A Magyar Közlöny legutóbbi számában megjelent határozat bizonyos épülethatároló szerkezetek - példál lapostető, fémkeretes nyílászárók esetében - szigorúbb hőátbocsátási követelményértékek definiál az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló 7/2006 (V. 24.) TNM rendeletben foglaltakhoz képest. Más szerkezetekre - például a szomszédos fűtött épületek közötti fal esetében - nem változott a követelményszint.

Az épületek energetikai jellemzőinek meghatározásáról szóló rendelet a szigorúbb kritériumokat középületek esetében 2015. január 1-jétől, minden más épület esetében 2018. január 1-jétől teszi kötelezővé. Az egyes határoló- és nyílászáró szerkezetek hőátbocsátási tényezőire vonatkozó költségoptimalizált követelményszintek, valamint a vonatkozó uniós iranyelv szerinti közel nulla energiaigény-szint meghatározása és a bevezetés időpontja a nemzeti épületenergetikai stratégia alapján készülő cselekvési tervbe is belekerül.

A roppant alacsony építőipari aktivitás fő okaként számon tartott fizetőképes keresleti hiányra tekintettel a nemzetgazdasági és nemzeti fejlesztési tárca az építési és felújítási beruházások számára igenybe vehető pénzügyi konstrukciókat vagy programokat dolgoz ki, amelyek kompenzálhatják a beruházások kezdeti többletköltségeit. A határozat felhívja a belügyminisztert és az érintett minisztereket arra is, hogy dolgozzanak ki lakossági és intézményi tájékoztatót a meghatározott költségoptimalizált szintekről, és azokról a műszaki megoldásokról, amelyek az épületek felújítasa során a követelmények elérését elősegítik.

A határozat mellékletében konkrétan meghatározzák az egyes épülettípusok - lakó- és irodaépületekre vonatkozó költségoptimalizált követelményszintet, az épülethatároló szerkezetek - például a homlokzati fal, lapostető, vagy üvegezés hőátbocsátási tényezőjének követelményértékét.

Az épületek energiahatékonyságáról szóló 2010-es európai parlamenti és tanácsi direktíva szerint konkrétabb intézkedések meghatározására van szükség az épületek energiamegtakarításában rejlő, eddig kihasználatlan potenciál elérése, valamint a tagállamok eredményei között ebben az ágazatban meglévő jelentős különbségek csökkentése érdekében. Az épületek energiahatékonyságát olyan módszertan alapján kell kiszámítani, amelyet nemzeti és regionális szinten differenciálni lehet. Ez, a hőtechnikai jellemzőkön kívül, egyéb olyan tényezőket is magában foglal, amelyek egyre fontosabb szerepet játszanak, mint például a fűtés-és légkondicionáló berendezések, a megújuló forrásokból származó energia alkalmazása, a passzív hűtés-fűtés, az árnyékolás, a belső levegőminőség, a megfelelő természetes megvilágítás és az épület tervezése. Egy adott épület energiahatékonyságát olyan módszertan alapján kell kiszámítani, amely nemcsak a fűtési idényt veszi figyelembe, hanem a teljes évre vonatkozik. E módszertannak figyelembe kell vennie a meglévő európai szabványokat.

Az irányelv szerint a meglévő épületek hosszú felújítási ciklusára tekintettel az új és a jelentős felújítás alatt álló meglévő épületeknek eleget kell tenniük a helyi éghajlathoz igazított, energiahatékonyságra vonatkozó minimumkövetelményeknek, a meglévő épületek jelentős felújításai pedig jó alkalmat nyújtanak a szükséges munkálatokra. Az alternatív energiaellátó rendszereket új épületeknél úgy célszerű alkalmazni, hogy először a fűtés és a hűtés energiaigényének költségoptimalizált szintre való csökkentését kell biztosítani - fogalmaz a dokumentum, amely szerint azonban a tagállamok maguk határozhatják meg a "jelentős felújítás" fogalmát, vagy a külső térelhatárolók felületének százalékos aránya vagy az épület értéke alapján.