A Magyar Gyógyszerészi Kamaránál (MGYK) 12 éve nem volt tisztújítás. Ön júniusban jelentette be, hogy aspirál a jelenlegi kamarai elnök Hankó Zoltán mellett az elnöki pozícióra. Miért?
Van egy kamarai törvény, amelyik maximálja az elnöki funkció tisztségének időtartamát, ezt a funkciót betöltötték a jelenlegi elnökök. Majd módosították a kamarai törvényt, korábban két egymást követő választáson indulhatott egy elnök, az érdemi tisztújítás pedig sok-sok év óta elmaradt. Trendváltásra van szükség.
Hetven éves, miért éppen most szeretne kamarai elnök lenni?
Valójában nem volt ilyen ambícióm. Az általam alapított Magángyógyszerészek Országos Szövetségében (MOSZ) is már hátrébb léptem. Évekkel ezelőtt elindítottam a fiatalítást. Már éppen kezdtem kicsit több szabadidővel rendelkezni, amikor tavaly karácsonykor kaptam egy felkérést többek között a MOSZ-tól majd a Hálózatban Működő Gyógyszertárak Szövetségétől (HGYSZ) a gyógyszerellátás terén dolgozó és más civil szervezettől, amelyhez már azóta sokan csatlakoztak, hogy nem találják a jelenlegi kamarai vezetéssel a közös hangot. Én ekkor kértem egy hónap gondolkodási időt, majd rábólintottam a felkérésre. Maximum néhány évben gondolkodom, és a prioritás az átalakuló ellátó rendszerben a gyógyszerészet megfelelő pozicionálása, a fiatal gyógyszerészek helyzetbe hozása. Jelenleg a végzős gyógyszerészek csupán 20 százaléka akar a közvetlen lakosságot ellátó patikában dolgozni, 80 százalékot elszív az ipar, a kereskedelem, egyéb szakterület, vagy külföldre megy. Emellett a végzős orvosok 5 százaléka hajlandó felvenni a háziorvosi praxist. Évente 300 tonna gyógyszert semmisítünk meg, az ezermilliárdos piac közel felét a szemétbe dobjuk, ez pazarlás. Erre fel kell hívni a döntéshozók figyelmét. Valamint vissza kell szerezni a gyógyszerész szakma presztízsét is.
Miért gondolja, hogy változásra van szükség a MGYK-ban?
A gyógyszerész társadalom elfásult, teljesen közömbössé vált. A jelenlegi elnök személyes jó barátom volt több évtizeden keresztül, a 90-es években egy négyes csapattal remekül tudtunk együtt dolgozni. Közösen vezényeltük le és teremtettük meg a jogelőd nélküli gyógyszerellátás lehetőségét, majd tapasztalataink közreadásával személyes közreműködéssel segítettük a patika privatizációt. Ez elvitathatatlan, dokumentált tény. A nulla tapasztalattal rendelkező döntéshozatalt felkészítettük arra, hogy miről szól a magángyógyszertári ellátórendszer. De azt tapasztaljuk, hogy a jelenlegi autokrata kamarai vezetésből elege van a gyógyszerész társadalomnak.
Mihez kell hozzányúlni? Hol vannak a legkritikusabb problémák?
Kereskedők lettünk, ki kell mondani. Egy évtizede már, számos erőfeszítésünk dacára csökken a szakmai színvonal. Csökken az ellátórendszerben és a társadalomban is a gyógyszerészek megbecsültsége. A patikákban kizárólag a kereskedelmi árrés a fedezete mindennek, így ezt nem lehet a gyógyszertáraknak felróni, szűkültek a gazdasági lehetőségek. Azok a szakmai programok, amiket hazahoztunk Európa számos területéről, Amerikából esélytelen, hogy megvalósuljanak. Ilyen többek között a terápia menedzsment vagy a szűrővizsgálatok kialakítása, de a patikai vakcináció megteremtése is. A diplomás, szakvizsgával rendelkező gyógyszerészek közel hét évig tanulnak az egyetemen és nem használják ki azt a szakmai tudást, amivel rendelkeznek. Ma az alapellátásban a patikusok találkoznak legtöbbet a betegekkel.
Ez közel ötszöröse a háziorvosi kontaktusoknak, ők azok, akik a leginkább meg tudják szólítani a lakosságot.
A hivatást fejlesztő, terápia menedzsment programjaink is jórészt elvesztek. Megosztott a szakma, érhetetlen az is, hogy a jelenlegi kamarai vezetés miért nem kommunikál a hálózatban működő patikákkal. Ott is gyógyszerészek dolgoznak. Nem is kevesen. A kamara egy kötelező tagságú köztestület, ezt nem engedheti meg magának. Az utóbbi évtizedben sok minden megváltozott. A korábbi, évtizedekig működő hazai progresszív ellátó rendszer átalakult. A gyógyszerészet is felnőtt az Európában már tradicionálisan honos szerepéhez. A hazai lakosság egészségi állapota tragikus. A gyógyszerészet viszont nem kap teret, pedig az egészségtudományi diplomás szakemberrel való találkozások száma a patikákban a legmagasabb. Meg kell tartani azokat a cölöpöket, amik a tetőt tartják, a többit pedig meg kell újítani, vagy ki kell cserélni. Én erre vállalkoztam most.
