Az elmúlt években az Európai Unió keleti felén több ország is dinamikus növekedésről számolt be. Az utolsó összehasonlítható időszakban, az idei második negyedévben például Csehország és Románia GDP-je növekedett a leggyorsabban az Európai Unió 28 országa közül.

A csehek 2017 első negyedévéhez képest nőttek 2,5 százalékkal, így lettek listavezetők a negyedéves dinamika alapján felállított sorrendben, a románok pedig az éves növekedés üteme alapján készült rangsort vezetik 5,7 százaléknyi bővüléssel. Magyarország egyébként a 0,9 százalékos negyedéves és a 3,5 százalékos éves növekedéssel a mezőny első felébe tartozik az EU-n belül.

Kapcsolódó

Mi van a GDP-n túl?

A régiós országokból érkező robosztus GDP-adatok alapján úgy tűnhet, hogy a térség országai folyamatosan felzárkóznak Nyugat-Európához, s a kontinens két fele között csökken a különbség - nagy általánosságban ez így van, de érdemes az adatok mögé is nézni, és átgondolni, hogy milyen áron növekednek ezek az országok, illetve milyen pálya áll előttük. Csak így ítélhető meg ugyanis, mennyire tartós és eredményes a felzárkózásuk a fejlettebb országokhoz.

Térségünkben a részletes statisztikai adatok alapján azt mondhatjuk, hogy a fejlődés ütemét és bázisát tekintve többféle dinamikusan és fenntarthatóan növekvő modell látható. Az egyik utat a relatíve magas szintről induló és az elmúlt években némi hullámzással, de trendszerűen növekvő cseh, szlovák és szlovén példa mutatja. E három ország nemcsak növekvő gazdaságot, hanem emelkedő termelékenységet is magáénak tudhat.

A másik térségbeli modellt az önmagában is elképesztően tartós és szilárd növekedést mutató Lengyelország jelképezi, amelynek gazdasága ma már megközelíti az ausztrál gazdaság méretét, lehagyta Hollandiát és immár a hatodik legnagyobb GDP-vel rendelkezik az EU-ban. Ráadásul Lengyelországban folyamatosan emelkedik a termelékenység - bár alacsonyabb szintről indult, mint a szlovák, a cseh vagy a szlovén.

A lengyelek most az amerikai termelékenységhez képest 46 százalékon állnak, és enyhén hullámozva, de folyamatosan növelik produktivitásukat 2011 óta. Ami igazán lenyűgöző a lengyel teljesítményben, hogy a GDP-jük a kilencvenes évek eleje óta folyamatosan növekszik.

Miért fontos a termelékenység?

Amellett, hogy egy gazdaság növekszik, azon belül emelkednek a bérek kedvező helyzet, ám a fizetések növekedésével a termelékenységet is fokozni kell. Nagyon leegyszerűsítve több pénzért jobban kell dolgozni. Ha ez nem történik meg és a fizetésen kívül minden változatlan marad, akkor a nagyobb bérköltség miatt például csökkenni fog az adott vállalat nyeresége.Zsiday Viktor, a Hold Alapkezelő (korábban Concorde Alapkezelő) portfóliómenedzsere a blogján korábban a termelékenységről azt írta, ha nem tart lépést a fizetések emelkedésével, akkor a cégek "lehúzzák a rolót, mert nem bírják kigazdálkodni a béreket: ez nem feltétlenül baj, ha a kis hozzáadott értékű munkahelyek megszűnnek, és helyette nagyobbak jönnek létre".A cégek emelhetnek árat is. "Ha azt látom, hogy erős a kereslet, és egyre nehezebb kigazdálkodnom a béreket, akkor árat emelek, ami megemeli az inflációt, ami miatt nagyobb bérnövekedést kérnek az alkalmazottaim, ami miatt visszakerülök ugyanoda, ahol kezdtem, és még nagyobb mértékben árat emelek. Ez a klasszikus ár-bér spirál. A dráguló emberi munkaerőt gépekre is cserélhetik a cégek, azaz beruháznak, hatékonyságot növelnek, de ehhez feltétel, hogy legyen elegendő tőke" - írta a szakember.

Csoda Lengyelországban?

Visszatérve a régiós országokhoz: az Eurostat statisztikája szerint a lengyelek az EU-28 átlagának 69 százalékán állnak, Magyarország pedig maradt a 2013-as 67 százalékon - a lengyelekkel akkor éppen holtversenyben voltunk még). A Morgan Stanley elemzője, Ruchir Sharma júliusi, New York Timesban megjelent cikkében arra hívta fel a figyelmet, hogy az utolsó 20 évben egyetlen országnak, Dél-Koreának sikerült a fejlett és gazdag országok közé bekerülnie, és a lengyelek most ugyanennek a küszöbén állnak.

