Nincs változás a férfi-női bérezés közti különbségben, ezt mutatják évek óta a hazai és a nemzetközi kutatások eredményei. Bérkülönbségek napja néven rendeztek a nőnap apropóján konferenciát a Friedrich Ebert Alapítvány támogatásával a férfiak és nők közti fizetési differenciák lehetséges okairól, az esetleges jó gyakorlatokról és megoldásokról az MSZOSZ székházában. A körkép alapján nem jó ma nőnek lenni a magyar munkaerőpiacon, ahol 17,6 százalékkal keresnek a férfiaknál kevesebbet. Ez nagyjából az EU-átlaghoz közelít, az osztrák nők viszont negyedével visznek haza kevesebbet férfitársaiknál. Az előadások igyekeztek körbejárni a miérteket és a hogyanokat.

Koncz Katalin, a Corvinus Egyetem tanára a magyar helyzetet értékelte. A felmérések alapján a magyar nők mennyiségileg kevesebbet dolgoznak (főfoglalkozásban a férfiak munkaidejének 90 százalékát), kevesebbet túlóráznak (a férfiak teljesítményének 64 százalékát), jövedelemkiegészítő tevékenységgel is kevesebbet foglalkoznak, átlag a férfiak idejének 69 százalékát.

Kapcsolódó

A kutatások szerint nem végeznek a férfiakkal azonos "minőségű" (szakképzett) munkát a női munkavállalói népesség egészét tekintve, bár a felsőoktatásban ma már több nő tanul, mint férfi. Őket sújtja viszont a gyereknevelés miatt megszakított életpálya, és ők tevékenykednek a rosszabbul fizetett ágazatokban.

Koncz Katalin szerint a nők által végzett munka kétharmadát, a férfiak által végzett munka egynegyedét nem honorálja a társadalom. A szubjektivitás szinte mindig a férfiak oldalán áll: a nőnek bizonyítania kell azt is, amit a férfiról vélelmeznek. Egyetemi előléptetéskor egy nőnek akár 6-8 évet is várnia kell, a férfi "családfő" szerepe miatt sokszor észre sem veszik, hogy többször részesítik őket jutalomban vagy több béren kívüli juttatásban részesülnek.

Nem mernek többet kérni

A nők úgy tűnik, elfogadják ezt a "másodlagos munkaerőpiaci szerepet": a bértárgyalásokon jellemzően kevesebbet kérnek ugyanazért a munkáért, mint egy férfi, amin legfeljebb oktatással, tréninggel lehetne segíteni. A jogszabályok alapjában véve jók, megfelelnek az Európai Unió irányelveinek, ám sem az EU direktívák, sem a hazai esélyegyenlőségi szabályok megsértése nem jár igazából szankciókkal, az Unió sem törődik nagyon azzal, mennyire egyenlőek a magyar nők a munkaerőpiacon. A nők tömegként sem lépnek fel jogaikért, ráadásul az Egyenlő Bánásmód Hatóság honlapjáról is eltűntek a korábban ismertetett jogesetek.

Az osztrák munkaerőpiacra is jellemző, hogy a nők kevesebbet keresnek, nagyjából 25 százalékkal, mondta el Edeltraud Ranfl, a linzi egyetem professzora. A rosszul fizetett ágazatokban - példának a hotel-és vendéglátóipart hozta fel - például kb. 62 százalékos a nők aránya, Ausztriában sincs túl régen olyan törvény, amelynek kifejezetten az esélyegyenlőség a célja, a jogalkotásnál elsősorban az uniós irányelveket és az Európai Bíróság ítéleteit veszik figyelembe, de számos projektet és jó gyakorlatot igyekeznek átvenni az élenjáró svédektől.

Részmunkaidő: látszólag minden rendben

Ausztriában nagyon sok nő részmunkaidőben dolgozik. Órabérük formailag megegyezik a velük egy munkakörben dolgozókkal, ám előléptetésben, plusz juttatásokban kevésbé részesülnek, karrierjük általában megreked alacsonyabb szinten. Ha a nő vezető, általában hatásköre és fizetése is kisebb, mint egy férfi vezetőnek, de a vezető pozíciókhoz amúgy is általában kevés nő juthat hozzá.

Nyugati szomszédunknál inkább az "indirekt diszkrimináció" jellemző, a közvetlen diszkriminációt szigorúan tiltják. A bújtatott diszkrimináció egyik oka a helytelen értékelés vagy bérezési rendszer lehet. Ha például egy pékségben a férfi alkalmazott nehéz testi munkát végez, míg női kollégái kézügyességet, gyorsaságot és monotóniatűrést igénylő feladatokat, a bérezési rendszer általában az előbbit honorálja magasabb bérrel. Az olyan, jellemzően nőknek tulajdonított képességeket, mint a koordináció, a kommunikáció, a kézügyességet igénylő feladatok, esetleg a fertőzésveszéllyel járó munkákat kevesebbre értékelik, mint pár "férfiasnak" tűnő képességet: ez leértékeli a titkárnők, óvónők, fodrászok, diszpécserek, ápolók munkáját. A gyerekvállalásnak önmagában viszont az osztrák professzor szerint nincs köze az "egyenlő munkáért egyenlő bért" elvéhez.