Augusztustól összevonták az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézetet (OGYÉI) és a Nemzeti Népegészségügyi Központot (NNK). Az új hatóság neve Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) lett. Ez milyen változást jelenthet a gyógyszertáraknak?
Ez számomra egy felfoghatatlan intézkedés. Az egész gyógyszerellátás szakhatósági irányítása a korábbi OGYÉI feladata volt. A gyógyszergyártástól az engedélyezésig, a kereskedelemtől a patikák működtetésének a felügyeletéig a hatóság mindent a kezében tartott. Ha ez most felborul, az teret engedhet a gyógyszerhamisításnak, veszélyeztetheti a gyógyszerbiztonságot, lazulhat a szigor.
Szerintem nagy változások várhatóak még a közeli jövőben az egészségügyi kormányzatban.
Az ellátó rendszer strukturális és tartalmi változásainak iránya már kitapintható. Ez feltétlenül motiválja az irányítás és felügyelet változtatását. Ebben a változásban kell a gyógyszerellátás helyét pozicionálnunk, a jelenleginél jóval magasabb szinten.
Jelenleg 2300 patika működik Magyarországon. Ez elegendő a lakosság biztonságos gyógyszerellátásához?
Budapesten igen, vidéken vannak problémák. A kispatikák forgalma, ami a gyógyszertárak 30 százalékát teszi ki 5-10 millió forint körül van, a rezsit sem termelik ki, a gyógyszerész mellett maximum egy asszisztens dolgozik. Ezek a patikák lassan bezárnak, senkinek nem tudják majd eladni a tulajdonaikat a patikusok. Olyan gyógyszertárat senki nem akar majd üzemeltetni, ami nem rentábilis. A nagy gond ott van, hogy ezek a patikák többnyire ott működnek, ahol háziorvos sincsen. Ők tehát a végvárak. Mindent meg kellene tenni a fennmaradásukért.
Finanszírozási problémákról beszélt. Mekkora többletforrásra lenne szüksége a szektornak?
Becslések szerint, ha a jelenlegi helyzetet akarjuk fenntartani, az százmilliárdos pluszban mérhető. Ha további feladatokat, kompetenciákat akarnak adni a gyógyszerészeknek, az akár ennek a többszörösét is jelentheti, viszont a betegellátás többi szintjének tehermentesítése és a lakosság egészségnyeresége ezt bőségesen kompenzálná.
Született egy rendelettervezet, ami szerint a fiókgyógyszertárakban nem kötelező a gyógyszerészek jelenléte és a telemedicina segítségével össze lehet kapcsolni a beteget a szakgyógyszerésszel, ha páciensnek kérdése merülne fel akkor, amikor az asszisztens kiadja a gyógyszerét. Mit gondol erről?
Nagyon megosztotta a javaslat a szakmát. Én úgy vélem, hogy kompromisszumot kell kötni, lazítani kell, mert a kistérségekben az ellátatlan betegek száma a jelenlegi 600 ezerről az 1 millió felé közelít. Mi azt kértük, hogy a gyógyszerészek előre meghirdetett időpontban legyenek ott a fiókpatikákban, csak olyan asszisztens adhasson ki gyógyszert, aki legalább ötéves tapasztalattal rendelkezik. A kamara ezt a javaslatot teljesen elvetette, pedig korábban támogatták, hogy a kisboltokban is lehessen számos gyógyszerkészítményt is kapni.
A kórházi gyógyszerellátás kiszervezésével a jelenlegi kamarai vezetés nem ért egyet. Önnek ezzel egyetért?
Ezt én is veszélyes területnek látom, hogy egy kórház szakmai irányítása alól kikerüljön a kórházi gyógyszerellátás, ennek hatalmas kockázata van.
Az új kórházi gyógyszertári koncesszió, egy 300 milliárd forintos üzlet, mintegy 80 patikát érinthet majd.
Nagyon örültünk annak, hogy az elmúlt években az intézeti gyógyszerészi státusz végre a helyére került. Ugyanakkor elsősorban a bérezés terén egy nagy szakadék van a kórházi és a lakossági gyógyszerészek között, ezt senki nem vitatja. Van egyeztetett tervünk ebben előrelépni.
Mikorra lesz eredménye a kamarai tisztújításnak?
Hangsúlyozom, ez nem egy puccs a jelenlegi vezetés ellen. A területi választások most kezdődnek, a végső döntés az év utolsó hónapjában várható, a közgyűlés decemberben lesz.