A lengyelek fejlődése rendkívül hosszú ideje tart, és ezen még az új, populista megoldásokat alkalmazó kormányzat sem változtatott a Morgan Stanley elemzője szerint. Átlagosan évi 4 százalékkal növekszik a lengyel GDP - 25 éve és közben egyetlen esztendőben sem volt visszaesés! Mivel a Nemzetközi Valutaalap (IMF) 15 ezer dolláros fejenkénti bruttó hazai termék esetén minősít fejlettnek egy országot, s a lengyelek az 1991-es 2300 dolláros egy főre eső GDP szintjéről 13 ezer dollárra növelték ezt a mutatót, Sharma szerint az évtized végére a lengyelek el is érhetik a 15 ezres álomhatárt.

Mindez Sharma szerint több tényezőnek köszönhető: egyrészt a rendszerváltáskori sokkterápiának, azaz az államszocializmusról a kapitalizmusra való gyors és hirtelen átállásnak - a negyedszázados növekedés 80 százaléka a privát szektornak köszönhető. Másrészt a szigorú fiskális (költségvetési politikának), amivel elkerülték a mexikói típusú adósságválságokat, harmadrészt pedig a  feldolgozóiparra való koncentrálásnak. Az ebből származó export a lengyel kivitel 33 százalékát képviseli, ami eltér a fejlődő országok 22 százalékos átlagától, és már a fejlett országok felé való elmozdulást jelzi.

Román vágta - sok visszássággal

A növekedés regionális verziói közül ott van még a román példa is, ez azonban aligha követendő, mert roppant veszélyes módszerrel, súlyos egyensúlytalanságok mellett bővítik a gazdaságukat. Ráadásul súlyos válságot tükröznek a demográfiai mutatóik, Bulgária, Horvátország és Magyarország mellett Romániában is fogyott a népesség 2016-ban.

Romániában mindemellett még a foglalkoztatás is csökkent 2017 legfrissebb statisztikái szerint: az EU-n belüli a harmadik legrosszabb mutató e tekintetben a 0,6 százalékos román mínusz. Mindez komoly inflációs kockázatokkal párosul, mert Európában a munkabér a legnagyobb mértékben Romániában emelkedett 2017 második negyedévében (18,6 százalékkal).

A második Magyarország 13 százalékkal, majd Csehország és Bulgária következik 11,1 és 11 százalékkal. Éves szinten ugyanakkor a románok teljesítettek a legjobban 2017 második negyedévében, ahogy már említettük, 5,7 százalékkal. (Éves összehasonlításban Szlovénia áll a második helyen: 5,2 százalékkal bővültek, akárcsak az észtek.)

Románia igazi növekedési kockázatait azonban a fizetési mérleg alakulása mutatja 2017 második negyedévében: míg Németország 55,7 milliárd eurós pluszban járt, Hollandia pedig 15,4 milliárdosban, addig a román fizetési mérleg hiánya 2,2 milliárd euró volt, egy olyan óriási  gazdaságnál is rosszabb mutatót produkálva, mint Franciaország (2 milliárd eurós mínusz).

Románia tartósan aligha tudja azonban fenntartani azt a helyzetet, hogy az országból negyedévente(!) több mint kétmilliárd dollár áramoljon ki, így alighanem súlyos megszorító intézkedések várhatóak délkeleti szomszédunkban. A negyedik út, a magyar út, amely relatíve romló termelékenység mellett - tehát nem elég korszerű munkahelyeket teremtve - igyekszik bővülni, de miután viszonylag elavult struktúrát erőltet az ország, így a növekedése is behatárolt.

Ráadásul ezt hosszabb távon a népesség sökkenésee is fokozhatja. Ha például nem önmagához viszonyítjuk a magyar gazdaság teljesítményét, hanem valamilyen "mozgó célponthoz" hasonlítjuk, akkor rögtön kiderül, hogy 2013-2016 között stagnált az egy főre eső magyar GDP az EU átlagához viszonyítva. Relatív termelékenységünk pedig - itt az USA-hoz viszonyítva látszanak jól a számok - folyamatosan romlott ugyanebben az időszakban.

Magyarország a legfrissebb növekedési rangsorban, 2017 második negyedévében a középmezőny elején végzett, 0,9 százalékos negyedévi és 3,5 százalékos éves növekedéssel. Mindazonáltal az egy főre eső GDP-t több éves távlatban tekintve magyar felzárkózásról nem beszélhetünk az EU-28- ahhoz képest: 2016-ban ugyanúgy az átlag EU-átlag 67 százalékán álltunk, mint négy évvel ezelőtt.

Magyarország leszakadóban

Sőt, a mélyebb folyamatokat nézve sokkal elkeserítőbb a helyzet: a globális versenyben Magyarország lemaradása növekszik, ha a termelékenységet nézzük. Ezt az OECD mutatja ki, amikor az európai államok teljesítményét az USA-éhoz hasonlítja. Ha ezeket a mutatókat nézzük, akkor Magyarország 2013 óta folyamatosan hanyatlik az Egyesült Államokhoz képest, miközben 2013-ban még majdnem cseh szinten álltunk termelékenységben.

