A legújabb PISA-felmérés eredményei egyre hangsúlyosabban mutatják a magyar oktatási rendszer problémáit. A jó hír, hogy mindenki látja a problémát és a változtatás szükségességét, a rossz hír, hogy a jelenlegi oktatási rendszeri átalakítások körülbelül 30-40 évvel vetették vissza Magyarországot az időben - derült ki a Millennium Intézet szerdai, Milyen legyen a jövő iskolája? című konferenciáján.

Az ideális jövő iskolája olyan lenne, ahol mesterséges intelligenciával egyénre szabottan igazítják a tananyagot és a teszteket a gyerekek képességeihez - fogalmazott Radó Péter oktatáskutató. Ehhez képest Magyarországon most épp a második "PISA-sokkot éljünk át".

A kutató előadásában három régóta zajló, jól látható és a jövő iskolarendszerét meghatározó trendre mutatott rá:

1. Folyamatosan nő az oktatásban eltöltött idő. Ma úgy tekintünk egy teljes értékű középfokú végzettségre, mint régen az általános iskola befejezésére, egy 18-19 éves korban befejezett középfokú végzettség belépés a további tanuláshoz, ahhoz, hogy a diák megszerezzen egy szakmát az érettségi után.

Magyarországon viszont ennek pont az ellenkezője zajlik. A magyar rendszer elképesztő mértékben löki ki 18 éves koruk előtt a gyerekeket a munkaerőpiacra. Míg általában az oktatási karriereknek a megalapozása zajlik csak 18 éves korig, addig a magyar kormány ebben az életkorban már befejezett oktatási karriereket lát, aminek Radó szerint nyögni fogjuk a következményeit.

2. Teljesen átértékelődik az iskolai tudás. Demokratizálódnak az oktatási rendszerek, amit ismeretnek hívunk, leértékelődik. Az oktatásnak már nagyon régóta arra kellene fókuszálni, hogy a tanulás nyersanyagnak tekintse az ismeretet, és azok alkalmazásának képességét fejlessze, mert ez az alkalmazkodóképesség kulcsa.

Az utolsó PISA-felmérés eredményei a három alapkészségnél azt mutatják, hogy egyáltalán nem álltunk vissza oda, ahonnan 2000-be elindultunk, hanem sokkal rosszabbat produkált az ország, vagyis miközben a világ próbál előrehaladni, mi egészen elképesztő módon haladunk hátrafelé - emelte ki Radó.

3. Az iskolai kudarc egyre drámaibban növekvő társadalmi, gazdasági költsége. Folyamatosan emelkedik az egyes munkahelyek betöltéséhez elvárt készségek szintje, eközben Magyarországon elképesztő tömegben élnek elemi kompetenciákkal nem rendelkező emberek. Az utolsó PISA-felmérés azt mutatja, hogy a magyar oktatási rendszer évente 25 ezer funkcionálisan analfabétával "gazdagítja" a magyar gazdaságot és társadalmat.

A fejlett országok oktatáspolitikáinak fókuszába egyre erőteljesebben jelenik meg az úgynevezett inkluzív oktatás, ami jelentősen meg fogja határozni a következő évtizedek oktatási rendszereinek működését. Ez azt jelenti, hogy az oktatási rendszerek már nem engedhetik meg maguknak a "selejtet", nincs "selejtnek tekinthető gyerek".

Ehhez képest a magyar oktatási rendszer minden eddiginél jobban termeli újra az iskolai kudarcot. Mind a 3 kompetenciaterületen drámai mértékben nőtt azok aránya, akik szövegértésből, matematikából, természettudományból a legalapvetőbb készségekkel sem rendelkeznek, azaz funkcionális analfabéták. Olyan gyerekek, aki nem tudják kiszámolni a visszajárót a boltban. Bár abban nincs újdonság, hogy a magyar oktatási rendszer nem jó, sosem volt jó. Leginkább a kirajzolódó trend az aggasztó, szembemegyünk azzal a követelménnyel, amelyet az oktatási rendszerekkel szemben manapság támasztunk - mondta Radó.

Ez a bomba robbanni fog

A magyar oktatási rendszer szegregáltságának súlyosságára hívta fel a figyelmet Orsós János, a Dr. Ámbédkar Iskola alapítója. Programjuk Baranya megyéből indult el, olyanoknak segítenek, akik teljes egészében elesnek a tanulás lehetőségétől és céljuk, hogy halmozottan hátrányos helyzetű fiatalokat minél nagyobb arányban juttassanak el érettségit adó iskolákba. Második esély típusú iskolának hívjuk magunkat, de nem azért, mintha a hozzánk járó gyerekeknek valaha is lett volna első esélye - jegyezte meg Orsós, aki szerint ahol ekkora a szakadék, ott nagyon gyorsan kell tenni valamit.

A válasz pedig Orsós szerint nem a közmunkában keresendő. Ott az állam azért fizet, hogy a szegények ne járjanak iskolába. Ez a direkt szellemi féken tartás - jegyezte meg Orsós. Mennyivel olcsóbb lenne, ha ösztöndíjat adnának ezeknek a fiataloknak, hogy később adófizető állampolgár váljon belőlük. Véleménye szerint a "nagy aknák" a szegregálódásban vannak, amelyek robbanni is fognak.

