- A koronavírus-járványt megelőző időszak arról volt ismert, hogy különböző mértékben, de a gazdaság különböző ágazatait érintette hátrányosan a munkaerőhiány, amit a pandémia mintha felszámolt volna, sőt: a problémát inkább a munkanélküliség kezdte jelenteni. Tavaly azonban megint fordult a kocka, és ismét munkaerőhiányról beszélhettünk, holott a helyzetet kiváltó okok nem nagyon változtak. Mi okozta a humán erőforrás mostani hiányát?

- A munkaerőhiány a gazdasági nehézségek ellenére még jelen van. Ez abból adódik, hogy a gazdaság újraindulásának köszönhető keresletet sok területen még nem tudta elérni az újrainduló kínálat. Azokban az ágazatokban és szakmákban, ahol az elmúlt időszakban a koronavírus-járvány miatt munkaerő-hiány alakult ki (például a turizmusban, vendéglátásban), ott továbbra is nagy a nyomás a vállalkozásokon. Ez azért is nehéz helyzetet teremt, mert akit a hirtelen jött válság, de az azóta is tartó, változó szigorúságú lezárások és vendégszám-hullámzás miatti bizonytalanság váltásra kényszerített, azt nehezen lehet visszahívni korábbi munkájához.

Kapcsolódó

A válságban munkaerőpiaci vákuum keletkezett az építőiparban is, amit a támogatási rendszer és a válságot ellensúlyozandó pénzbőség miatti beruházás-élénkülés a termelés fokozására ösztönzött. Ez az elszívó hatás más iparágak kárára is megvalósult, miközben az sem ritka, hogy egy-egy építőipari projekt a másiktól csábít át komplett brigádokat.

A nemzetközi áruszállításban az üzemanyagpiaci zavarok miatt is több lett a gond, amim csak még inkább felerősítette a koronavírus válság előtt már elkezdődött folyamatokat, pl. a nyugati és keleti árufuvarozók közötti piaci turbulenciákat, vagy a Brexit miatti felfordulást. Ez a területen erősen munkaerőhiányos állapotokhoz vezetett, és a megnövelt bérekkel is nehéz embert találni.

- Ez egy pillanatnyi állapot, de kérdés, hogy milyen problémákat okozhat mindez rövid- és középtávon?

- A munkaerőhiány a teljes feldolgozóiparban általános jelenség, de az építőipar mellett a szolgáltatásokat, például logisztikát, a raktározást, a turizmust, a vendéglátást is keményen hátráltatja. Utóbbi területen az induló nyári szezon tovább fog súlyosbítani, további áremelkedésre lehet számítani. Ennek azonban van felső korlátja, amely fölött már visszaesik a fizetőképes kereslet. Ezt még nem értük el és nem tudni, hol van ez a határ. A bizonytalanság nagy, a vállalkozások nem tudnak tervezni, a munkavállalók nem mernek ezekhez a területekhez kötődni.

Ahogy a szakmunkások, úgy a magasan képzett szakemberek (például mérnökök, orvosok) elvándorlása sem állt meg. Ez csak részben írható a gyenge forint és a hazai bérszínvonal számlájára, hiszen ezekben a szegmensekben a szakmai fejlődés legalább ilyen súllyal szerepel, amelyet a még mindig fennálló technológiai lemaradásunk gátol. A vállalkozások felzárkózása folyik, de a különbségek még mindig jelentősök és a tőkeerő is korlátozottan teszi lehetővé a modernizációs beruházásokat.

- Több vállalkozó is panaszkodik, hogy az utóbbi hónapokban különösen nagyot ugrottak a kiadásaik, és egyre nehezebb kigazdálkodniuk az alkalmazottjaik bérét.

- Mint említettem, a keresletet sok területen még nem tudta elérni az újrainduló kínálat. Ezt súlyosbítja a megugró bérigény – a legkisebb bérek mintegy 20 százalékos emelkedése bértorlódást okozott és felhajtotta a minimális bértételeknél lényegesen magasabb alkalamazotti fizetéseket is, amelyet a rá rakott terhek jelentős csökkentése csak részben ellensúlyozott.

Az energiaigényes ágazatokban az energiaárak felrobbanása fokozza a problémát és sok helyen az első helyre került ez a gond. Az ukrán-orosz háború fokozza a költségek növekedését és az alapanyag-hiányokat, amely az infláció elszabadulásához vezet. Ez további bizonytalanságot okoz, tervezhetetlenné válik a működés.

- A munkaerőhiány kéz a kézben járhat a szakemberek hiányával is. Az utóbbi esetében esetleg segíthetne a képzési-oktatási rendszer megváltoztatása, az átképzések felpörgetése?

- Jó irányba indult a szakképzési reform, amely egy valós kereslet vezéreltséget céloz meg és egy valóban ösztönző ösztöndíjrendszer alapjait fekteti le. A kkv-kat érdekeltté kell tenni a duális képzésbe való bekapcsolódásba, hogy a szakemberhiány mérséklődjön és meg is tudják tartani a képzett fiatal szakembereket. A szakképzési hozzájárulás ugyan megszűnt, de ígéretet kaptunk arra, hogy azok a vállalkozások, amelyek részt vesznek a duális képzésben, a munkáltatói járulék terhére a továbbiakban is elszámolhatják költségeiket.

