Közel egy mázsával esett vissza az egy főre jutó éves élelmiszerfogyasztás Magyarországon 2000 és 2011 között. A csökkenés igazán az évtized második felében vált látványossá: míg 2005-ig összesen 3 százalék volt a mínusz az ezredfordulós 701,6 kilogrammhoz képest, addig egyedül 2010-ben több mint 4, 2011-ben pedig 3 százalék feletti éves zsugorodást mért a KSH. Tavalyelőtt így egy átlagmagyar 617,5 kilogramm élelmiszert küldött le a torkán. A hivatal által kiadott jelentés megállapította: az élelmiszer-fogyasztásra továbbra is hatással volt a gazdasági recesszió, a magas, 6,6 százalékos élelmiszerár-növekedés és az árakra kedvezőtlenül ható rendkívül gyenge gyümölcstermés.

Hatott a törlesztőbumm és a munkanélküliség

A vizsgált bő egy évtized alatt annak ellenére következett be a látványos, átlagosan napi negyed kilogrammos élelmiszerfogyasztás-csökkenés, hogy a nettó bér növekedése a legtöbb esetben felülmúlta az élelmiszerek drágulását. Az e mögött álló okokról nem szól a hivatal összeállítása, de valószínűleg nem járunk messze a valóságtól, ha azt feltételezzük, hogy az egyéb háztartási kiadások emelkedése - köztük a 2000-ben még gyakorlatilag ismeretlen devizahitelek törlesztőrészleteinek elszállása - lehet az egyik fő tényező. További fontos faktor lehet az, hogy a munkanélküliek száma az eltelt egy évtized alatt közel a duplájára, 470 ezer fő közelébe nőtt. Mindemellett, ha kisebb mértékben is, de hathatott persze az egészséges táplálkozás növekvő népszerűsége is.

Amint az a fenti táblából is kiderül, a KSH által kimutatott havi 141 ezres nettóból például másfélszer annyi csirkehúst, tojást vagy rizst, harmadával több sört és szeszes italt lehetett venni, mint 2000-ben az akkori, 56 ezer forint alatti fizetésből, miközben sertéscombból bő 70, élő pontyból pedig 85 százalék ez a többlet. Érdekes, hogy a sertészsír ára hajszálpontosan követte a nettó átlagkereset növekedését, vagyis 2000-ben és 2011-ben is egyaránt bő negyed tonnát ért az egy havi fizetés.

Megint elkezdtünk többet inni

A fogyasztás szerkezete is változott, de táplálkozás-egészségügyi szempontból vegyesen alakultak a tavalyelőtti folyamatok. Miközben folytatódott a cukor (2,7 százalékkal) és a cereáliák, vagyis gabonafélék (3,7 százalékkal) fogyasztásának visszaszorulása, a szeszes italok fogyasztása nőtt, a tej- és tejtermékeké csökkent (2,9 százalékkal), de összességében kevesebb fogyott zöldségfélékből és gyümölcsökből (6,4 százalékkal) is.

Az alkoholfogyasztás terén ezzel a 2006 óta tartó csökkenő trend tört meg, az egy főre jutó mennyiség 9,2 abszolút, azaz az elméletileg létező 100 százalékos szeszre átszámolt literről 9,7-re nőtt. Igaz, utóbbi még így is fél literrel kisebb a megelőző öt év átlagánál.

Az átlagok alapján a KSH megállapította, hogy a szénhidrátfogyasztás mérséklődésével annak fogyasztása immár megfelel az optimális mennyiségnek (igaz, cukorból lehetne kevesebbet, gabonafélékből többet enni), miközben a zsíré - dacára az e téren is bekövetkezett csökkenésnek - még mindig közel 60 százalékkal nagyobb az ideálisnál. A zöldség- és gyümölcsfogyasztás mérséklődésével pedig még messzebb kerültünk az ún. táplálékpiramis által ajánlott 35 százalékos aránytól.