A Kósa Lajos, Pósán László, Halász János kormánypárti képviselők által jegyzett törvényjavaslat az indoklás szerint az egészségügyi és orvosképzési feladatellátás minőségi fejlesztését és hatékonyabb működését eredményező szervezeti és szakmai integráció jogi feltételeinek megteremtését célozza.

Az előterjesztés új egészségügyi szolgáltató kategóriát, az úgynevezett "egyetemi kórház" kategóriát vezet be, amely az egyetem szervezeti egységeként hozható létre. Egyetemi kórház valamely más kórház felsőoktatási intézménybe való beolvadásával hozható létre.

Új kézben a rendszer

A javaslat szerint az addig általános költségvetési szervként működő kórházak egyetemi kórházzá alakulásával szakmai irányításuk az egyetem rektora, a gazdasági működtetés a kancellár kezébe kerül.

A szakorvosképzés szervezését az egészségügyi felsőoktatási intézmény, míg megvalósítását a klinikai központ végzi. Az egészségügyi felsőoktatási intézménynél a szakmai feladatokkal kapcsolatos jog- és hatáskört a rektor, a működtetéssel és gazdálkodással összefüggő jogköröket a kancellár gyakorolja. A javaslat értelmében a klinikai központ és az egyetemi kórház - az egészségügyi ellátórendszer részeként - részt vesz a közfinanszírozott egészségügyi szakellátások végzésében, valamint a felsőoktatási intézmény képzési és kutatási feladataiban.

Ha az egészségügyi felsőoktatási intézmény klinikai központot és egyetemi kórházat is működtet, az egészségügyi szolgáltatások egységes szakmai irányítását az Egészségügyi Irányító Testület (EIT) látja el. A héttagú EIT-be az egészségügyért felelős miniszter három, az egyetem rektora és a kancellár 2-2 főt delegál.

Borul az eddigi struktúra

A törvényjavaslat elfogadása esetén annak hatása egyelőre elég nehezen felmérhető, az azonban bizonyos, hogy alapjaiban avatkozik bele a magyar egészségügyi ellátórendszer eddigi, területi és progresszivitási alapon szerveződő struktúrájába. Arról nem is beszélve, hogyan illeszkedik majd mindez a budapesti ellátórendszer egyelőre ismeretlen átalakítási koncepciójához, hacsak nem most realizálódik e javaslaton keresztül a hosszú ideje várt budapesti átalakítási terv.

A méret igenis számít

Magyarországon négy egyetemen folyik orvosképzés - Budapesten, Debrecenben, Szegeden és Pécsett -, de csak egy olyan egyetem van, ahol az orvosképzés a fő profil, a budapesti Semmelweis Egyetem. A másik három tudományegyetemen egy-egy kar az orvostudományoké.

Az egyetemek eddig is kiemelt szerepet játszottak a hazai betegellátásban az egyetemi kórház - állami közkórház arány további eltolódása, a létrejövő mamutintézmények működése viszont egyelőre megválaszolhatatlannak tűnő kérdéseket vet fel. Az aktív fekvőbeteg-ellátás során ellátott betegek 17,5 százalékát kezelték a négy hazai felsőoktatási intézményben 2014-ben.

A jelenlegi legnagyobb magyar fekvőbeteg-ellátó a budapesti Semmelweis Egyetem, amely 2162 ággyal rendelkezik. Szegeden és Pécsett már eddig is csak az egyetemek nyújtottak kórházi ellátást, a beterjesztett javaslat alapján megjósolható, hogy a debreceni egyetem és a Kenézy Kórház fúziója következtében pedig olyan 2800 ágyas mamutintézmény jön létre, amely Hajdú-Bihar megye aktív ágyainak 88 százalékát foglalja magába.

Évtizedek óta nemzetközi vita tárgya az ideális kórház, és szám. Az ellátási feladatok megosztása, az ország infrastruktúrája, a lakosság gazdasági helyzete, mobilitása illetve az ország egészségügyi finanszírozási rendszere alapjaiban határozza meg a helyes választ. Európai szakértők amellett érvelnek, hogy a néhány vezető nagykórház és a logikusan telepített lakosság-közeli kórházak közötti hatékony munkamegosztás sokkal inkább vezet gazdaságosabb, hatékonyabb és magasabb minőségű betegellátáshoz, mint a területi monopóliumot gyakorló gigakórházak rendszerének kialakítása. A javaslat egyelőre mintha nem venne tudomást erről a megállapításról.

