Tévedés, hogy a technológiai fejlődés megoldást kínál a régió szerte erősödő egészségügyi humán erőforrás (hr) krízisre, az új eszközök és gépek alkalmazása éppen hogy jól képzett szakembergárdát igényel - állították az egészségügyi világszervezet, a WHO 67. európai regionális bizottságának budapesti ülésén előadók. A hr-krízis világszerte szélesedő probléma, amelynek a megoldását az országok közötti együttműködésben kell keresni.

A tagállamok vezetőinek is van tennivalója, ugyanis sokszor szervezett kormányzati programok csábítják másik országba az egészségügyi személyzetet. Emellett kulcskérdés az oktatás, az egészségügyi szakemberek képzésébe fektetett tőke a legjobb befektetés a gazdasági növekedés erősítése érdekében - hangzott el a tanácskozáson. Az egyik előadó ennek kapcsán arról beszélt, hogy a magánszektort is be kellene vonni a hr-krízis enyhítésébe. A hazai helyzet nehézségének egyik fokmérője, hogy míg globálisan a foglalkoztatottak 10 százaléka dolgozik az egészségügyben, Magyarországon csupán 6 százalék az arányuk.

Kapcsolódó

Hiányzik az összhang

Az egészségügyi munkaerő-krízis értékelésénél két komponensre érdemes figyelni, az egyik az oktatás, a másik a teammunka. Globális probléma, hogy jelenleg nincs összhangban az oktatás a betegségek jelentette teherrel. Nagyon magas szinten és túl specializáltan képezzük a szakembereket, akik a tudásuknak csak a 25 százalékát használják. Nincs szükség ennyi magasan képzett szakemberre - mondta lapunknak a tanácskozás szünetében Jakab Zsuzsanna európai regionális igazgató.

A betegségterhek nagy része olyan krónikus állapotokból ered - diabétesz, magas vérnyomás és egyebek - amelyeket az alapellátás szintjén fedeznek fel, és amelyeket ott is lehetne kezelni. Multiszektorális, multiprofesszionális teameknek kellene dolgozni az alapellátásban, olyan szakembereknek, akik nem túl specializáltan, de az egész embert egyben vizsgálják és kezelik. Ez a fajta szemlélet és gyakorlat azonban hiányzik a mai egyetemi oktatásból. Az egyetemeken a diákok betegségekről, különleges állapotokról tanulnak, nem pedig az egészség megőrzéséről. A kínálat és az elvárások összhangjának megteremtése a kulcs - hangsúlyozta Jakab Zsuzsa. Az igényekhez igazított oktatás mellett a megfelelő tervezésre is gondolni kell - fűzte hozzá. A krízis megoldásához ugyanakkor elengedhetetlen, hogy visszaadják az alapellátás presztízsét, hogy vonzóak legyenek ezek az állások - hívta fel a figyelmet a regionális igazgató.

A rossz egészség elviszi a GDP 12-20 százalékát

A WHO előtt álló legnagyobb kihívásként a lakosság egészségi állapotának javítását említette, ennek minősége ugyanis befolyásolja a gazdaságok teljesítményét, Azokban az országokban, ahol nagy a betegségekből adódó teher, az a GDP akár 12-20 százalékát is felemésztheti. Ha rossz a lakosság egészségi állapota a gazdasági mutatók sem javulnak, ezért a fenntartható fejlődés stratégiájában az egészség kiemelt szerepet játszik - fogalmazott Jakab Zsuzsanna megjegyezve, hogy ugyanakkor a finanszírozásnak is fenntarthatónak kell lennie. A betegségterhek, amik nagyrészt a gyógyszerköltségből származnak, nem nőhetnek túl magasra. A szervezet jelenlegi ülésszakának napirendjén ezért kiemelt szerephez jutnak a fenntartható egészségügyi rendszer kulcskérdései.

A WHO számára fontos mutatók a lakosság egészségügyi mutatói - születéskor várható, illetve egészségben várható élettartam, korai és megelőzhető halálozási ráta, krónikus nem fertőző betegségből eredő halálozás -, másrészt a finanszírozási mutatók. Közte például, hogy az egészségügyi költségekből mekkora terhet visel a lakosság - magyarázta Jakab Zsuzsanna.

A betegség ne vezessen elszegényedéshez - Magyarország a piros zónában

A WHO azt ajánlja, a lakossági teherviselés ne haladja meg a 15 százalékot, eddig tart a WHO zöld zónája, különben a betegség elszegényedéshez vezethet. A szervezet tallini konferenciájának éppen az volt az üzenete, hogy senkivel nem szabad megtörténnie, hogy a betegsége miatt elszegényedik - fogalmazott a szervezet európai vezetője. Elfogadható, sárga zónának számít a 20 százalék alatti lakossági teherviselés, a 30 százalék körüli magyar lakossági egészségügyi költés már a piros zóna területe.

Fajsúlyos mérőszámként említette a kormányzati költésen belüli egészségügyi büdzsé arányát, ami a jó egészségüggyel rendelkező, fejlett országokban 12 százalék körüli, a magyar adat mintegy 10 százalék, ami viszont nem annyira rossz - vélte Jakab Zsuzsanna.

Kiemelt jelentőségűként említette az egészségügyi esélyegyenlőséget és annak javíthatóságát. Az esélyegyenlőség a gazdasági, szociális szférában gyökerezik, ebbe kell invesztálni a javításához. A szervezet a magyarországi helyzetről készített tanulmányának ajánlásait ezért is lenne fontos a készülő kormányzati népegészségügyi programba beledolgozni - hangsúlyozta Jakab Zsuzsanna.