Azt szeretnénk elérni, hogy a gyerekek is megtanuljanak a mézzel bánni, illetve tudják, hogy az egyes mézfajták miben különböznek egymástól és a méznek milyen felhasználási lehetőségei vannak. Hiszen ma Magyarországon még csak 70-75 dekagramm az átlagos mézfogyasztásunk évente, míg Európában ez a szám egy kilogrammal több, 1,7 kilogramm.
A cél az, hogy 2020 környékére legalább az egy kilogrammot elérje a magyar mézfogyasztás. Az utóbbi időben sajnos amikor a hírekben mézről van szó, mindig negatív kontextusban tűnik fel. Tudunk a hamisításos ügyekről, a kínai ügyről, tudjuk azt, hogy milyen problémák vannak a megjelöléssel. Ismerheti mindenki azt a küzdelmet is, amit az Országos Magyar Méhészeti Egyesület és a minisztérium folytat a méhészekkel karöltve. Jelenleg még a legtöbb méhész udvarán ott áll a 2016-os méztermés. Mindez annak köszönhető, hogy az ipari eredetű kínai méz elárasztotta Európát, még tele vannak a raktárak, és mivel nem ürültek ki, még nem tudunk beszállítani. Ez Nagy István szerint nemcsak a 20 ezer méhészt, hanem a fogyasztókat is nagyon negatívan érinti, hiszen ők azt hiszik, hogy mézet vásárolnak, közben pedig egy ipari úton előállított műterméket vesznek.
Azt szeretnék elérni, hogy az Európai Unióban a mézesüveg címkéjén megfelelően fel tudják tüntetni azt, hogy a méz honnan származik. Ezzel ugyanis el lehetne érni azt, hogy az Európában termett méznek legyen helye. Arra is van nyitottság, hogy ne csak annyi szerepeljen a címként, hogy az unióból származik a méz, csak lassan halad az ügy. Most, a téli időszakban van az Európai Bizottság előtt az a javaslat, amit az európai méhészegyesületek benyújtottak. Egyetlen dolog miatt megy ez nehezen keresztül a rendszeren: azért, mert Európában mézhiány van, ezért szükség van az import mézre. A mézes címkén viszont nagyon rosszul nézne ki az, ha azt írnánk rá, hogy Kínából származik.