Őrszigethy Erzsébet, 1946-ban született, elvégezte a szombathelyi Felsőfokú Tanítóképző Főiskola népművelés-könyvtár szakát, majd a MÚOSZ Újságíró Akadémiáját. Bár éveken át volt népművelő, majd újságíró, igazán szociográfusnak tekintette magát, aki a társadalom és a mindennapi élet problémái iránt érdeklődő olvasók ezreinek akart írni. 1976-tól jelentek meg írásai közkedvelt irodalmi, közéleti folyóiratokban - írják gyászjelentésében.
Előbb a Mozgó Világban, az 1970-es évek végéig, aztán újra a 90-es évektől. Később írt a Valóságban, a Beszélőben, a Forrásban és a Kapu folyóiratokban, és rövidebb cikkei jelentek meg a Nők Lapjában és a Népszabadságban is, valamint számos tanulmánykötetben is szerepeltek írásai.
Jelentősebb terepmunkát végzett Hévízgyörkön, ennek bizonysága (a gender-kutatásnak is felfogható) Asszonyok férfisorban című könyve, valamint Besenyőtelken és Dormándon, mely munkából született a Besenyőtelki életutak - A századforduló szülöttei.
Az 1970-es évektől lényegében szabadúszó értelmiségiként élte független életét. Volt újságíró, különböző intézmények kutatója, netán kutatásvezetője, tanított a Pécsi Tudomány Egyetemen előadóként, szerkesztett könyv sorozatokat, de talán legbüszkébb arra volt, hogy 1997 óta a Magyarország Felfedezése Alapítvány kuratóriumának aktív tagja, majd 2014 után pár évig elnöke is lehetett - írták rövid önéletrajzában, melyben arra is kitérnek, hogy 2018-ban lemondott választott tisztségéről.
Temetése szeptember 17-én, kedden 14 órakor lesz Újpesten, a Megyeri temetőben.