Ausztriában viszont fontos a kollektív alku, ami Edeltraud Ranfl szerint is célravezetőbb, mint az egyéni alkuk tömege (amire például az új magyar Munka Törvénykönyve alapul). Időnként több éves tárgyalások vezettek komplett értékelési, besorolási és bérezési rendszerek átalakításához, például az osztrák villamosenergia- és fémiparban. Ötszáz alkalmazottól felfelé rendszeres bérjelentéseket is kell a vállalatoknak készíteni (Svédországban már 10 főtől kötelező ez), az állam a proaktív törvényekkel, az érdekképviselet és az üzemi tanácsok, kamarák pedig kampányokkal, konferenciákkal, felvilágosítással és képzéssel is igyekeznek javítani a helyzeten. Ausztriában egyébként nincs általános minimálbér - bár a szakszervezetek 1500 eurós minimumot szeretnének 8 órás munka esetében.

Ha nem lenne diszkrimináció, a nők keresnének többet!

Borbély Szilvia az adatgyűjtés, adatelemzés fontosságára hívta fel a figyelmét. Nemrég a www.berbarometer.hu projektben mérték fel 10 ezer fő (férfiak és nők) fizetését és munkaerőpiaci helyzetét. Az adatbázis tartalmazza az ágazatot, a foglalkozást, képzettséget, fizetést, tapasztalatot, gyerekszámot és számos más fontos adatot. A felmérés megdöbbentő következtetésre jutott: ha nem létezne diszkrimináció, a nők keresnének többet, így viszont kevesebb bért és béren kívüli juttatást kapnak. A kollektív megállapodásokkal lefedett "hagyományos iparágakban" jobb a helyzet, ahogy a közszférában is. Az oldal ma is működik, legkérdezhetőek egyes ágazatok, beosztások átlagos fizetési szintjei (állásinterjú előtt érdemes megnézni). Nemzetközi szinten a www.wageindicator.org oldal adja az éves jelentések adatállományát.

Rajcsányiné Gróf Gabriella adószakértő a hazai adózás esetleges hatását vizsgálta a női-férfi bérek vonatkozásában. Mivel nincsen családi adózás (a szakértő szerint nem is adottak a feltételek rá), elvileg férfit és nőt ugyanúgy érint a személyi jövedelemadó-kötelezettség. A nők mégis rosszul járhatnak - az alacsony bérű nők elvesztették a 2002 óta alkalmazott adójóváírást, miközben a kompenzáció sok ágazatban bizonytalan. Ráadásul volt, ahol a családi kedvezményre hivatkozva kaptak kisebb emelést a gyerekesek. Az apák pedig már csak a bérkülönbségek miatt sem mennek gyesre, gyedre, hiszen a család és ők is rosszul járhatnak.

Egyedülálló, vidéki anyák hátrányban

A családi adókedvezmény általában kétkeresős családmodellt igényel, de a három gyerekre szóló kedvezményt még így is csak az igazán magas jövedelműek tudják kihasználni. Az egyetlen járulékkedvezménnyel kecsegtető lehetőség, amelyet részmunkaidős kismama foglalkoztatásával kaphat a munkáltató, csak szűk körben "éri meg", más foglalkoztatási kedvezmény jelenleg nincs. Az adószakértő elsősorban nem további kedvezményeket, inkább a kiszámíthatóságot, tervezhetőséget, transzparenciát, mivel sok külföldi munkáltató főleg ezek hiányát sérelmezi. Az pedig sok szakértő által vitatott, hogy a családtámogatásokat feltétlenül az adórendszeren keresztül kellene megvalósítani.

Az Orbán-kormány és a női ügyek

Kemény kritikát fogalmaz meg össszefoglalójában Juhász Borbála, amikor az Orbán-kormány férfi-nő társadalmi egyenlőségével kapcsolatos lépéseit elemezte. A gender ügyek a NEFMI hatáskörébe kerültek a kormány megalakulása után, ahol végül a Szociális, Család-és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság Családpolitikai Főosztályán kötöttek ki, a korábban foglalkoztatott szakértőket elküldték. A Nők és Férfiak Társadalmi Egyenlősége Tanácsa , amely 2009 óta havi rendszerességgel ülésezett, az új kormány megalakulása után többé egyszer sem ült össze, de olyan terv is volt, hogy a Tanácsba egyházak képviselőit is delegálnák. Az Európai Tanács magyar elnöksége (2011 első felében) nem szorgalmazta, hogy az Európai Parlament által előzetesen támogatott Európai Anyasági Szabadság irányelvet megszavazzák, a javaslat végül elbukott.

Az új Munka Törvénykönyve végül részlegesen megtartotta az anyák védelmére vonatkozó szabályokat, ám kimaradt az egyenlő munkáért egyenlő bért elve, a gyermekintézmények térítési díjai pedig folyamatosan emelkednek. Az új Civil Törvény pedig a női civil szervezetek egy részének jelentheti, hogy elveszítik közhasznú státuszukat, ami az előfinanszírozott állami forrásoktól is elvágja őket. A bántalmazott nőket segítő kríziscentrumokban a férőhelyek felét megszüntették, a családpolitika egyetlen célja pedig Juhász Borbála szerint a demográfiai mutatók javítása lett.