Megdöbbentő számok - ez vár a kórházakra Budapesten

A magyar egészségügyi ellátó rendszert hosszú évek óta leginkább a komplex változások jellemzik, szögezi le a tanulmány, amely ezek aktuális hatásait elemzi az OEP által frissen nyilvánosságra hozott 2013-as finanszírozási adatok segítségével.

Ugyan az egészségügyi ellátások jelentős részét nem a teljes lakosság, hanem csupán annak egy része veszi igénybe, mégis igen szemléletes és fontos indikátor az egy főre, egy megadott területen egészségügyi ellátásra fordítható összeg nagysága - hangsúlyozzák az elemzők. Az OEP adatai szerint az egészségügyi ellátás során a betegek 10-15 százaléka vándorol el ellátásra saját megyéjéből. Az elvándorlás nyilván igen csekély a háziorvosi, és viszonylag magas a képalkotói diagnosztika, avagy a fekvő beteg ellátás elérése érdekében. Azaz a területi ellátás minőségét alapvetően meghatározzák a területen közvetlenül hozzáférhető ellátások, illetve az ezekre fordított összegek.

Az elemzők kiemelik, a 2013-as egy főre számolt finanszírozási értékek ugyan csak egy aktuális helyzetet tükröznek, azonban ezek alapján bizonyos - semmiképpen nem kedvező - tendenciák is felvázolhatóak. Példaként említik, hogy a szinte közhelyszerű, mindenki által elfogadott ténynek tűnő megállapítás, mely szerint a budapesti egészségügyi ellátási rendszer messze kiemelkedik az ország ellátási rendszeréből, ugyan még sok szempontból valóban igaz, de méginkább már csak igaz volt. A budapesti tartalékok az elmúlt években kimerültek, a folyamatban lévő uniós fejlesztések legnagyobb része pedig nem a budapesti rendszert erősítik. Az uniós fejlesztések befejezése után, azaz alig néhány év múlva jó néhány vidéki város (Debrecen, Szeged, Pécs) ellátási rendszere összehangoltabb, komplexebb, korszerűbb és forrás-gazdagabb lesz, mint a fővárosi rendszer.

Mennyi is az annyi....

Az OEP adatai szerint 2013-ban egészségügyi szakellátási költségként egy magyar lakosra átlagosan 82 191 forint jutott (a művese-kezelésekre, a mentőszolgálatra, és a közvetlenül a szállítók részére kifizetett speciális finanszírozásra fordított összegek nélkül). Az egy magyar lakosra jutó egészségügyi ellátás összege 2011-ben még 75 953 forint, 2012-ben pedig 74 472 forint volt. Az örvendetes 2013-as emelkedés oka azonban nem az ellátás színvonalának a javulásában, hanem paradox módon az orvosi - egészségügyi dolgozók speciális technikákkal kivitelezett 2012-es és 2013-as béremelésében keresendő, mely a "célelőirányzat" kategória növekedésében jelenik meg az OEP nyilvántartásában.

A lakosonkénti egészségügyi ellátási költség területenként jelentős különbségeket mutat. A legmagasabb összeg, 136 184 forint Budapesten, a legalacsonyabb, 38 922 forint pedig Pest megyében található: a budapesti érték három és félszerese a Pest megyei értéknek. Az elemzők megjegyzik, hogy Pest megye saját egészségügyi ellátó rendszere igen fejletlen, szinte mindenben a budapesti ellátó rendszerre támaszkodik.

Hol a legkisebb a költés?

Ha Budapest és Pest megye adatait, mint egy összefüggő agglomeráció elemeit összegezzük, akkor az egy főre jutó legnagyobb egészségügyi finanszírozási összeg 2013-ban Baranya megyében volt 113 269 forinttal, ez Hajdú-Bihar megyében 103 438 forint, Csongrádban 101 155 forint, a budapesti agglomerációban pedig 96 703 forint volt. A legkevesebb egy főre jutó egészségügyi ráfordítással Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom és Nógrád megye számolhatott 62 000 - 64 400 forint körüli összegekkel.

A háziorvosi ellátás egy főre jutó átlagos költsége Baranya megyében 2013-ban 9402 forint, Somogyban 8745 forint, Borsod megyében 8629 forint volt. Budapesten 8415 forint, a budapesti agglomerációban 7950 forint, Győr-Moson-Sopronban 7525 forint, míg Pest megyében 7288 forint volt ez az összeg.

Azaz Pest-megye gyenge saját egészségügyi ellátása az országosan legrosszabbul finanszírozott háziorvosi ellátásra épül, mely önmagában is komoly gondok forrása. Kifejezetten gyenge a Pest-megyei saját járó-beteg ellátási rendszer is, ahol az egy főre jutó ellátási költség legrosszabb országos értékként 7108 forint volt. A szintén gyenge nógrádi egészségügyi rendszerben ez az összeg 1000 forinttal volt magasabb, Tolna megyében pedig 1500 forinttal. Budapesten egy lakosra 17 776 forint járó-beteg szakellátási finanszírozási kapacitás jutott, Hajdú-Bihar megyében pedig 14 112 forint. Természetesen nyilvánvaló, hogy a járó-beteg szakellátási kapacitásoknál lényeges a különbség a komoly egészségügyi struktúrával rendelkező városok-megyék beteg-befogadó rendszerei, illetve az alapellátásra berendezkedett megyék rendszerei között.

Így oszlanak meg a labor és a képalkotó diagnosztikai ellátás kiadásai....

