Bodrogi az egészségügyi döntéshozók mozgásteréről szólva a finanszírozási és demográfiai nyomást emelte ki. A gazdasági teljesítményt és az egészségügyi költéseket OECD adatokra hivatkozva kifejtette, míg Európa legtöbb országában, még a régióban is nőtt az egy főre jutó GDP, nálunk nagyjából a válság előtti évek szintjén áll. A legtöbb országban a fejenkénti egészségügyi kiadás a válság alatt is nőtt, Nyugat-Európában négyezer dollár fölé, Csehországban és Szlovákiában 2000 dollár körüli, Magyarországon viszont körülbelül 1800 dollár.
Élen járunk viszont az egészségügyi kassza magánzsebből való kiegészítésében, az összes egészségügyi kiadás 28 százalékát - más vélemények szerint 35 százalékát - a magyarok a saját zsebükből fizetik, míg Nyugat-Európában 13-14 százalékot, Csehországban 15 százalékot finanszíroznak a háztartások.
Bodrogi a következő 3-4 év kihívásairól szólva a társadalom elöregedésére és a Ratkó korszakban születettek, azaz mintegy 8-900 ezer ember nyugdíjazására hívta fel a figyelmet. A váltás azért is nagy nyomást jelent majd a TB rendszerekre, mert a nyugdíjba vonulóknál sokkal kevesebb lesz az új járulékfizető, a munkaerőpiacra belépő dolgozó, akiknek amúgy is alacsonyabb az átlagkeresete. A plusz forrásokra ácsingózó egészségügyi kassza ráadásul erős versenytársat kap, miután a NATO előírások miatt a következő 7 évben a honvédelmi kiadásokat a GDP 2 százalékára kell növelni a jelenlegi 0,8 százalékról.