Egy-egy ilyen kisebb népszámlálásnál is rengeteg adat gyűlik össze, most főleg, amikor a szokásos 1-2 százalék helyett a lakosság mintegy 10 százalékát kérdezi meg a KSH. Ez 440 ezer lakcímet és mintegy egymillió embert jelent. A nagy méretnek köszönhető, hogy nemcsak megyei, hanem járási szinten is létrejönnek a részletes adatok.
Ennek megfelelően olyan adatokat kapunk, melyek bemutatják például a népesség iskolai végzettségének, a háztartások és a családok helyzetének változásait, de információkat kaphatunk a foglalkoztatottak ingázásának mértékéről és a lakások állapotáról is.
A legutóbbi, 2011-es népszámlálás adataiból például kiderült, hogy a magyar otthonok leggyakoribb falazata tégla (63,5 százalék), amit a vályogfalú lakások (14,9 százalék) követnek és csak utána jönnek a panelek (13,3 százalék).
Megtudhattuk azt is, hogy 2011-ben a gyermekes családok közül minden másodikban egy, minden harmadikban pedig két gyermeket neveltek, a három és többgyermekes családok aránya mindössze 12 százalék volt.
Érdekesség, hogy az elmúlt évtizedekben csökkent a kétgyermekes családmodell súlya, egyre több család vállal csupán csak egy gyermeket, ugyanakkor csekély mértékben nőtt a három vagy több gyermeket vállalók részaránya is.