Az orvosi, kórházi teljesítmény minőségének mérése és az eredmények hozzáférhetővé tétele számos országban bevett gyakorlat, az USA-ban, vagy Nagy-Britanniában a betegek nehézség nélkül tájékozódhatnak egy adott orvos, vagy kórházi osztály minősítéséről, az elvégzett műtétek számáról, a bekövetkező komplikációkról, szövődményekről, vagy a kórházi fertőzések alakulásáról, s megbízható adatok birtokában választhatnak intézményt, vagy orvost a problémájuk megoldására.

Az USA-ban például, ahol az adott lökést a széles körű minőségmérésnek, amikor egy felmérésnél kiderült, az orvosi tevékenység maga a 7. vezető halálok, többen halnak meg az orvosi kezelés, beavatkozás miatt, mint tüdő- és prosztatarákban együttvéve, szakmára lebontott listákat állítanak össze a minőségi paraméterek alapján besorolt osztályokról. Ismert az ötven legjobb kardiológiai, vagy onkológiai centrum listája, s az orvosi fizetésekben is 10-15 százalékban megjelenik az orvosi minősítés értéke - sorolta a máshol már jól bevált gyakorlatokat Erdős Attila orvos, egyetemi oktató, aki személyes érintettsége okán kezdte kutatni, milyen adatok birtokában lehet eldönteni Magyarországon egy kórház, egy kórházi osztály, vagy egy orvos teljesítményének minőségét, hogyan tájékozódhat, készülhet fel a beteg az intézmény, vagy az őt ellátó orvos kiválasztására.

Hiába keresett azonban adatokat arról, hogy adott orvos például hány császármetszést végzett el karrierje során, eközben hány komplikációval kellett szembenéznie, vagy mikor kalibrálták olyan életfontosságú mérőműszerek beállításait, mint egy inkubátor hőmérője, nem talált ilyeneket még olyan intézményben sem, amelynek a falán ott lógott az ISO minősítés.

Mit és ki vizsgáljon?

Egy olyan egyedi tevékenységénél, mint a betegellátás, természetesen nehéz a standardizálás, minden beteg, minden protokoll más, mindez komplikálttá teszi a mérések eredményeinek összehasonlíthatóságát, de más dilemmák is adódnak egy minősítési rendszer kialakításánál - mondta Erdős Attila.

Nemcsak az a kérdés, hogy milyen paramétereket érdemes vizsgálni, de az is, hogy ki tegye ezt, belső, vagy külső szervezet, esetleg maguk a munkatársak? Hol szabjuk meg az elfogadható alapszintet, amihez viszonyítunk, mekkora esetszám kell a megbízható eredményhez, elkülöníthető-e orvosonként egy kórházi osztály teljesítményének a minősítése - sorolta a mérési rendszer kialakításánál felvetődő kérdéseket Erdős Attila, aki azt a konklúziót vonta le: kórházszinten az osztály teljesítménye a mérvadó, az orvos egyéni teljesítményét más paraméterek alapján kell minősíteni.

Honnan lesznek megbízható adatok?

Komolyan gátolja a korrekt adatok megszerzését és torzítja az eredményt, ha büntető, vagy jutalmazó következményt kötnek hozzá. Nagy kérdés az is, hogy ha megszületik a mérőszám, mihez kezdünk vele, egyáltalán kezdünk-e vele valamit, alapjává válik-e egy átalakítási folyamatnak - tette hozzá Erdős Attila. Ugyanakkor megjegyezte, félő, a magyar rendszerben nincs benne annak a lehetősége, hogy a jó minősítésű osztályok kapacitásait, finanszírozását megemeljék, illetve a döntéshozók gondolkodásába nem fér bele, hogy vannak jó és rossz orvosok, ez a legfőbb gátja a folyamat elindulásának.  A sarlatánoktól azonban mindenki szenved, többek között ezért is kellene mindenképpen kialakítani egy minőségmérésre alkalmas módszert, ami alapvetően csak szándék kérdése - mondta Erdős Attila.

A mérések egyik fő iránya a kórházi infrastruktúra minősége lehetne, de csak akkor lehet korrekt adatszolgáltatásra számítani, ha az eredmény nem fenyeget bezárással a minimumfeltételeknek való meg nem felelés esetén. Ehelyett inkább arra kellene helyezni a hangsúlyt, hogy a meglévő eszközöket megfelelően használják, és tartsák karban - vélte Erdős. Az orvosokról olyan adatbázist kellene építeni, amiből kiderül, hogy ki mennyit operál, a beavatkozások után az érintett betegek hány százaléka tér vissza utána konzultációra, vagy hány százalék kapja meg a felírt kezelést. Erdős szerint ezek kevésbé szenzitív adatok, ezért talán nem váltanak ki a jelenlegi elitből túl nagy ellenállást - ami a minősítő rendszer fő akadálya -, mégis a köztudatba kerülhetne, hogy mire érdemes figyelni az ellátás során, ez pedig már önmagában jelentősen emelné a színvonalat.

Kedves vagy mogorva?

