Mellár Tamás a kormány és az IMF között folyó tárgyalásokkal a lapnak azt mondta: két éve ő is egyetértettem azzal, hogy az ország felmondja a hitelszerződést. Akkoriban a hitelért cserébe még mindenkitől a jóléti kiadások visszavágását kérte az IMF, én viszont nem tartottam bajnak, ha egy kormány maga akarja kijelölni a konszolidációhoz vezető utat. Persze annak nem így kellett volna zajlania, mint ahogyan ez történt az elmúlt két esztendőben. Most ráadásul kiderült: az IMF beéri azzal, ha egy hiteles, fenntartható pályát mutatunk fel, és csak olyasmiket akar ránk kényszeríteni, amiket szerintem amúgy is meg kéne lépni. Például az egykulcsos szja eltörlését, ami fokozta a különbségeket, ám nem növelte a keresletet. De a tárgyalások helyett 'a húzd meg, ereszd meg' megy: amikor gyengül a forint, engedményt teszünk, hogy megnyugodjanak a piacok. Ez így fog menni a tavaszig, s akad még néhány időhúzási lehetőség. Bedobhatnak egy-két gumicsontot: például az MNB-re kirótt tranzakciós adó visszavonását, vagy kegyesen kihátrálhatnak abból az ötletből, hogy a bankok fele magyar tulajdonba kerüljön. Vagy egy kormányátalakítás, esetleg Matolcsy György leváltása. Ha pedig tavaszig kihúzzák, és közben normális mederben marad a világgazdaság, akkor már nem lesz szükségük az IMF-re... - véli a közgazdász.

A jegybank devizatartalékainak felhasználásának lehetséges módjával kapcsolatban Mellár úgy véli, hogy az egyik esetleges forgatókönyv, ha az állam kereskedelmi bankokat gründol, és devizában ad nekik hitelt, amivel azok lecserélhetik a lakosság és az önkormányzatok devizahiteleit forinthitelekre. Így az MNB devizatartaléka átalakulna a kereskedelmi bankokkal szemben fennálló forintköveteléssé.

Arra a kérdésre, hogy mivel Magyarországon nem az euró a hivatalos fizetőeszköz, a spekulánsok visszaveréséhez mindig szükség lesz bőséges valutatartalékra, emiatt nem felelőtlenség-e a tartalék részletes elköltése a jobboldali közgazdász annyit mondott: az, főleg annak fényében, hogy mi a magyar kormány szándéka azzal. A kabinet szerint Magyarországnak két baja van: a jelentős, főként devizában felhalmozott államadósság és a nagyszámú külföldi tulajdonú vállalkozás. E kettő együtt - vagyis a kamat- és a profitfizetés - kivonja a megtermelt jövedelmet az országból. A recept tehát az, hogy végső soron a jegybanki tartalékból törlesztenék a devizaadósságot, ez jelentősen gyengítené a forintot, inflációt generálna, ami elinflálná a forintadósságot, és növelné az export-versenyképességünket. A másik fronton pedig igyekeznek a külföldiek jó részét kiutálni, különadókkal és egyéb kormányzati intézkedésekkel. Azt képzelik, ha e két problémát orvosolják, a magyar gazdaság egy csapásra szárnyalni kezd - fogalmazott a Századvég Gazdaságkutató Zrt. volt kutatási igazgatója.

Mellár úgy látja, hogy a 300 milliárdos munkahelyvédelmi akcióterv pr-fogásnak tűnik. Már a koreográfiából is látszik: Rogán Antal felkéri a kormányt, ők két nap múlva előállnak a programmal. Az emberek azt hiszik, fantasztikus országban élnek - fogalmazott a professzor. "Ráadásul úgy tesznek, mintha a nagy bérteher lenne az egyetlen probléma. Holott nincs kereslet, nincs tőke, öt éve csökken a beruházások összege. Senki nem fog több embert alkalmazni, ha nem tud több terméket eladni. Márpedig sokan eladósodtak devizában, a gyenge forint mellett nem jöhet szóba pluszfogyasztás. Az akcióterv egyik fedezete, a központi bankra kivetett tranzakciós adó pedig csak egy technikai trükk. Az MNB gazdálkodása egy költségvetési tétel, tehát a jegybankra kirótt adó ugyanúgy a költségvetést terheli. 2013-ban csinálnak a jegybanknak 100 milliárd forintos befizetési kötelezettséget, amit aztán a 2014-es költségvetésben úgyis visszapótolnak. Orbánék amúgy is ugyanazt a rendszert akarják, mint az elődeik. Jó példa az egyetemi kollégiumok esete: felszámolják a ppp-t, ami a szocialisták mutyija volt, most majd létrehoznak egy nemzeti háttérszervezetet, amit valaki Fidesz-közeli fog vinni."