Tavaly 3,3 százalékponttal 55,9 százalékra bővült a nők foglalkoztatási rátája Magyarországon - közölte Szalai Piroska, a Budapesti Vállalkozásfejlesztési Közalapítvány (BVK) kuratóriumi elnöke az Eurostat, az unió statisztikai hivatalának adataira hivatkozva az MTI-vel. Ez a legmagasabb növekedési arány az unióban és a legmagasabb Magyarországon mért arány 1992 óta - derült ki Szalai tájékoztatásából. (A szakértő korábban az NGM női foglalkoztatás javításáért felelős miniszteri biztosa volt.)
Ez a fantasztikus teljesítmény azonban mégsem ad túl sok büszkeségre okot - legalábbis az IMF Magyarországról szóló jelentéséből korántsem olyan kép rajzolódik ki a nők foglalkoztatásáról, amire büszkék lehetnénk. Az IMF szerint a nemek között egyenlőtlenség Magyarországon rontja a gazdaság teljesítményét és fékezi a növekedést. A kép, ami a jelentésből kirajzolódik, finoman szólva sem egy modern, XXI. századi társadalmat sejtet: a munkaerő-piaci egyenlőtlenségek a nemek hagyományos szerepének preferálását tükrözik, amit a kormányzati politika egyes intézkedései is erősítenek.
A nemek közötti egyenlőtlenség világszerte túllép a politikai, társadalmi és gazdasági kereteken. Míg a gazdasági fejlődést hajlamosak vagyunk összekapcsolni a nemek közötti szakadékok csökkenésével - különösen az iskolai végzettséggel vagy a jogi környezettel kapcsolatos akadályok elhárulására mutogatva -, a folyamatok önmagukban nem elégségesek a munkahelyeken, otthon és a politikai életben fennálló egyenlőtlenségek felszámolásához - mutat rá az IMF.
A magyar nők általában véve képzettebbek mint a férfiak, és nem kell diszkriminatív jogi korlátozásokkal szemebe nézniük - állapítja meg a jelentés. Ennek ellenére a nemek közötti szakadék jelentős mind a politikai életben, mind a munkahelyeken. A nők jelentős hátrányba kerülnek férfiakkal szemben, amikor a foglalkoztatásról, a fizetésről, az üzleti vagy politikai döntéshozatalról van szó. A legnagyobb cégek vezetőségeiben a nők aránya mindössze 12 százalék a 20 százalékos uniós átlaggal szemben. A női törvényhozók aránya 10 százalék, ami az EU legalacsonyabb aránya. (Az EU-ban a törvényhozói testületekben ez az arány 30 százalék körül van.)
Mindezt tetézi, hogy - más uniós tagállammal szemben - a nők munkaerő-piaci helyzete romlott az elmúlt években. Különösen a politikai életre igaz ez, ahol a nők teljesen kiszorultak a döntéshozatalból: a női miniszterek száma 2009 és 2012 között, valamint 2014 közepére nullára esett.
Ezen túl a munkahelyek tekintetben Magyarország azon kevés országok egyike, ahol a férfiak és nők fizetése közötti szakadék különböző mérőszámok szerint nőtt 2009-2012 között nőtt. Magyarország ezen a téren is szemen halad az EU-val: a magyar háztartások 2007 és 2010 között más uniós tagállamokhoz képest sokkal inkább függővé váltak a férfiak kizárólagos jövedelmétől.
Mi áll a háttérben?
Az alaphelyzet évek óta változatlan: a nők munkaerő-piaci részvétele Magyarországon alacsony, különösen az anyák körében. A részvételi arány nemcsak az EU és az OECD átlagától marad el, de a régiós társakhoz képest is alacsony. Az IMF megnézte, melyek azok a tényezők, amelyek gátolják a nők munkaerő-piaci helyzetének javulását.
A fejlett és a feltörekvő gazdaságokban általában a kedvezőtlen adórendszer, a rugalmatlan foglalkoztatás, a megfizethető bölcsődék és óvodák hiánya és a rugalmatlan szabadságolási rend akadályozza leginkább a nők bővebb foglalkoztatását. Magyarországon ezek közül a szülői szabadságok rossz rendszere és a megfizethető gyermekgondozási helyek hiánya sújtja leginkább az anyákat.
A magyar adórendszer az IMF szerint relatíve semleges, ugyanakkor például 24 hónapnál hosszabb szülői szabadságnak negatív hatása van a nők munkaerő-piaci részvételére, ugyanis a hosszú távolmaradás hátrányos helyzetbe hozza őket. Ráadásul a hosszú szülői szabadság a szélesedő fizetési szakadékhoz is hozzájárul.
