Az elemzők szerint a zárva tartással kapcsolatos elméletek három csoportba sorolhatóak.

Az első szerint gazdasági megfontolások vannak a döntés mögött. Ide sorolható az a teória, hogy a kormány így akarja helyzetbe hozni a hazai kisvállalkozásokat (főleg családi boltokra lehet itt gondolni), vagy bizonyos köröknek akar kedvezni (CBA-elmélet), illetve a multinacionális üzlethálózatok visszaszorítása (Tesco-ellenes lépések).

A kutatók szerint részigazságok lehetnek ezekben, de valójában a kormány sem gondolja komolyan, hogy érdemi hatást gyakorolnának e lépések például a kisboltok forgalmára, amelyek minimális sikert érhetnek el ezzel csupán. Márcsak azért is veszélyes mindenféle gazdasági logika keresése e kérdésben, mert maga a pénzügyi kormányzat sem támogatta a zárva tartás kérdését. A nemzetgazdasági miniszter most is olyan lépésnek tartja, amely nem a gazdaság érdekében történik.

A második közkeletű érv a társadalompolitikai jelentősége a kérdésnek. Ennek radikális változata, hogy a kormány a vasárnapi vásárlás helyett templomba akarja "kényszeríteni" a választókat. Ez azonban olyan teória, amely nehezen vehető komolyan. Sokkal inkább egy olyan társadalomelméleti felfogás lehet mögötte, amely a pihenéshez való jogból indul ki. Ilyen módon egy keresztényszociális elmélet, amely mögött a dolgozók jogainak erősítése is áll - véli a Policy Agenda.

Nem véletlen, a javaslattevők sokáig hittek abban, hogy a kérdést a szakszervezetek is támogatják. Ennek kapcsán a KDNP vezetése még közös fórumokat is tartott a kereskedelemben érintett szakszervezetekkel. Időközben a legtöbb kereskedelmi dolgozót tömörítő szakszervezet véleménye is változott, legalábbis a kieső bér kompenzálása kapcsán érezhető volt egy nézetkülönbség, így a támogatói oldal jelentősen elapadt.

A harmadik teória, a más negatív ügyekben már oly sokszor hangoztatott elmélet, hogy ez valójában csak egy fedősztori. A kormánypártok ezzel akarják a közvélemény figyelmét elterelni más ügyekről (korrupció, urizálás, MET). Ez az elmélet addig állná meg a helyét, amíg a fedősztori nem káros a kormánypárt számára. Ebben az esetben az elemzők azt gondolják, hogy a vasárnapi zárva tartás nagyobb rétegeket érint, mint a MET-szerződések, vagy a kormánypárti politikusok lakásainak növekedése.

És a valódi ok?

A valódi ok megértéséhez érdemes megnézni, hogy kik támogatták ezt a kérdést. A KDNP már harmadszor terjesztette be a törvényjavaslatot. Ezt megelőzte a 2007-ben meghirdetett szabad vasárnap charta, amit a KDNP mellett több szakszervezet is támogatott. A törvénykezdeményezések közül az első alkalom a ma már egy kissé elfeledett 2009-es kísérlet volt, amikor ellenzékben arra hivatkoztak, hogy "a vasárnapokat az emberek hagyományosan pihenéssel, kikapcsolódással, családjuk, barátaik társaságban töltik. A szabad vasárnap a társadalmi kapcsolatok ápolását teszi lehetővé." Az akkori javaslat nem csak a kereskedelemre vonatkozott, hanem a mainál szélesebb körre.

A KDNP 2010-ben ugyancsak megismételte lényegében ugyanezt a törvényjavaslatot, de a kormánytöbbség nem engedte azt az Országgyűlés plenáris ülésére. Érezve a miniszterelnök, hogy ez fontos ügy a koalíciós partner számára, nem engedte leszavazni azt, hanem arrébb tolta a döntést. Ez volt az a mondata, hogy "amint meg lehet élni heti ötnapnyi munkából, akkor én is azok közé tartozom majd, akik támogatni fogják a vásárnapi zárva tartást."

A kormányfő később csapdába került harmadik kormányzása elején. Egyrészt koalíciós partnerének - még ha nem is egyenrangú felekről van szó - volt egy előre tudott, és hét éve húzódó ügye, amelyet akár saját létének igazolásából is szeretett volna megvalósítani. Ezt nem lehet folyamatosan lesöpörni. Másrészt négyévnyi kormányzás után, amikor arra épült a kommunikáció, hogy jobban élnek az emberek, mint 2010 előtt, nem lehet újra azt mondani, hogy továbbra sem lehet megélni ötnapnyi munkából.

A kérdést "SZDSZ-effektusként" nézve van egy koalíciós partner, amelyik sokadik alkalommal veszi elő a számára oly fontos ügyet, akkor még abban az esetben is támogatni kell, ha ehhez nem építhető társadalmi többség. A KDNP - ahogy annak idején az SZDSZ is - a kormányzás egyes kérdéseit nem úgy nézi, hogy erről mit gondol a választók többsége. Sokkal inkább a saját eszmerendszere fontos számára, és ez alapján áll ki egyes ügyek mellett. Ez még akkor is így van, ha ez árt a koalíciós partner, és ilyen módon az egész kormány népszerűségének is. A jelek szerint a Fidesz nem volt képes tovább ellenállni koalíciós partnere nyomásának - állapította meg a Policy Agenda elemzése.