A hozzászólók szerint  a hierarchia, a hálapénz és szubjektív szempontok is akadályozzák egy korrekt minősítő rendszer létrejöttét. Bazsó Péter, a Duna Medical Center orvosigazgatója úgy vélte, ilyen adatbázis azért nem fog soha kiépülni, mert rámutatna a műtétek elosztásának óriási aránytalanságaira. Van olyan kórházi osztály például, ahol az esetek háromnegyedét az osztályvezető operálja, a műtétek maradékán tíznél több orvosnak kell osztoznia.

A betegek sokszor a humán interakció minőségén mérik le az orvosi teljesítményt, egy mogorva, űzött, meggyötört orvosnak nehéz elhitetni, hogy ő eredményes, míg egy kedves mosolygós orvosról akkor is könnyebben alakul ki jó vélemény, ha a szakmai teljesítménye ezt nem indokolja. A kórházi fertőzésekről csak a menedzsment támogatásával lehetne megbízható adatokat gyűjteni, de előre lépni csak akkor lehetne e téren, ha nem az infrastruktúra minősége okozza azokat - tette hozzá.

A forráskivonás minőségromlást hozott

Weltner János sebész, volt szakfelügyelő szerint egy olyan rendszerben, mint a magyar, amelyben teljesítményarányos a finanszírozás, különösen fontos lenne a minőséget mérő indikátoroknak a használata, mégsem indult el soha semmilyen konkrét, erre irányuló munka. A  minőségsorvasztásnak Weltner szerint az lehet az oka, hogy senki nem akarja észrevenni, hogy a források kivonása együtt jár a romló minőséggel. Bár eddig is rengeteg adatot gyűjtöttek az ellátásról, de olyan módon, hogy minőségi indikátorokat nem lehet belőlük képezni, és az adatok megbízhatóságát sem ellenőrizte soha senki. Úgy tűnik, a döntéshozók nem akarnak az adatokból következtetéseket levonni - mondta Weltner.

A minőségért ma elméletben kétszeresen is az állam lenne a felelős, egyfelől mert az államhoz delegálták a népegészségügyi feladatokat, másfelől tulajdonosi mivolta miatt is, csakhogy az már önmagában belső ellenérdekeltséget teremt, ha ugyanaz szabályozza a folyamatokat, aki ellenőrzi is. Így nem várható, hogy ha lennének is adatok, azokat a minőség javítására használnák fel. A magán egészségügyi intézmények minősítése pedig végképp nem megoldott, hiszen semmilyen semmilyen szakmai adatot nem kell jelenteniük sehova - hangsúlyozta Weltner János.

Ellenérdekeltség mindenhol

Gerő Gábor patológus, a Dél-pesti kórház volt igazgatója az ellátások kódolása miatti ellenérdekeltségre hívta fel a figyelmet a korrekt adatszolgáltatás kapcsán. Míg az USA-ban a szülés egy kódszámon fut, s szövődmény esetén kevesebb finanszírozás jár érte, nálunk éppen ellenkezőleg, a szövődményes, császáros esetek a nyereséges beavatkozások, és a paraszolvencia is nagyobb az ilyen eseteknél.

A paraszolvenciáról emellett úgy vélte, a világon mindenhol előfordul, csakhogy míg például az USA-ban ez csak a hab a tortán, nálunk nem elhanyagolható része a jövedelemnek. Megerősítette, a minőségbiztosítás nagy hátráltatója, hogy az elmúlt hat évben 3720 milliárd forintot vettek ki az egészségügyből azzal a lépéssel, hogy két százalékponttal csökkent a GDP arányos részesedése, s megszűnt minden amortizáció. Gerő szerint a minőségi munka egyben gazdaságos is, de most nem ebbe az irányba megy a rendszer, amely lassan működésképtelenné válik.

Sokat veszítenek a kórházak a közbeszerzésen

A közbeszerzéseken óriási pénzeket veszítenek, anélkül, hogy lenne felelős. A beszerzések elszakadtak a kórházi menedzsmenttől, a közbeszerzés nyertesei gyakran nem azt a minőséget szállítják, amivel megnyerték a tendert, az olcsó altató nem altat, az ellenőrző monitor pedig nem működik, de nincs aki mindezt számon kérje a beszállítótól - emelte ki Gerő Gábor.

Nem az informatikán múlik

Az orvosi teljesítmény minősítése informatikai oldalról megoldott, már 2005-ben elkészült az összes adatot anonim módon feldolgozó, objektív indikátorrendszer, csakhogy mind az orvosi kamara, mind a kórházszövetség, mind a járóbetegellátók szövetsége letiltatta a közlését - mutatott rá a szakmán belüli ellenérdekeltségre Király Gyula, az OEP volt informatikai vezetője.

Mivel a magánegészségügyben ugyanazok az orvosok dolgoznak mint az államiban, ott sem szeretnék látni az orvosok objektív értékelését. Mint elmondta, ugyanakkor ma is van olyan állami, megyei kórház, amelyik az összes műtétet objektív módon értékeli, és pontosan látja, hogy melyik orvos milyen költséggel és milyen eredménnyel műt, de az adatokat nem publikálják.

Harmat György gyermekgyógyász, a Heim Pál gyermekkórház volt az igazgatója is azt erősítette meg, csak akkor lesz minőségbiztosítás, ha a vezetés érdekelt benne. Amíg voltak szakfelügyelők, addig volt ellenőrzés és számonkérés, lehetett a hibák kijavítására számítani, de ezt a rendszert felszámolták.