A laboratóriumi vizsgálatokra költött összegek terén igen kifejezett a budapesti ellátók dominanciája, melynek hátterében részben logisztikai és elszámolás-technikai okok húzódhatnak meg, azaz vidéki betegek vizsgálatait is a pesti központban számolhatják el - hangsúlyozzák az elemzők. Ennek ellenére igen érdekes, hogy míg egy budapesti lakosra 2014-ben 4822 forint laboratóriumi vizsgálati összeg jutott, addig a sereghajtó Somogy megyében 965 forint, míg Nógrádban 824 forint volt ez az összeg.

A korszerű egészségügyben meghatározó jelentőségű a képalkotó diagnosztika, a CT és az MR hozzáférhetősége, elvégezhetősége. Köztudott, hogy az OECD országok közül Mexikó mellett Magyarországon a legrosszabb a CT / MR ellátottság. Ennek fényében is kifejezetten érdekes, hogy a laborvizsgálatok terén sereghajtó Somogy megyében egy főre 2759 forintnyi CT és MR vizsgálat jut, ami a hatszorosa a szomszédos Tolna megyeinek. A budapesti érték 3 467 forint, viszont Bács-Kiskun, Komárom-Esztergom, Nógrád és Pest megye lakosai esetében is ezer forintnál kisebb a CT-MR vizsgálatra fordított évi fejkvóta-összeg. Azaz számos megye esetében igaz, hogy a beteg vagy elutazik egy jobban ellátott megyébe CT-MR vizsgálatra, vagy nem lesz ilyen vizsgálata. Hacsak be nem fizeti magát egy magánellátóhoz...

...így pedig a kórházi büdzsé

Hatalmasak a területi különbségek az egy főre jutó aktív kórházi ellátási lehetőségben is. Elvileg Budapest a legjobban ellátott, egy lakosra 60.688 forint finanszírozás jut, ezt követi Baranya 50 345 forinttal, Hajdú-Bihar 48 802 forinttal, és Csongrád 48 053 forinttal. A sereghajtó - mint szinte mindig - Pest megye, ahol egy lakosra 9 880 forint kórházi ellátás jut, miközben a magyar átlag 34 791 forint. Nógrád, Komárom-Esztergom, Tolna megye lakosainál ez az összeg nem éri el a 24 000 forintot. A budapesti agglomerációban, azaz az összevont Budapest + Pest-megyei ellátási területen 39 735 forint az egy főre jutó fekvőbeteg finanszírozás, ami viszont már csaknem 10 ezer forinttal kevesebb, mint a Hajdú-Bihar megyei, baranyai vagy csongrádi finanszírozás.

A krónikus fekvőbeteg - ellátásban kiugróan magas a Veszprém megyei érték, ami 11 799 forint (azaz magasabb, mint Pest megye aktív kórházi ellátási fejkvótája). Az országos átlag alatti a helyzet Békés, Somogy, Hajdú-Bihar, Csongrád, Jász-Nagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmár-Bereg és Fejér megyében. A sor végén megint Pest-megye 3149  forinttal és Bács-Kiskun megye 2994 forinttal.

Egyenlő színvonalú ellátásra nincs valós lehetőség

A Semmelweis terv alapján létrehozott térségi ellátási rendszer a budapesti feladatokhoz csatolta Pest megyén kívül Nógrád, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Komárom-Esztergom és Fejér megye ellátási feladatainak egy részét is. Ugyanakkor a hazai lakosság csaknem felét magába foglaló giga-térség valamennyi betegének egyenlő színvonalú ellátására nincsen sem valós technológiai lehetőség, sem valós humán kapacitás, sem pedig valós finanszírozási forrás.

Az elmúlt néhány évben a budapesti ellátórendszer jelentős veszteségeket szenvedett (pl. az OPNI bezárása, OGYK bezárása), e bezárt egységek fontos stratégiai elemei lehettek volna a frissen kialakított, négy és fél milliós lakosságú központi térség ellátásnak, a vidéki betegek Budapestre történő befogadásának. Napjainkra a budapesti kórházak egy része leromlott infrastruktúrájú, ráadásul jelentős adósságot halmozott fel. A budapesti kórházak összegzett finanszírozása sem növekedett az elmúlt években, sőt, a budai agglomeráció ellátásában vezető jelentőségű János kórház például 2011-hez képest finanszírozásának 23 százalékát vesztette el 2013-ra. (A veszteség mértéke jóval nagyobb, mint amit a Margit kórház kiválása önmagában indokolt volna.) Ugyancsak jelentős finanszírozást vesztett el az újpesti Károlyi Kórház, de még a Péterfy utcai kórház is 7 százalékát vesztette el mára a 2011-es finanszírozásának.

Így fest a budapesti kórházak jövője

Azaz a finanszírozás jelenlegi országos felosztásai mellett a leggondosabb és leghatékonyabb betegút-szervezés esetében sem lehet megoldani a közép-magyarországi központi ellátási konglomerátum lakosainak egyenletes színvonalú ellátását. Mivel aktuálisan semmi jele nincsen átfogó Budapest - Pest megyei fejlesztésnek, a jobb adottságú budapesti kórházak egy része a specializálódás, illetve az elit kórház irányba fog elmozdulni, míg az általános és alap-feladatokkal birkózó budapesti kórházak jelentős szakmai - infrastrukturális - minőségi hanyatlásnak néznek elébe. Azaz a budapesti ellátás elemekre bomlik, mert csak így kezelhető a hatalmas, de el nem végezhető összegzett területi ellátási kötelezettség. Mindezek miatt néhány év múlva az ország vezető, komplex kórházai a vidéki egyetemi klinikák lesznek, ennek összes következményével.