A jelentős politikai veszélyek és a minimális megtakarítási lehetőségek miatt nem tartjuk valószínűnek, hogy az EU-IMF tárgyalások során a kabinet a szociális kiadások átalakítása mellett tenné le a voksát - állapította meg a Policy Agenda  elemzése. Egyes hírek szerint ugyanis a megállapodás egyik feltétele lehet a szociális ellátórendszer átalakítása, illetve célzottabbá tétele.

A szociális kiadások első hallásra komoly összeget jelentenek a költségvetésben, mivel társadalombiztosítási és jóléti szolgáltatások címen mintegy 5 ezer milliárd forintot költ el az állam ebben az évben, ez a GDP 14 százalékánál is nagyobb részt tesz ki. Ebbe nem csak a klasszikus szociális segélyek tartoznak, hanem a nyugdíjkiadások, a munkanélküliek ellátása, a rokkantsági juttatások vagy az anyagsági támogatások. Olyan területek, ahol már eddig is jelentős átalakításokat hajtott végre a kabinet, ezért első látásra mindenképpen nehezen képzelhető el, hogy érdemben csökkenteni lehetne a kiadásokat - véli a kutatók.

Csak látszólag sok pénz

A kormánypártok eddigi retorikája miatt nem látszik racionálisnak egy további megszorításokra épülő politika a szociális ellátásoknál - véli az elemzés készítői. Amit áldozatok árán ugyan, de meg lehetett lépni, azon túlesett a kormány a kormányzása első évében. Ilyen a munkanélküli ellátások radikális csökkentése, a rokkantsági ellátás rendszerének átalakítása, és a korhatár előtti nyugdíjak átalakítása. Amennyiben költségvetés fenntarthatósága miatt kénytelenek mégis újabb forrásokat kivonni a rendszerből, akkor ezt már csak olyan helyeken tehetik meg, amely alapvetően szembemegy a kormánypárti szavazótáborral is.

Négy terület jöhet szóba

Nem valószínű, hogy jelentősen tovább feszítenének a rokkantsági ellátásban részesülők körében. Amennyiben feltétlenül további forráshoz akar jutni a kabinet e területen, akkor felmerülhet, hogy a rokkantsági és korhatár alatti volt nyugdíjasok ellátását ideiglenesen nem emelik meg. Ebben az esetben az eredeti szándéktól eltérően nem az öregségi nyugdíjakkal együtt emelkedne például a megváltozott munkaképességűeknek fizetett ellátás, hanem a családi pótlékkal, amely már évek óta a jelenlegi szinten van.

A második terület, ahol lehetőség van egy célzottabb rendszer kidolgozására, az a családi pótlékok és a gyermekeknek járó juttatások területe. Összesen erre az állam 530 milliárd forintot költ. Ebből a gyes és a gyed csökkentése, vagy időtartamának változtatása politikai racionalitás szempontjából nem merülhet fel. Ugyanis a korábban erre irányuló változtatást éppen az Orbán-kormány alakította vissza az eredeti állapotba, és ezért továbbra is a gyermek hároméves koráig adható a gyes.

Egyedül a családi pótlék differenciálása merülhetne fel, akár oly módon, hogy bizonyos jövedelemhatár felett megszűnne ez az ellátás. Az ebből fakadó megtakarítás egy része az alacsony keresetű családok számára szétosztható lenne. Megtakarítási oldalról nézve egy ilyen lépés nem lenne jelentős, de azt az üzenetet hordozná, hogy a kormány nem csak azokat támogatja, akik például az egykulcsos adó miatt amúgy is jobban jártak, hanem a nehezebb helyzetben lévőket is.

A harmadik terület a közösségi közlekedéshez való hozzáférés támogatása. Az állam elvileg a BKV-nak, MÁV-nak és a Volán-társaságoknak megtéríti a kedvezményes jegyárakkal utazók kedvezményét. Azaz a 65 év feletti nyugdíjasok ingyenességét nem az utazást lebonyolító cégeknek kell állniuk, hanem azt a költségvetés kifizeti számukra. Ezen a címen még idén is 93 milliárd forintot költ el az állam.

Ugyanakkor az is látni kell, hogy ennek az összegnek maximum a költségvetés teherbíró-képességéhez van köze, semmint a tényleges utaslétszámhoz. Amennyiben az állam képes lenne rendbe tenni a közösségi közlekedés rendszerét, akkor csökkenthetné az ezen a jogcímen adott támogatást is, azzal, hogy mérsékli a kedvezményeket, vagy a kedvezményezetti köröket. Ezt a korábbi rokkantsági nyugdíjat kapók esetében megtette azzal a hibával, hogy a tömegközlekedést biztosító cégek működését nem konszolidálta. Ezáltal hiába takarít meg egyik ágon, más jogcímen valahogy ki kell fizetnie a cégek veszteségeit.

A negyedik terület a szociális intézményrendszer átalakítása lehetne. Ezen a területen évi 120 milliárd forintot költ el az állam. Ugyanakkor már most is alulfinanszírozott a rendszer, kevés a bentlakásos intézményekben a férőhely. Sem politikai, sem szociálpolitikai értelemben nem lenne racionális, ha kapacitáscsökkentéssel próbálna meg forrásokat kivonni a kabinet. Illetve ez csak egy módon lehetséges, ha az olcsóbb otthonközeli ápolási formákat preferálják inkább. Ezáltal minél tovább megpróbálják a családja közelében "tartani" a rászorulókat, miközben minőségi ellátást biztosítanak számukra. A megtakarítás másik lehetősége, ha a kieső állami pénzeket magánforrásokkal próbálják meg helyettesíteni. Ehhez azonban lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kiszámítható módon piaci szereplők is léphessenek a színre.

Mi az ami megtakarítható?

Így azon területeken, amelyeket még nem alakított át eddig a kabinet, jelentős megtakarításokat nem lehet elérni. A Policy Agenda becslései szerint 50-60 milliárd forintos megtakarítás elképzelhető ugyan, ám ennek komoly politikai következményei lesznek. Ráadásul a végrehajtás elhúzódása csak tovább növelné a politikai károkat.