Szabó Lajos Tamás, MNB

A 2011 és 2017 közötti időszakban a magyarországi közmunkaprogram jelentősen növelte a munkaerő-keresletet. A program 2014-2016 között érte el a csúcspontját, teljes munkaidőre átszámítva mintegy 200 ezer fővel, ami azonban a nem egész éves programok miatt a gyakorlatban évente körülbelül 350 ezer embert érintett ebben az időszakban. (A teljes munkaidő-egyenértékes létszám tulajdonképpen a ledolgozott munkaórákat mutatja, ahol egynek számít egy olyan munkás, aki egy éven keresztül teljes munkaidőben dolgozott. Így az érintett létszám és a teljes munkaidő-egyenértékes létszám dinamikájának nem kell feltétlenül megegyeznie. A két mennyiség közötti különbség csökkenése azt jelzi, hogy a program keretében egy közmunkás egyre több napot dolgozott egy évben.)

Kapcsolódó

A közmunkások döntően teljes munkaidőben dolgoznak, 85-99 százalék között változott a 40 órás szerződéssel dolgozók aránya az időszakban. A vizsgált 7 év alatt összesen 641 ezer fő fordult meg a programban.

A résztvevők többsége korábban nem volt jelen a munkaerőpiacon. Részletesen megvizsgálva egy kiválasztott év, 2014 adatait, az látható, hogy a közfoglalkoztatottaknak több mint 50 százaléka inaktív volt 3 évvel korábban, és mindössze 30 százalékuk volt foglalkoztatott.

A korábbi alacsony munkaerőpiaci aktivitásuk ellenére a programban résztvevők többsége nem vált újra inaktívvá, ugyanakkor viszonylag magas volt a közmunkaprogramban ragadás esélye. A 2014-es közmunkások nagyjából fele közmunkásként dolgozott 2015-ben és 2016-ban is, 2017-re mintegy 30 százalékuknak sikerült a munkaerőpiacon elhelyezkedniük.

A közmunkások elhelyezkedési esélyeit befolyásolta, hogy a programba lépésüket megelőzően volt-e állásuk. A 2014-ben közmunkásként dolgozók harmada került vissza a munkapiacra a következő évben, amennyiben 2013-ban volt állása, míg a programban való részvétel előtt inaktív közmunkásoknak a nyolcada.

A felhasznált adatbázis

A Magyar Államkincstár (MÁK) adatbázisa egyedileg nem beazonosítható módon tartalmazza mindazokat, akik után nyugdíjjárulékot fizettek Magyarországon. Az adatbázis teljeskörű, vagyis mindazok szerepelnek benne, akiknek volt bejelentett munkája. A fekete foglalkoztatottságot így értelemszerűen nem tartalmazza. Az adatbázis tartalmazza az egyének munkapiaci történetét, vagyis látható, hogy ki meddig milyen foglalkoztatási kategóriában (FEOR) dolgozott. 2011-től a közmunkások csoportja is meghatározható. Az adatbázis 2017-ig áll rendelkezésre.

A közmunkaprogram elindítása óta emelkedett az elsődleges munkapiacra visszatérő közmunkások aránya. Míg 2012-ben a közmunkások 12 százaléka talált egy év alatt állást az elsődleges munkapiacon, addig 2016-ban már 16 százalékuk.

A kétéves elhelyezkedési esélyek is emelkedtek 2012-2017 között, átlagosan a közmunkásként dolgozók 21 százaléka tudott két éven belül nem közmunkásként elhelyezkedni. Az elhelyezkedési ráta emelkedését támogatta a gazdaság és a munkaerő-kereslet dinamikus bővülése.

A programok jellemzően szakképzettséget nem igénylő munkalehetőséget nyújtanak, közel 80 százalékos a szakképzettséget nem igénylő (FEOR 9) állások aránya. A 2014-ben közmunkássá váló, korábban foglakoztatott munkavállalók csak 28 százaléka végzett szakképzettséget igénylő munkát, míg a programba kerülés előtt 54 százalékuk. Azonban, ha a közmunkásoknak sikerül újra elhelyezkedniük, akkor hasonló munkakörökben tudnak elhelyezkedni, mint a közmunkaprogramot megelőzően.

A 2011-2017 közötti időszakról rendelkezésre álló adatok alapján megállapítható, hogy a közmunkaprogram összességében elérte az elsődleges célját, mert olyanokat vonzott be a munkapiacra, akik korábban nem voltak ott jelen. Az elhelyezkedés azoknak volt könnyebb a közmunka után, akik korábban dolgoztak. Az elhelyezkedési esélyeket növelte, hogy 2013-tól dinamikusan bővülő gazdaságban valósult meg a program.

A közmunkaprogramnak a koronavírus-járvány negatív munkapiaci következményeinek kezelésében is fontos szerepe lehet, azonban figyelembe kell venni, hogy az aktuális gazdasági helyzetben a foglalkoztatáspolitikai célok részben eltérnek a korábbiaktól. Jelenleg nem az inaktívak munkapiacra segítése a fő cél, hanem elsősorban a munkahelyek megőrzése, másodsorban az állásukat vesztők munkapiacon tartása.

A járvány miatt 2020 első félévében a képzetlenek körében volt a legnagyobb a foglalkoztatottság visszaesése. A korábbi tapasztalatok azt mutatják, hogy esetükben a munkapiaci aktivitás fenntartása érdemben növeli az esélyüket, hogy visszatérhessenek az elsődleges munkapiacra. A jelenlegi válságban a közmunkaprogram tehát egy áthidaló megoldást nyújthat számukra két munkahely között, amíg a gazdaság teljesítménye vissza nem áll a korábbi szintre.

A szerző az MNB munkatársa.