A szakképzési hozzájárulás mintegy 100 milliárd forintos nagyságrendű volt, ezt növelve, továbbra is biztosítani kell azokat a pénzügyi forrásokat, amellyel a cégeknél alkalmazott gyakorlati oktatók bérét és más költségeit finanszírozni lehet. További forrásokra van szükség ahhoz, hogy – főleg kkv-körben – a korszerű technológiát biztosító képzési helyeket biztosítani lehessen. Ehhez olyan központokat kell létrehozni, amelyek a legmodernebb – és így általában a legdrágább – gépekkel vannak felszerelve, s amelyekhez a képzésben részt vevő kkv-k is hozzáférhetnek. Ezek a központok azonban a képzéseken túl technológiai központokként, kvázi inkubátorokként is funkcionálhatnak – hozzájárulva a kkv-k fejlesztéséhez. Ehhez állami és európai uniós forrásokat is fel kell használni.

A háború árnyékában azonban most a cselekvés a tűzoltásra koncentrál, amely a strukturális reformfolyamatnak egyáltalán nem kedvez.

- Mivel lehet a szakképzést tovább javítani? Hallottam olyan elképzelésekről, hogy érdemes lenne a vállalkozásokat jobban bevonni például a szakképzésbe, ami némileg csökkenthetné a munkaerőhiányt is.

- A magyar szakképzési rendszerben továbblépési lehetőséget látunk abban, hogy a munkavállalói státuszt kell általánossá tenni a szakképzésben. Ezt erősíti a tanulószerződést, amely a duális képzés alapjául szolgál. A szakiskolai tanulókat tehát a vállalatoknak kellene első körben felvenniük tanulószerződéssel, majd a szakképző iskola regisztrálja tanulóként a fiatalt. Ez a folyamat biztosítja a munka világába történő korai bekapcsolódást, és tovább javíthatja a foglalkoztatást, enyhítheti a munkaerőhiányt.

Meg kell találni és meg kell teremteni a kkv-k érdekeltségét, hogy részt tudjanak venni a duális képzés gyakorlati oldalának megvalósításában, legyenek motivált szakembereik, akik a képzéssel foglalkozhatnak és meg tudják tartani az általuk kiképzett munkaerőt. Ehhez a korábbiakban említett feltételek javítására van szükség, vagyis innovációra, beruházásokra, fejlesztésekre, bővülésre, növekedésre - és mindehhez tőkére és finanszírozásra.

A szakképzési rendszer azonban csak évek múlva tudja pótolni a hiányzó munkaerőt, de addig is termelni kell! A munkaerő-kölcsönzés, például egy olyan rugalmas rendszer, amely igénybevételével a vállalkozások – első sorban a „kékgalléros” szakmákban – át tudják hidalni a szakemberhiányokat és a hiányzó munkaerőt. A munkaerőpiaci feszültségeket enyhíteni képes megoldások, mint amilyen a megfelelő képzések mellett a munkaerő importja is, jelentős könnyítést értek el az elmúlt időszakban. Ezekre továbbra is szükség van például a feldolgozóiparban, az építőiparban, a turizmus-és vendéglátásban, vagy éppen a mezőgazdaságban.

- A gyorsan változó világ gyorsabban változó viszonyai közt hogyan lehet egy képzési rendszert a jövő igényeinek is megfeleltetni? Vannak ehhez számunkra követendő-követhető példák?

- A 4. ipari forradalom technológiai változásai közül több már itt van, már beépül a mindennapjainkba: az 5G technológia, a mesterséges intelligencia térnyerése már nem csak ígéret. A jövő szakmai követelményeit ma nem tudhatjuk pontosan, de a fejlődés irányait láthatjuk. Németország évente másfélmilliárd eurót fektet az oktatásba, plusz még mintegy 1 milliárdot a digitális képzési rendszerbe. A 2030-ig kidolgozott német duális szakképzési rendszer valóban mintaként szolgálhat a magyar képzési rendszer kialakításához is.

Ma a németországi végzős évfolyamok tanulóinak több, mint a fele a duális szakképzési rendszerben tanul tovább és a fiatalok körében mért munkanélküliség Németországban messze elmarad az EU-s átlagtól, miközben a német gazdaságot az EU motorjaként tartják számon. Magyarországon a szakképzés szerkezetében, tartalmában, támogatási rendszerében, valamint a duális képzés módszertanában is megújult az utóbbi években.

Jó esély van rá, hogy a szakképzést egyre inkább a munkaerőpiac szabályozza, vagyis a foglalkoztatók döntsék el, mire lesz szükség. A képzőhelyek saját tanúsítványt állíthatnak ki, a vállalatok pedig eldöntik, hogy ezeket elfogadják-e. A sok tekintetben elavult és kevéssé fejleszthető OKJ rendszert felváltó Szakmajegyzék 24 ágazatból (ebből 19 gazdasági ágazat) összesen 174 szakmát tartalmaz. A szakmák európai mozgásra is alkalmasak, így például a gazdasági szereplők kérésére szerepelnek benne az EU-ban bevezetett digitális kompetenciák (az úgynevezett DICOM-szintek) is.

A fiatalok motivációjában is történt előrelépés, gondolok itt az ösztöndíj és indulást segítő rendszerre, de ide sorolható a 25 év alatti munkavállalók adókedvezménye is. A motivációs eszköztár további fejlesztésében a német, vagy svájci megoldások mintául szolgálnak, hiszen ott egy szakképzésben részt vevő fiatal olyan juttatási csomagot kap, hogy érdekelt a pályán maradjon és az adott térségben maradva, ott dolgozva hozzájárulni annak fejlődéséhez.