A Közép-Tisza Kisköre és Szolnok közötti szakaszán tisztították napokon keresztül a folyót a XI. Tiszai PET Kupa környezetvédői,

937 zsák, mintegy 6,1 tonna hulladéktól mentesítve a folyót és árterét 70 folyamkilométeren.

A tisztítás után egy hírhedt vegyületet azonosítottak a PET Kupa és az Eurofins közös laboratóriumi felmérésében.

Mindenre is használjuk a környezetkárosító vegyszert

A polifluorozott alkilvegyületek (PFAS) közé tartozó perfluorooktán-szulfonsavat határérték felett detektálták: az örök életű anyagok közül is az egyik legöregebbet találták meg a vízben.

Gyakran előfordul, hogy az emberiség valami nagyszerű dolgot talál fel, ám arról csak évtizedekkel később derül ki, hogy káros lehet a környezetre. Ilyenek a per- és polifluorozott alkil vegyületek is, amelyeknek legjellemzőbb tulajdonsága, hogy egyszerre víz- és olajállók.

Rendkívül széles körben használatosak a mindennapi életben: megtalálhatók a ruházati tárgyakon, az ételcsomagoláson, a kozmetikai termékekben, illetve többek között a tűzoltó habokban is.

Poláros és apoláros vegyület egyben, így egyszerre két felülethez is képes tapadni, ennek köszönhetően az egyik legjobb határfelület-képző anyag a világon. Tűzoltóhabként például azért működik tökéletesen, mert kötődik a lángoló olajhoz elzárva azt a levegő oxigénjétől, így hatékonyan tudja eloltani az olajtüzeket.

Mindennek oka, hogy egyáltalán nem (vagy csak nagyon nehezen) bomlanak le a környezetben, azaz gyakorlatilag: örök életű vegyületek. A család meglehetősen népes: hivatalosan már ötezret azonosítottak, de a számuk bizonyos becslések szerint elérheti akár a tízezret is.

A vizeinkbe is beszivárogtak

Ezek a vegyületek a több évtizedes felhasználás következtében jelen vannak már vizeinkben is, ami súlyos környezetvédelmi kockázatot jelent. A dilemma tehát adott: nem tudunk nélkülük élni, de mégis veszélyeztetik az ökoszisztémát.

Az örök anyagok a talajvízzel és a szennyvízzel is a felszíni vizeinkbe jutnak, a csapadékvíz ugyancsak bemoshatja tavainkba és folyóinkba ezt az anyagtípust, főleg ha olajfinomító, repülőtér- vagy egyéb olyan ipari létesítmény található a környéken, ahol ezzel oltották a tüzet.

Mindennapi előfordulását remekül szemlélteti, hogy a mintavétel során a helyszínen dolgozó laboratóriumi munkatársnak például nem szabad test- vagy arcápolót használnia, nem vehet fel antisztatikus ruhát, nem fogyaszthat olyan ételt, ahol valamilyen csomagolóanyag is jelen van, és még a járművét is megfelelő távolságban kell elhelyeznie, hiszen onnan is bekerülhetnek a vízbe PFAS-vegyületek. Szkafandert kellene felhúznia? Nem jó ötlet: még az is tartalmaz örökéletű vegyületeket.

Mi a baj ezzel az anyaggal?

A most mért koncentráció ugyan rendkívül alacsony (az emberre például fürdés közben természetesen nem veszélyes), ám a sérülékeny vízi ökoszisztémát – főleg az apró élőlényeket, rajtuk keresztül pedig az egész tápálékláncot – veszélyezteti.

Az Európai Unió felismerte ennek a vegyületcsoportnak a kockázatát: a szabályozás (az EU 2008/105/EK Vízkeretirányelve) szerint erre a vegyületre a határérték: literenként 0,0044 mikrogram. Az Eurofins Analytical Services Hungary Kft. által mért literenkénti 0,005 mikrogrammos eredmény viszont sajnos ezt meghaladja, öt mintavételből egy helyen ugyanis sajnos a határérték fölött fordult elő az örökéletű anyag.

Mindez azt mutatja, hogy a problémával hazai és európai szinten is foglalkozni kell.

Nem véletlen, hogy a Tisza vizében megtalált „ősi és örök életű vegyület” 2025-től tűzoltóhabokban már nem engedélyezett. Az is kétségtelen, hogy amit eddig a természetbe juttattunk, az nagyon sokáig ott is marad.

A műanyagokról és mikroműanyagokról tudjuk, hogyan kerülnek a környezetbe. Mindez igaz a PFAS-vegyületekre is, hiszen azok egyik legfontosabb forrása ugyancsak a szemét, amelyet a PET-Kalózok évről évre igyekeznek minél nagyobb mennyiségben kivonni a Tiszából.