Radó ezzel kapcsolatban arról beszélt, hogy a roma gyerekek szegregációja már a nyolcvanas években elkezdődött, a kormány akkor rossz pénzügyi ösztönzőket alkalmazott és ezt sokáig fenntartotta. Később azonban az etnikai szétszakadás már olyan mértéket öltött, hogy az ezt célzó intézkedések sem működtek. A szakember szerint mostanra viszont a probléma akkorára nőtt, hogy csak radikális eszközökkel lehet kezelni, például a szegregált iskolák bezáratásával.

A múlt démonaival küzdünk

A múlt démonaival küzdünk, nem tudunk hosszú távú stratégiákban gondolkodni - fogalmazott az oktatáskutató. Márpedig az oktatásnak van húzó hatása, a felsőoktatásba való befektetés kimagaslóan megtérül. Ahol fejlődő pályára állították az oktatást, ott ahhoz kellett egy sikeres oktatási reform. A magyar oktatási rendszer az 1980-as évek közepe óta széthullik, amihez minden kormány hozzátett valamit. A lengyelek például a kilencvenes években egységesítették az iskolarendszerüket - ez az alapja most annak a javulásnak, amelyet a PISA-eredményeken is látni lehet.

És hogy milyen is legyen a jövő iskolája? Ne ilyen, mint most! - jelentette ki Orsós.

Az OECD felmérése csak számszerűsíti a gondot, egyfajta mércét mutat, amivel a szakemberek tudnak foglalkozni, a probléma viszont mindenhol lecsapódik, a diákon, a tanáron, a szülőn, az egyetemeken - mondta Lederer Dániel, a Milestone Intézet társalapító-igazgatója. A szakember szerint a XXI. században rugalmas tudással rendelkező emberekre lenne szükség, akik rendelkeznek azokkal az alapkészségekkel, amelyek birtokában a kor változásainak megfelelően szinte bármilyen területre ki tudják magukat képezni. Ehhez a technológia hasznos eszköz lehet, de önmagában nem elég. A technológia arra lehet jó, hogy mindenki számára olcsón elérhetővé teszi az információt és a tudást.

Azt, hogy ezt az érintettek használni is tudják, abban a tanároknak lenne fontos szerepe, valamint az egyetemeknek és később a vállalatoknak az oktatásba történő bevonásának, utóbbi esetében viszont arra kellene ügyelni, hogy ne a vállalatok mondják meg az irányt, csupán iránymutatást adjanak a jövőbeli igényekre.

Léderer szerint az akár még jó is lehet Magyarországnak, hogy a probléma nagy és ezen szeretnénk változtatni, a technológiai innováció viszonylag az elején tart, ezért viszonylag nyitott és könnyű részt venni benne - vagyis, ha most ügyesek vagyunk, akkor akár sikerülhetne is előretörnie Magyarországnak e téren.

Nem lehet a határon megállítani a fejlődést

A magyar fiatalok az egész világgal versenyeznek a munkahelyükért. Az értékes munkahelyek teremtése attól függ, hogy Magyarország hogy áll helyt ebben a világban. Az ilyen munkahelyek ugyanis oda mennek, ahol magas színvonalú az oktatás - mondta Kákosy Csaba, a Day One Capital kockázatitőke-befektető cég társtulajdonosa. Eközben forradalmi világban élünk, ami teljesen átalakulóban van. Egyre kevesebb lesz az emberi munka, sokat átvesznek a szoftveres automatizált rendszerek. Miután a mostani fejlődés teljesen átírja az életünket, egyre fontosabb lesz, hogy megértsük, merre megy a világ.

Több pénz kell az oktatásba - szögezte le Kákosy, aki úgy vélte, hogy foci helyett inkább egyetemeket kellene támogatni. Bár a konferencián felszólaló szakemberek egyetértettek abban, hogy többet kellene az oktatásra fordítani, de többük arra hívta fel a figyelmet, az is lényeges, hogy ezt a nagyobb összeget hogyan költik el.

Kinél pattog a labda?

Radó egy kérdésre válaszolva kifejtette: nem hiszi, hogy most a politikusoknál pattog a labda. Eddig náluk pattogott és nem voltak nagyon innovatívak. Az oktatáspolitika-alkotás nagyon zárt, "törzsi" volt, amikor pedig nyitott volt, akkor meg a párthoz közel álló szakértők sokaságát vonták be, de az igazi érdekcsoportokat nem. Most lehet, hogy új paradigmában kellene gondolkodni. Különösen nem a most az Országgyűlésben ülő pártoknál pattog a labda, mert minden oktatáspolitikai alternatíva a mostani politikai intézménnyel szemben fogalmazódik meg.

A politikától nem lehet várni az integráció megvalósulását - csatlakozott Radó érveléséhez Orsós. Szerinte társadalmi szinten kellene kialakulnia annak az igénynek, hogy párbeszéd induljon és egymást megismerjük.