Átláthatatlan vezetés

Az egyetemi és állami fenntartói feladatok ilyen szintű keverése a vezetési struktúrát teszi átláthatatlanná. Az egyetemi kórházak láncolata egyfajta szuperkórház-irányítási feladatkört ró az egyetemi rektorokra. De vajon milyen szakmai irányítást és kontrollt gyakorol majd a debreceni, szegedi és pécsi tudományegyetemek nem orvos rektora az egyetemi kórházak betegellátásban betöltött szerepe felett? Arról nem is beszélve, hogyan fokozza az átláthatatlanságot, hogy a kórházigazgatók fölé legalább két újabb vezetési szint kerül, a rektor, és a EIT, illetve annak az elnökének a személyében.

Mi lesz a progresszivitási szintekkel?

Az egyetemi klinikák az ellátórendszer csúcsai. Azaz országos, illetve nagytérségi hatáskörrel, vezető kórházként, dominánsan 3-as progresszivitási szinten vesznek részt a betegellátásban. Személyi állományuk a gyógyítás mellett oktatási és kutatási feladatokat lát el. Kettes progresszivitási szinten jellemzően a megyei kórházak, egyes szinten a városi kórházak állnak.

Ha a háromszoros funkció és az ennek megfelelni képes kiemelt személyi állomány miatt legdrágább ellátás aránya a beolvasztások következtében tovább nő, és a közkórházi arány pedig csökken, akkor egyrészt az alapszintű, 1-2-es ellátási formákból keletkezik hiány, másrészt az ellátórendszer csúcsán tovább növekszik az általános feladatok aránya.

Különösen igaz ez akkor, ha nem kap több forrást az ágazat, és a jelenlegi büdzséből kell kigazdálkodni az egyetembe olvadó közkórházak magasabb, egyetemi szintre emelését - hívták fel lapunk figyelmét egészségügyi szakértők. Plusz forrás nélkül vagy az egyetemi klinikák színvonala devalválódik, vagy az egyetemi körből kimaradóké süllyed még tovább.

Egyetemi kórház azonban nem csak közkórház beolvadásával alakulhat ki. Ha a meglévő klinikai központok közül néhány, egyfajta leminősítés során válik egyetemi kórházzá, nagy kérdés, vajon hogyan fogadja az ott dolgozó klinikai oktató, kutató, gyógyító gárda a napi munkában jelentkező hangsúlyeltolódást. Zavart okozhat az egyetemi kórházzá beolvadó közkórházak és a meglévő egyetemi klinikák közötti strukturális, funkcionális, vagy munkarendi különbség is.

Ha az egyetemi kórházak jelentik az ellátás csúcsát, logikus lenne négy ellátási térségre osztani az országot, hogy a térségen belül valamiféle egyenszilárdságú ellátás jöhessen létre. A jelenlegi felosztásban viszont azokban a térségekben, ahol nincs egyetem, az államnak biztosítani kellene az egyetemi kórházakkal egyenértékű vezető állami kórházzal a betegellátást a lakosság számára.

Budapest a sötét ló

A legtöbb kérdés Budapest kapcsán tolul fel a szakértőkben, miközben az készülő új ellátási struktúra részletei sem ismertek még. A javaslatból nem derül ki például, hogy ki, mikor és milyen szempontokra tekintettel választ ki a Semmelweis Egyetem rendszerébe illesztendő egyetemi kórházat.

Közkórházak, országos intézetek, vagy a meglévő klinikák egy része alakul majd át egyetemi kórházzá? Átlépi-e városhatárt az oktató kórház fogalmával keveredő egyetemi kórházi koncepció, azaz lehet például másik megyében is az egyetemi kórház, mint maga az egyetem? Az új, számos kérdést felvető egyetemi kórházi rendszernek egy jelenleg még alapjaiban is ismeretlen hosszú távú budapesti ellátási stratégiához kellene illeszkednie.

Ugyanakkor olyan hosszú hónapok óta vitatott kérdések sincsenek tisztázva a fővárosban, mint a kelenföldi (?) új szuperkórház helye és feladata, vagy a jelenlegi helyét mindenképpen elhagyó Sportkórház további sorsa, avagy a Semmelweis Egyetem Kútvölgyi tömbjének és a Szent János kórháznak az újra és újra felvetett majd elvetett fúziója.