A termelékenység azért rendkívül fontos mutató, mert valójában azt jelzi, hogy egy ország képes-e fejlett, magas hozzáadott értékű munkaerőt foglalkoztatni. Ebből látszik igazán, hogy térségünk több részre szakadt, és Magyarország 2013-ban lemaradt még a régión belül is. Csehország például 2016-ban az USA termelékenységének 57,1 százalékát érte el, és 2010 óta folyamatosan növelte ezt az arányt, azaz egyre fejlettebb munkahelyeket létesített. Így a csehek a fajlagos GDP-t tekintve az EU-átlaghoz is felzárkóztak 2013-2016 között, Romániával együtt 4 százalékponttal javították mutatójukat.

Csak éppen a csehek az uniós átlag 84 százalékáról ugrottak 88 százalékra, a románok viszont 55-ről 59-re. Ennek ellenére e két állam is elmarad a 2013-2016 közötti ír, máltai és luxemburgi relatív növekedéstől. Az USA-hoz képest a lemaradásunk folyamatosan nőtt az elmúlt években: 2013-ban 52,4 százalék volt a hazai termelékenység aránya, a cseheknél ez a mutató akkor még csak 54,3-on állt. A különbség 2013-ban tehát két százalékpontnál kisebb volt, 2016-ban viszont ez már 8,3 százalékpontra, azaz több négyszeresére ugrott.

A csehek így térségünk három legfejlettebb állama között vannak, termelékenységüket tekintve. A legjobbak továbbra is a szlovénok, akik szintén javítottak a 2010-es eredményeikhez képest: 56,9 százalékról ma már 61,9 százalékra nőttek az USA-hoz képest, és ezzel olyan technológiailag fejlett államokat előztek le, mint Izrael (60 százalék).  Ugyanakkor Szlovákia is termelékenységét tekintve 59,3 százalékon áll. Magyarország viszont az USA-hoz viszonyított termelékenységével olyan országokhoz hasonlít, mint Észtország, Litvánia és Görögország, ezeknek a mutatói is folyamatosan csökkennek 2013-2014 óta. Az észtek most 48,3, a litvánok 48 százaléknál tartanak, Magyarország 48,8 százalékához közelítve.

Élmezőnyben: Írország és Málta

Végül megjegyezhetjük: a kelet-európai felzárkózás fogalma már önmagában sem feltétlenül igaz, ha a "Nyugathoz" általában mérjük ezeket az országokat. Az Európai Unión belül ugyanis vannak hatalmas államok, amelyek gazdasága lomhának tűnik (azokhoz képest Kelet-Európa valóban felzárkózik), de a leggyorsabban fejlődő és a legmagasabb szinten is dinamizmust mutató országok nem az EU keleti felében vannak. Írország például speciális helyzetben van, többek között az amerikai technológiai és internetes cégek odatelepedése miatt.

Az írek az EU átlagfejlettségét 2013-ban még csak egyharmadával, azaz 33 százalékkal múlták felül. 2016-ban viszont már az EU-28-ak átlagos egy főre eső GDP-jének 177 százalékát termelte meg a szigetország az Eurostat szerint.

Semmilyen kelet-európai EU-állam nem volt képes még csak hasonló eredményt sem elérni (Románia sokkal hosszabb idő alatt, 2005 óta zárkózott fel 35 százalékos nívóról jelenlegi fejlettségi szintjére, ami 59 százalékos fajlagos GDP-t jelent az EU-átlaghoz képest). Írország ráadásul a termelékenységben az USA-t nemhogy közelíti már, hanem messze felülmúlja: az amerikai adat 137,6 százalékon állnak. Málta az íreknél lassabb, de így is látványos növekedést produkált 2013-2016 között: az EU átlagos egy főre eső GDP-jéhez képest 86-ról 95 százalékra jött fel.

Így fest a "felhőrégió"

Luxemburgot azért emeljük ki, mert itt nem is elsősorban a dinamika lenyűgöző (bár az sem lebecsülendő), hanem a hatalmas fejlettségbeli előny. Ráadásul még ez az előny is növekedett az EU-átlaghoz képest az elmúlt években: a luxemburgi fajlagos GDP az EU-átlag 262 százalékáról 267-ra ugrott 2013-16 között. Ez a miniállam is speciális helyzetű, hiszen elsősorban a pénzügyi szolgáltatók odavonzásában jeleskedik.

Ami a legfrissebb adatokat illeti, ott sem egyértelmű a keleti fölény, ha a növekedés dinamikáját nézzük. Svédország ugyanis 2017 második negyedévében a második leggyorsabban növekvő gazdaságot produkálta Csehország után (a negyedéves bővülést tekintve), Hollandia pedig a negyedik helyen állt, a románok után. (Igaz, a hollandok azok, akik 2013 és 2016 között hat százalékkal rontották egy főre eső GDP-szintjüket az EU-átlaghoz képest - hozzájuk viszonyítva valóban felzárkózott például Kelet-Európa.

Ám Hollandia így is az EU harmadik legfejlettebb országa, fajlagos GDP-je az átlagnál 28 százalékkal magasabb.) Az utolsó negyedévben elért kimagasló cseh GDP-növekedési eredményét - 2,5 százalékos negyedéves és 4,7 százalékos éves bővülés - a svédek 1,7 és 3,9 százalékos mutatókkal közelítették meg, a hollandok pedig 1,5 és 3,8 százalékot produkáltak.