Az MNB monetáris tanácsának (MT) január 29-i ülésén - az előző öt hónapban megszokott koreográfiának megfelelően - a négy külsős tag - Bártfai-Mager Andrea, Cinkotai János, Gerhardt Ferenc és Kocziszky György - voksolt az újabb 25 bázspontos enyhítésre, míg a három belsős tag - Karvalits Ferenc, Király Júlia és Simor András - tartotta volna az alapkamatot, így alakult ki az 5,5 százalékos szint. A most publikált jegyzőkönyvben az áll, hogy az MT szerint a tavalyi recessziót követően a gazdaság növekedése idén indulhat újra, azonban mind a külső, mind a belső keresleti tényezők csupán mérsékelt bővülést vetítenek előre. A kibocsátás elmarad a potenciális szintjétől, a munkanélküliség pedig meghaladja a strukturális tényezők által meghatározott hosszú távú szintjét. A kedvezőtlen beruházási dinamika, valamint a tartósan magas munkanélküliség arra utal, hogy a gazdaság potenciális növekedése is érdemben elmarad a válság előtti ütemétől, és az elkövetkező két évben is alig bővülhet. A tanács a gyenge keresleti környezet tartós fennmaradására számít, ami a döntéshozók többsége szerint biztosíthatja, hogy az infláció az átmeneti sokkok kifutását követően a 3 százalékos cél közelében alakuljon.

Kevés lesz a szó az infláció ellen

Egy tanácstag szerint a kamatcsökkentések az erős hitelkínálati korlátok miatt érdemben nem segítik a növekedést, így pedig nincs értelme a magasabb infláció kockázatát felvállalni. Egy másik döntéshozó pedig kiemelte, hogy a piaci elemzők a célnál magasabb inflációra számítanak csökkenő kamatpálya mellett, ami azt sugallja, hogy a piac nem tartja elkötelezettnek a tanácsot az infláció kordában tartása mellett; megítélése szerint ezen a ponton már nem elegendő ennek ellenkezőjét csupán kommunikációval bizonyítania az eddig lazítást támogató tagoknak.

Matolcsy miatt gyenge a forint?

Az előző hetekben tapasztalt forintgyengülés okait illetően nem volt egységes a döntéshozók megítélése. Bár abban egyetértettek, hogy a forint tartós és nagymértékű leértékelődése kedvezőtlen mind az inflációs kilátások, mind a pénzügyi stabilitási kockázatok szempontjából, a döntéshozók többsége a forint gyengülését inkább a március eleji jegybankelnökváltás utáni monetáris politikát övező piaci bizonytalansággal és a nemkonvencionális eszközök alkalmazásától való félelmekkel magyarázta.

Megítélésük szerint a lényegében változatlan cds-felárak és állampapírhozamok azt mutatják, hogy nem romlott az ország kockázati megítélése; a kedvező globális pénzügyi piaci környezet és a kormányzat alacsony költségvetési hiány melletti elköteleződése a hazai pénzügyi eszközök felárát is tartósan mérsékelheti. Mindezen tényezők tették eddig indokolttá és lehetővé a monetáris kondíciók óvatos lazítását. A testület néhány tagja ezzel szemben úgy vélekedett, hogy a forint tavaly augusztus óta tartó gyengülésében fontos szerepet játszottak az eddigi és a beárazott további kamatcsökkentések, és az inflációs cél középtávú elérése szempontjából kockázatos a további kamatcsökkentés a jelenlegi helyzetben; helyette kiváró, óvatos monetáris politika indokolt.

Nem kellenek unortodox eszközök

A jövőbeni monetáris politikai lépések tekintetében a tanács tagjai egyetértettek abban, hogy az irányadó kamat további csökkentésére kizárólag akkor kerülhet sor, ha a középtávú inflációs kilátások összhangban maradnak a 3 százalékos céllal, és fennmaradnak a kedvező pénzügyi piaci folyamatok.

A tanács tagjai fontosnak tartották annak hangsúlyozását, hogy a jelenlegi inflációs és reálgazdasági kilátásoknak megfelelő monetáris politikai irányultság kialakításához az eddig alkalmazott monetáris politikai eszköztár elegendő mozgásteret biztosít. Egyetértenek abban, hogy a nemkonvencionális eszközök körének bővítése a hazai viszonyok között mindössze akut pénzpiaci zavarok esetén jelenthet hatékony segítséget.