- Ideje felébrednünk: talán már nagyon közel vagyunk a csapdához, lehet, hogy már benne is vagyunk? – írja legújabb esszéjében Matolcsy György, a Magyar Nemzeti Bank elnöke. Mint kifejti, 1936 után egészen a mai napig soha nem értük el az akkori relatív fejlettségi szintünket. Ezt hívjuk „közepes jövedelmi csapdának.

Legújabb, a Magyar Nemzetben megjelent okfejtésében többek között ezt is a magyar állam hatékonytalanságával magyarázza:

Kapcsolódó

Azért volt csak közepes a magyar felzárkózási teljesítmény, mert az állami működés hatékonysága közepes volt.

Visszacsinálni a múltat

Matolcsy múltba révedő okfejtése több hibát felvet, amelyet leginkább Orbán Viktor miniszterelnöknek címez, noha Varga Mihály pénzügyminiszternek kellene a képzelt ostor végén állnia.

Matolcsy 12 pontot vázolt fel, amit idézünk:

  • 2010-ben helyes volt az „egyensúly és növekedés” gazdaságpolitikai indítása. Minél gyorsabban helyreállítjuk a sikerképletet, annál jobbak az esélyeinek a csapda elkerülésére.
  • 2010 és 2013 között hatékonyan működött a gazdaságpolitika centruma. A miniszterelnök által kitalált és elnevezett Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) egyszerre érte el a költségvetés szanálását és a foglalkoztatás fordulatát. Ekkor indult az évtized kiemelt reformjainak 85 százaléka, aztán ezek értek be a következő hét évben.
  • 2013-ban helyes volt a jegybanki fordulat elindítása. Az MNB a 2013–19 közötti növekedés közel felében „vett részt”, közben folyamatosan erősítette a költségvetés helyzetét.
  • 2013-ban hiba volt először pénzügyminiszterre cserélni a gazdaságpolitikai központ (NGM) vezetőjét, majd megszüntetni az NGM-et és a Pénzügyminisztériumra bízni a gazdaságpolitikát. Ez szakított a polgári oldal korábbi vezető elvével, ami szerint nem lehet az éves költségvetési érdek a gazdaságpolitika iránytűje. Ez olyan szakítás, mintha a nemzeti oldal a politika színterén feladná a nemzet, a kereszténység vagy a család eszméjét.
  • Ez a váltás „gazdaságpolitikai vákuumot” hozott létre, amit a miniszterelnök személyesen, valamint egy Gazdasági Főtanács intézményesen próbált megoldani. Ez nem sikerült. Az MNB kívülről nem tudta, de nem is lehetett képes betölteni a gazdaságpolitikai űrt, a kormányzaton belül pedig nem volt erre felhatalmazott és erre képes intézmény.
  • 2014-ben kormányzati ütemhiba történt, mert a választás után kellett volna az átszervezett Nemzetgazdasági Minisztériumba integrálni a fejlesztéspolitikát, amit 2009/10-ben a kormányalakítás belső hatalmi harcai nyomán – hibásan – leválasztottak a gazdaságpolitikáról.
  • 2014 másik ütemhibája, hogy ekkor kellett volna leválasztani a rendbe hozott költségvetést a gazdaságpolitikáról és önálló költségvetési vagy pénzügyi tárcába szervezni.
  • 2014/15-ben erős politikai támadás érte az országot, ezért még 2015 második felében is érvényesek voltak ezek a lépések.
  • A 2014–18 közötti politikai ciklus közepén újabb ütemhiba történt. Ekkor kellett volna a Nemzetgazdasági Minisztériumtól és más tárcáktól egy önálló intézménybe szervezni az innováció, K+F, felsőoktatás és védelmi ipar területeit, mert nagyjából 2016/17 körül kellett volna áttérni az intenzív növekedési pályára.
  • A miniszterelnök ezt felismerve kérte fel a jegybankot egy versenyképességi program elkészítésére, amit az MNB teljesített. Ez lett volna a következő belépési pont egy intenzív felzárkózási pályára, amikor a termelékenység emelkedése, az okostőke-beruházások, az innováció és a K+F veszik át a felzárkózási motor szerepét. Ez nem történt meg, mert a gazdaságpolitika központja továbbra is a pénzügyi tárca maradt, amely nem akarta, de nem is tudta megoldani ezt a feladatot.
  • 2018-tól új kormányzati ciklus indult, de továbbra sem volt gazdaságpolitikai központ, így kényszerűen a pénzügyi tárca működött központként. A helyesen létrehozott ITM túl széles feladatkört kapott, miközben nem vált a gazdaságpolitika centrumává. Nem is lehetett, mert fő feladatánál – hogy az innováció/K+F/felsőoktatás/védelmi ipar területeire összpontosítson –, kiterjedtebb feladatkört kapott, amit az éves költségvetési érdektől távol tartott gazdaságpolitikai központnak kellene ellátnia, ha lenne ilyen.
  • 2020-ban beütött a válság. Az MNB és a pénzügyi rendszer sikeresen kezelte a gazdasági válságot, a külföldi tőkebeáramlásért felelős tárca kitűnően működött, az ITM sikeresen készítette elő az intenzív felzárkózási pálya feltételeit, de továbbra is hiányzik a kormányzat gazdaságpolitikai elemző agya és cselekvési központja. A gazdasági válságkezelés így közepes eredményt mutat –eddig.

Matolcsy érvelése alapján a „közepes” teljesítmény kevés lesz, komolyabb váltásokra lesz szükség sikerhez az állam működésében.