Komoly gond a formális gyermekgondozási lehetőségek hiánya, ami akadályozza a nőket abban, hogy otthonukon kívül munkát vállaljanak. Emellett több tanulmány arra is rámutat, hogy a törvény által biztosított rugalmasság csak elméletben létezik, a gyakorlatban a munkaadók nem alkalmazkodtak ehhez, az alkalmazottak csak kevéssé alakíthatják szabadon munkabeosztásukat. Az IMF szerint kevesen élnek a részmunkaidős foglalkoztatás lehetőségével is, ez az arány az EU-ban az egyik legalacsonyabb.
Az idősebb korosztálynál sem sokkal jobb a helyzet. Az emberek nehezen tudnak helyet találni a beteg szüleik hosszú távú gondozását biztosító intézményekben.
Megmagyarázhatatlan okok
Az IMF elemzése rámutat, hogy a nemek közötti fizetési szakadékra túlnyomó részt nincs magyarázat. Az EU-ban és az OECD-országokban a nők általában 84 centet keresnek a férfiak egy eurójához képest. Ezt részben a foglalkoztatásbeli, tapasztalatbeli, képzettségbeli és ledolgozott órákbeli különbségekkel lehet magyarázni. A képzettség szintjének javulása mindig a fizetésbeli különbség csökkenéséhez vezet. Németországban és Hollandiában a fizetések közötti különbség nagyban magyarázható a nők részmunkaidős foglalkoztatásával. Magyarországon azonban nincsenek ilyen ésszerű magyarázatok, ami a nőkkel szemben fennálló előítéletek továbbélését jelzi.
Az IMF tanulmánya megerősíti, hogy a nemi szerepek hagyományos értelmezése "divatban maradt" Magyarországon. A 15 évesnél fiatalabb gyermekeket nevelő magyar szülők több mint fele ért azzal egyet, hogy "a nőknek fel kell készülniük arra, hogy a család érdekében visszább vegyenek a fizetett munkájukból". A háztartási munkák és a gyermekgondozás terén kialakult egyenlőtlenséget tükrözi, hogy a magyar nők több mint kétszer annyi fizetetlen munkát végeznek, mint a férfiak.
A lány és fiúgyermekekkel szemben is megjelennek már az egyenlőtlen elvárások: a fiú tanulók több mint fele esetében elvárt, hogy a tudományos, technológai, mérnöki vagy matematikai területre készüljenek, míg a lány diákok esetében kevesebb, mint 20 százalék ez az arány. Mindez annak ellenére igaz, hogy a lányok továbbtanulási aránya relatíve magas.
És hogy jön ez a növekedéshez?
Három fő csatornán hathat a növekedésre a nemek közötti egyenlőség: a munkaerőpiacon, a humán tőkén és a teljes termelékenységen keresztül. Más fejlett és feltörekvő gazdaságokhoz hasonlóan Magyaroszágon is akut probléma a társadalom öregedése és az alacsony termelékenységi ráta. Magyarországon a munkaerőpiac 2030-ra körülbelül 10 százalékkal fog zsugorodni, aminek negatív hatásait mérsékelheti a nők részvételi arányának növelése.
Az IMF elemzéséban arra a következtetésre jut, hogy bár Magyarország több részindikátor alapján jól teljesít - jogszabályi környezet, a nők képzése, az adórendszer semlegessége -, a nemek közötti egyre nagyobb egyenlőtlenség aggodalomra ad okot. A nők munkaerő-piaci részvételére irányuló szabályozás csak részben sikeres, a foglalkoztatás továbbra is rugalmatlan. Továbbá annak ellenére, hogy a kormány elkötelezett a gyermekgodozási létesítmények hozzáférhetőségének javítása mellett, az ország egyes területei között jelentős egyenlőtlenségek mutatkoznak ezen téren.
Javaslatok
Az IMF szerint javítani kellene a gyermekgondozási intézmények elérhetőségét, főként a három év alatti gyemekek esetén, illetve a szülői szabadság szabályozását. A gyedet mindkét nem számára lehetővé kellene tenni és támogatni kellene a rugalmas munkavállalást. Ez az IMF szerint költségvetési szempontból semleges módon is megoldható, ha a szülési szabadságra adott juttatásokon megspórolt keretből a gyermekgondozási lehetőségeket bővítik.
Emellett az IMF szorgalmazza a nőkkel szembeni előítéletek visszaszorítását. Ezt szolgálhatja a szülési szabadság lerövidítése, az egyenlő bérekre vonatkozó rendelkezések szigorú betartatása, továbbá a fizetések átláthatóságának javítása. Emellett az apákat is ösztönözni kellene, hogy használják ki a szülői szabadság adta lehetőségeket.