A Policy Agenda a harmadik Orbán-kormány első évének adatait hasonlította össze az előző ciklussal, és az látszik a frakciókormányzás lendülete jelentősen megtört. Nemzetközi szerződéseket nem számolva, ez év május végéig, a kormánypárti képviselők nyújtották be az elfogadott törvények 30 százalékát. Ez az arány lényegében megegyezik a második Orbán-kormány utolsó évével, amikor 150 törvényből 43 a Fidesz, vagy a KDNP képviselőinek nevéhez fűződött.

A 2002 és 2006 között az elfogadott törvények 19 százaléka, 2006 és 2010 között 18 százaléka volt olyan, amit képviselő nyújtott be (a nemzetközi szerződéseket nem számították bele itt sem). Az első Orbán-kormány (1998-2002) alatt csupán 14 százalékos volt a kormánypárti képviselők hozzájárulása a jogalkotáshoz.

Mi történt az elmúlt egy évben?

Politikai szempontból jelentős átrendeződést okozott az elmúlt egy év, és ennek jelei megítélésük szerint a frakciókormányzáson is érzékeltetik a nyomait. A 2010 előtti időszakhoz képest egyértelmű, hogy továbbra is jelentős szerepe van az új törvények elfogadásában a képviselők által beadott kezdeményezéseknek.

Ugyanakkor a konkrét törvényjavaslatok esetében világosan látszik, hogy megtört a lendület. A képviselők által beadott és elfogadott törvények 21 százaléka Policy Agenda értékelése szerint inkább kárelhárító, az eseményeket lekövető kezdeményezés volt. Ilyen volt például a brókerbotrányok utáni jogalkotás, amely kifejezetten azt próbálta elérni, hogy a politikai felelősséget eltolja magától a kormány.

A képviselői kezdeményezések 8 százaléka az új kormány megalakulásával kapcsolatos törvények voltak, amelyek szintén technikai kötelező körnek tekinthetőek minden kormányzati ciklus elején. A legszembetűnőbb, hogy nem volt olyan egyéni képviselői javaslat, amely a korábbi évekhez hasonlóan jelentős politikai ügyet tűzött napirendre, és nem csak szűk szakpolitikai kérdéseket érint.

Lesz-e lépésváltás a kormányzati modellben?

Az adatok és az elfogadott törvények elemzése alapján azt látjuk, hogy arányát tekintve még mindig jelentős a jogalkotáson belül a kormánypárti frakció szerepe, de már politikai hatását tekintve jelentősen visszaesett. Nincsenek olyan ügyek, amelyek forgatókönyvszerűen előre megtervezett módon lennének végrehajtva, a várható konfliktusokkal, politikai összecsapássokkal számolva. Sokkal inkább a kárelhárítás lett a frakció szerepe. Ez pedig egyértelműen szerepet játszik abban, hogy megtört a kormánypártok támogatottsága, és három időközi választási vereség után még a kétharmados többséget is elveszítették.

Minden politikai racionalitás szerint a kormányzat új kezdeményezésekkel, tartalmi és személyi megújulással lesz kénytelen kezdeni az őszi évadot. Ennek egyik alapkérdése lesz, hogy a kormánypárti képviselőknek milyen szerepet szán a pártvezetés. Visszatérnek a láthatólag bevált recepthez, és erősítik a frakciókormányzást, vagy inkább a kormány lesz erősebben a centrumban.