Sokan elveszíthetik a munkájukat, a bérek csak a létminimum alatti nyomorgásra lesznek elegek, a felülvizsgálatok után dolgozni küldött tízezreknek pedig esélyük sem lesz arra, hogy foglalkoztassák őket, ha kormány a jelenlegi formájában fogadja el a megváltozott munkaképességű munkavállalók foglalkoztatásához nyújtható költségvetési támogatásokról szóló rendeletet - állítja a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége (MEOSZ). Hozzáteszik: bár a kormány célja, hogy növelje a foglalkoztatottságot, a támogatások csökkentésével az ellenkező hatást fogja elérni.

A kormány a május végén közzétett rendelettervezete szerint teljesen átalakítaná a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatásának támogatási rendszerét és a foglalkoztatók akkreditációját. A tervezet jelentősen csökkenti a rehabilitációs célú foglalkoztatási támogatások mértékét, és a hangsúlyt - a védett körülmények között történő tartós foglalkoztatás helyett - az érintettek nyílt munkaerőpiaci kihelyezésére teszi át, amihez egy három éves időtartamú tranzitfoglalkoztatáson keresztül vezetne az út.

Magyarországon rendkívül alacsony, mindössze 10 százalék körül van a megváltozott munkaképességű emberek foglalkoztatottsága, míg az Unióban ez átlagosan mintegy 40 százalék.

A támogatások csökkentése és az akkreditációs követelmények szigorítása ellehetetleníti a foglalkoztatókat, emiatt nem fognak vállalkozni a felülvizsgálatokon rehabilitációra alkalmasnak minősített több tízezer ember foglalkoztatására, és a jelenleg dolgozók egy része is elveszítheti a munkáját - véli Hegedüs Lajos, a MEOSZ elnöke. A nyílt munkaerőpiaci kihelyezés támogatandó, azonban nem lesz hová tranzitálni az érintetteket, a munkaerőpiacon ugyanis nincs számukra hely, ott jelenleg is 32 ezer megváltozott munkaképességű ember keres sikertelenül munkát - teszi hozzá az elnök.

A rehabilitálható munkavállalók után, a bér- és többletköltségek fedezésére a tranzitfoglalkoztatók jövőre személyenként évi 800 ezer forint egyéni támogatást kaphatnának, amely a következő két évben csökkenne. (A védett szervezetek eddig a foglalkoztatottak után átlagosan évi 1,2 millió forint támogatást kaptak.) A jövőben egységes akkreditációs tanúsítvány lesz, a foglalkoztatóknak azonban (a kiemelt tanúsítványhoz hasonló) szigorú követelményeknek kell majd megfelelniük, ami komoly beruházásokat igényel. Hegedüs Lajos szerint emellett a támogatási összeg mellett lehetetlen lesz kigazdálkodni a rehabilitációs tanácsadók, mentorok, munkahelyi segítők bérét, a munkahelyek átalakításának költségeit és a betanulás alatt keletkező selejttermelés okozta veszteségek kompenzációját. Az akkreditációs eljárás is bürokratikusabb és költségesebb lesz, ami szintén elriasztja a foglalkoztatókat.

Demonstráltak a rokkantnyugdíjért a bányászok

A rokkantsági nyugdíj visszaállításáért demonstrált több száz volt szén- és uránbányász pénteken Komlón. Ruda Sándor, a Komlói Rokkant Bányászok Szövetségének vezetője a város főterén tartott békés demonstráción azt mondta: a megváltozott munkaképességűek ellátásainak átalakításáról szóló, tavaly decemberben elfogadott jogszabály ezer bányászt is érinthet, akiknek a jövedelme az eddigi 130-150 ezer forintról akár 28 ezer forintra is csökkenhet. Hozzátette: ha közülük sokakat az egészségügyi felülvizsgálatokon alkalmasnak találnának is a munkára, bányák és ipari létesítmények hiányában a szakmájukban nem tudnak elhelyezkedni, és ha a Start munkaprogram keretében sikerülne is őket alkalmazni, nem keresnének annyit, amennyi elég lenne hiteleik törlesztőrészleteire, gyógyszereikre, megélhetésük költségeinek fedezésére. Ennek következtében csökkenhet a vásárlóerő Komlón.
Ruda Sándor kitért arra, hogy számításaik alapján a bányászok rokkantsági nyugdíja évente a költségvetésnek mintegy 1,2 milliárd forintba kerülne, a visszaállítására irányuló petícióikat eljuttatták a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumnak. Válasz egyelőre nem érkezett, a folyamat felgyorsításáért és a figyelemfelkeltésért további tiltakozó akciókat terveznek.

A tervezet az elnök szerint a megváltozott munkaképességű emberek szegénységben tartását támogatja, és kifejezetten hátrányos a magasabb képzettségűekre nézve, mert a minimálbéren történő napi hat órás foglalkoztatásra ösztönöz, és a diplomás dolgozók után is ugyanannyi bértámogatás jár, mint a segédmunkások után.

Tartós foglalkoztatás támogatására csak a kizárólag folyamatos támogatással foglalkoztatható súlyos fogyatékossággal élők esetén lesz mód, ebben az esetben jövőre évi 1,1 millió forint lehet az egyéni támogatás összege. Az ő foglalkoztatásuk jellemzően szociális intézményi keretek között zajlik, fejlesztési céllal, nagyon alacsony termelékenységgel (jelenleg 8300 főt foglalkoztatnak így). A támogatás csökkentése ezt a foglalkoztatási formát is el fogja lehetetleníteni, mert ennyiből nem lehet például kigazdálkodni a munkahelyi segítők bérét, amire eddig külön pályázati források álltak rendelkezésre.

A tervezet szól arról is, hogy a munkáltatónak lehetővé kell tennie a rehabilitációt segítő egyéb szolgáltatások igénybevételét, mint pl. a munka-, pálya-, pszichológiai és életvezetési tanácsadás, jogsegélyszolgálat vagy családgondozás. Ezek mind szükségesek a munka világából hosszú évekre, akár évtizedekre kiesett emberek sikeres rehabilitációjához, de egyelőre nem tudni, hogy ki, mikor és milyen forrásból fogja őket biztosítani, ahogy a képzésekről sem tudni még semmit.