Magyarországon hat villamosenergia-elosztó társaság működött 2013-ban, az általuk szolgáltatott energiát pedig egyre kevésbé használja a lakosság: 2009 óta 6 százalékos fogyasztáscsökkenést mért a KSH (2013-ban összesen 10580 GWh), így újra a 2002-es szinten van a fogyasztás.

Tavaly egyébként a szolgáltatók 5,531 millió fogyasztót láttak el, ebből 91 százalék volt a háztartási fogyasztó, ám ők nem egyenlő mértékben használták az energiaforrást: Győr-Moson-Sopron és a Pest megyei háztartások fajlagos villamos energia fogyasztása a legmagasabb, hiszen az ide juttatott áram mennyisége 17, illetve 29 százalékkal haladta meg az országos átlagot, míg Zalában és Somogyban volt a legalacsonyabb a fogyasztás, az országos átlagtól 24, illetve 22 százalékkal elmaradva.

Az ezredforduló óta a háztartások fogyasztása a Dunántúlon - Fejér megye kivételével - csökkent, különösen Tolna (-18 százalék) és Somogy (-13 százalék) megyékben. Az ország többi részén - Borsod-Abaúj-Zemplén megye kivételével - növekedett, a legnagyobb mértékben (14 százalékkal) Pest megyében.

Ismét több gázt fogyasztunk

A hazai települések gázellátottsága tavaly elérte a 91 százalékot, azaz 2880 településen volt vezetések földgázszolgáltatás, ahol összesen 3,3 millió háztartás energiaszükségleteit fedezték. A legtöbb, gázhálózatba bekötött lakás Budapesten és Csongrád (83-83 százalék), valamint Pest megyében (82 százalék), míg a legkevesebb Komárom-Esztergom (44 százalék) és Tolna megyében (49 százalék) volt.

Érdekesség, hogy az egy háztartásra jutó átlagos havi gázfogyasztás 2003-ban érte el a csúcsát 125,4 köbméterrel, ez 2012-ig folyamatosan csökkent (ekkor már csak 74,7 köbmétert mértek), ám tavaly ismét emelkedést mért a KSH és a fogyasztás elérte a havi 82,6 köbmétert.

Ide kapcsolódik, hogy 2013-ban 96 település, 648,3 ezer lakásában volt távhőellátás, ez pedig nagyjából megegyezik a rendszerváltáskor mért adatokkal. A legtöbb ilyen lakás (a bekapcsolt állomány 37 százaléka) egyébként Budapesten található, a fővárosi lakások több mint negyedében van távfűtés. Békéscsaba és Zalaegerszeg kivételével minden megyeszékhelyen sok a távfűtéses lakás, ahogy a korábbi nagy iparvárosokban is magas arányt mértek: Dunaújvárosban 84, Tiszaújvárosban 76, Tatabányán 74, Kazincbarcikán 64, míg Oroszlányban 62 százalékot. A legnagyobb arányt azonban Almásfűzitőn rögzítette a KSH, közel 90 százalékot.

Jó hír, hogy 2007 óta minden településen van közműves ivóvíz, 2013-ban a vízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások aránya meghaladta a 94 százalékot. A fogyasztás ugyanakkor - főképp az emelkedő vízdíjak és a saját kutak terjedése miatt - csökken, 2000 óta összesen 17 százalékot.

Hét város szennyvízcsatorna nélkül

Érdekesség, hogy bár a valamilyen szennyvízcsatornával ellátott települések száma a 2000. évi 854-ről 2013-ra 1860-ra emelkedett, még mindig 7 város (Csanádpalota, Kadarkút, Nagybajom, Nagyecsed, Sándorfalva, Tápiószele és Tompa) van Magyarországon, ahol nincs közüzemi szennyvízelvezető rendszer.

A többi 1294 szennyvízcsatorna nélküli település község, 952 közülük ezer fő alatti. A legtöbbet (212) egyébként Baranya megyében találjuk, de nem lehet túl büszke az adataira Somogy (148), Borsod-Abaúj-Zemplén (114), Szabolcs-Szatmár-Bereg (111), Zala (108) és Vas megye (96) sem.

Jóval kevesebb hulladékot termelünk

A 2006 óta eltelt időszakban összesen 40 százalékkal csökkent a közszolgáltatás keretében elszállított települési hulladék mennyisége. A KSH szerint az esés főképp annak köszönhető, hogy megváltoztak a fogyasztási szokások, visszaesett a fogyasztás, illetve ezzel párhuzamosan folyamatosan nőtt a szeletíven gyűjtők száma.

A keletkezett hulladék tömegének csökkenése az összetétel megváltozásából is fakadhat, hiszen nőtt a kisebb súlyú összetevők aránya - olvasható a statisztikai hivatal összefoglalójában. A Budapesten keletkezett települési hulladék összetétele 1990-től napjainkig jelentős mértékben átalakult, aminek fő oka a fogyasztási szokások változása. A műanyag hulladékok aránya jelentős növekedett (1990 és 2013 között 4,6-ról 20 százalékra), míg a biológiailag lebomló (1990 és 2013 között 32-ről 26 százalékra), illetve az egyéb szervetlen hulladékok aránya (1990 és 2013 között 25-ről 17 százalékra) csökkent.

Nincs több út

2010 óta nem nőtt a helyi és az országos közutak hossza, így ezek 2013-ban is összesen 203 ezer kilométert tettek ki. Azóta egyébként a legnagyobb arányban a kerékpárutak hossza nőtt (20 százalékkal), míg a gyalogutaké 1 százalékkal csökkent.

Az országos közutak hossza egyébként összesen 31 760 kilométer volt, amiből 2331,5 kilométer "E" út, vagyis az európai úthálózat része. Ide kapcsolódik, hogy az országos közutak hosszának 27 százaléka településeken halad keresztül, tehát a települések helyi forgalmának lebonyolításában is jelentős szerepet játszanak.

Az országos közutakon összesen 7 447 híd, 1 787 közúti-vasúti keresztezés (amiből 1455 szintbeli, ebből 61 biztosítás nélküli) van, ezen kívül 8619 közúti csomópont és 4538 szintbeli gyalogos átjáró található.