Magyarország volt az egyetlen a visegrádi országok közül, amely 2007 és 2010 között prociklikusan csökkentette kiadásait, azaz a gazdasági dinamika mérséklődésével vagy éppen csökkenésével - és így a bevételek elmaradásával párhuzamosan - a költekezésen is faragtak - írta Szemere Róbert és P. Kiss Gábor Négy visegrádi ország állami újraelosztásának összehasonlítása, 1995-2010 című MNB-tanulmányából.
Mennyit költött a kormány választásokkor?
Az igazítatlan adatokon keresztül elsősorban a választási ciklusok költségvetésre gyakorolt hatását lehet kiolvasni.
Az 1998-as választási évben, azaz pár évvel a Bokros-csomag 1995-96-os kiigazítása után, a tőketranszferek az ilyenkor szokásos módon átmenetileg megugrottak, majd a folyó egyenlegnek és ezen belül részben a mérséklődő kamatterheknek köszönhetően - az első Orbán-kormány alatt - 2000-re visszacsökkent a deficit.
A következő választási évre, 2002-re, a tőke- és folyóegyenleg egyaránt az 1998-as szintre esett vissza, ugyanakkor a kamatkifizetések ekkor további csökkenést tudtak felmutatni. Két évre rá a folyótételek romlásával együtt ugyan konszolidálódott, azonban 2006-ra a korábbi szinteknél magasabbra ugrott a deficit. A kiemelkedően magas hiány azonban 2008-ra olvadásnak indult, még úgy is, hogy a kamatkiadás kis mértékben növekedett és a válság hatására a bevételek is csökkentek.
Magyarország bevételi-kiadási szerkezete
(vízszintes tengely − bevételek, függőleges tengely − kiadások a GDP százalékában)
Az ezt követő választási év kivételesnek számít a korábbiakhoz képest, hiszen a deficit csak kismértékben növekedett, annak ellenére, hogy a tőkekiadás, a kamatkiadás és a ciklus adóbevételre gyakorolt negatív hatása mind az egyenleg romlása irányába mutatott.
Hogyan alakult a fiskális politika az elmúlt tíz évben?
A fenti adatok így nem alkalmasak arra, hogy a fiskális politika fő bevételi és kiadási intézkedéseit vizsgálják. A kamatkiadások, az EU-s támogatások, valamint a gazdasági ciklusok hatásának kiszűrésével, a választási ciklusokon belüli állami tőkekiadások szétterítésével, valamint a simított GDP-trenddel való összevetésével tisztább információt lehet róla nyerni.
A korrigált adatok alapján az elmúlt tíz évet két jól elkülöníthető időszakra lehet bontani. 2000 és 2006 között folyamatosan, összesen 7 százalékponttal növekedett a strukturális elsődleges egyenleg, miközben a bevételi szint érdemben nem változott.
Az azt követő négy évben a kiadáslefaragás volt domináns, de a bevételi szint is növekedett némileg. A második Gyurcsány-kormány és a Bajnai-időszak éveit további két részre lehet bontani az adatok alapján. A kiigazítás első két évében a bevételi oldalra került a hangsúly (pl. a tb-járulék és az áfa emelése), a folyó kiadások jelentős csökkentése csak ezután következett.
Magyarország bevételi-kiadási szerkezete, korrigált adatok
(vízszintes tengely − bevételek, függőleges tengely − kiadások a GDP százalékában)
A korrigált adatok alapján a visegrádi országokkal összevetve Magyarország volt az egyetlen, ahol a válság alatt prociklikusan kellett a deficitet csökkenteni. Míg a régió többi országában 2007-2010 között a bevételek átlagosan 1,1 százalékkal estek, és a kiadások 4,3 százalékkal növekedtek, addig itthon mindkettő csökkent: a 0,4 százalékos bevételcsökkenés 1,1 százalékos kiadáslefaragással párosult.
Szociális kiadásokra 2010-ben is Magyarország költött a legtöbbet
A kiadási szinten túl annak szerkezetének időbeli alakulása is lényegi változásokat mutatott - állítja a tanulmány a korrigált adatok alapján. A legnagyobb súllyal rendelkező csoport a béreket és a dologi kiadásokat tartalmazó működési kiadás a Bokros-csomagtól 2001-ig megközelítőleg stabil maradt. Ezt követően a válságig jelentős emelkedésnek indult, majd az elmúlt években gyors korrekció indult meg.
A három visegrádi országgal összevetve a Medgyessy- és az első Gyurcsány-kormány idejében a szociális kiadásokra költött összeg növekedett kiemelkedően, majd az ezt követő időszakban a legnagyobb eltérést az általános közszolgáltatás és az egészségügyi kiadásoknál bekövetkezett kiadáscsökkenés jelentette.
A korrigált bevétel- és kiadásváltozás 2007−2010 között
(százalék)
A szociális kiadásokra és a közszolgálatra 2010-ben még mindig többet költött Magyarország a régióhoz képest, azonban az egészségügyi kiadások elmaradtak az átlagtól. (Az elemzés ugyanakkor nem megy bele az allokációs hatékonyság és a demográfiai összetétel részleteibe.)
A hazai egészségügyi kiadások régóta a régió alatt vannak
Az egészségügy volt az egyetlen olyan funkció, amelyre a korrigálatlan években is jelentősen kevesebbet költött a magyar állam a régió többi országánál. Míg 2002 és 2006 között az itt elszámolt kiadások az átlag körül ingadoztak, ezt követően számottevően elmaradtak az átlagtól és a különbség 2010-re 2 százalék fölé nőtt.
A csökkenésben fontos szerepe volt a gyógyító-megelőző ellátások kiadásainak több évre történő befagyasztásának és a gyógyszertámogatások lefaragását célzó intézkedéseknek is.
A képet ugyanakkor árnyalják az OECD statisztikai adatai - amely nem a nemzeti számláknál bevett COFOG-nomenklatúrával számol -, itt a magyar szint lényegében a régióéval volt 2006-tól egy szinten. A vizsgált utolsó évre azonban itt is 1 százalékra növekedett a különbség.
Az oktatásra sem költ kirívóan sokat Magyarország
Az oktatási funkciónál a hazai kiadások csak enyhén haladták meg a régiót, ráadásul az MNB korrekciójával az 1 százalékpontos különbség is csökkent és a különbség 2010-re tűnt el teljesen. A fő differenciát a bérjellegű kiadások jelentették.
Lengyelországban és Magyarországon az oktatásban − hasonlóan az egészségügyhöz − számottevően magasabb a bérjellegű kiadások korrigált szintje, mint Csehországban és Szlovákiában, amit az eltérő intézményi struktúra, azaz a kormányzati szektoron kívüli intézmények eltérő aránya magyarázhat - tételezi fel az MNB-tanulmány.