztály mintegy 70 százaléka teljes munkaidőben dolgozik, és a válaszokból kiderül, hogy bár a családos férfiak általában magasabb fizetéssel rendelkeznek, mint gyermektelen társaik, a nők esetében ez éppen fordítva van. Érdekesség, hogy a megkérdezett nők mintegy 90 százalékának van gyermeke, míg a férfiak esetében ez az arány mindössze kétharmad.

Az X-generáció tagjainak 47 százaléka rendelkezik valamilyen megtakarítással, viszont csupán 12 százalékuk tesz félre két különböző opciót használva. A gyermeket nevelők több mint fele egyáltalán nem tud takarékoskodni, ötödük viszont már az utódok jövőbeli anyagi biztonságára is tud áldozni. Minél magasabb a háztartás összjövedelme, annál nagyobb a megtakarítók aránya, ugyanakkor a legjobban keresők között is akad 20-30 százalék, aki lehetőségei ellenére sem tesz félre jövedelméből.

A válaszadók - nemre és anyagi helyzetre tekintet nélkül - egyöntetűen a függetlenségüket jelölték meg elsődleges fontosságú értékükként, de az öngondoskodásra való törekvés is 5 körüli átlagos pontszámot kapott az 1-5-ig terjedő skálán. Mindez azonban szöges ellentétben áll azzal az elképzelésükkel, hogy a családjuk és az állam feladata a társadalom idős tagjairól való gondoskodás. Szemben áll egymással az önállóság vágya és az, hogy döntően külső segítségre számítanak saját jövőjüket illetően - az ebből adódó feszültség pedig nagyfokú bizonytalanságot eredményez az X-generáció tagjaiban.

Ki segítse az időseket?

A Generali kutatása szerint az X generáció kifejezetten alkalmazkodóképes és nagy teherbírású csoportként tekint magára. Így e korosztály a gyermekeik anyagi támogatása mellett az ápolásra szoruló szüleik ellátását is otthoni környezetben, saját erőből szeretné megoldani. A beteg hozzátartozók idősek otthonában történő elhelyezését csak a válaszadók 22 százaléka támogatja, ennél a megoldásnál az otthoni szakápolás is népszerűbb, ezt az X-esek harmada venné igénybe szükség esetén. A válaszokból egyértelműen kiderül, hogy az idős szülők gondozása nagyfokú anyagi, fizikai és mentális terhet jelent a korosztály számára, ráadásul az ehhez társuló nehézségek és érzések továbbra is társadalmi tabunak számítanak.

Az öregedéshez és az elmúláshoz kapcsolódó társadalmi, illetve generációk közötti párbeszéd továbbra is tabunak számít hazánkban, és az X-esek láthatóan szeretnék megkímélni gyermekeiket a későbbi gondozásukkal járó terhektől. Ahogy a kutatás eredményeiből is kiderül, a mai 40-50-es korosztály független és biztonságos öregkort képzel el magának, miközben a munkaképes lakosságon belül csak 21 százalék rendelkezik nyugdíjcélú megtakarítással - ezzel sereghajtók vagyunk az Európai Unióban. Emellett fontos lenne, hogy normalizáljuk az idősgondozással kapcsolatos párbeszédet társadalmi szinten - állapította meg Schaub Erika, a Generali személybiztosításokért felelős igazgatósági tagja.