Képzeljük el a következő kormány-ellenzék felosztást - ajánlja az RT (a Russia Today rövidítése) hírportál cikkírója, Neil Clark. Az előbbi újraállamosítja a korábban magánkézbe adott cégek egy részét. Ütközik a kapzsi külföldi tulajdonú energiaszolgáltatókat és kitart a reálbérek emelése, valamint a munkanélküliség csökkentése mellett. Bankadót vezet be és más intézkedéseket is hoz az egyszerű emberek védelme érdekében, például csökkenti az energiaszámlájukat.

Az ellenzéki szövetség ezzel szemben támogatja a további privatizációt, a nemzetközi "befektetőknek" kedvező intézkedéseket akar hozni. Szégyenkezés nélkül bank- és globalizációpárti. A szövetség legutóbbi kormánya keményen lefaragta a közkiadásokat és hagyta, hogy az egyszerű emberek sorsa rosszabbra forduljon. Lerombolta az állami tulajdonú vállalatokat, köztük a Malévet. (A magyar légitársaság valójában az előző Fidesz-kormány idején ment csődbe, miután az EU illegálisnak minősítette cégnek nyújtott 100 milliárd forint korábbi állami támogatást, amelyeket vissza kellett volna fizetnie. Egyes szakértők szerint külföldi példák bizonyítják, hogy lehetett volna kiskaput találni a Malév megmentésére - a szerk.)

Kapcsolódó

Ki kicsoda?

Mindezek alapján a külső szemlélő azt gondolhatná, hogy a kormánypárt szocialista, baloldali, az ellenzéki szövetség pedig konzervatív. A valóság azonban ennek éppen fordítottja. A cikk szerzője szerint a Fidesz kormánya, amely éppen most kapott felhatalmazást a munkája folytatására, jóval többet tett az utca emberéért az elmúlt négy évben, mint úgynevezett baloldali elődjei 2002 és 2010 között, amikor kormányon voltak.

Magyarország példa arra, hogy óvatosan kell címkézni a pártokat. Előfordulhat, hogy a hagyományos meghatározások és gazdaságpolitikai filozófiák összekeverednek. Európa-szerte előfordult az elmúlt évtizedekben, hogy balközép pártok privatizáltak, megszorításokat hajtottak végre és olyan reformokat támogattak, amelyeknek a lakosság töredéke volt a haszonélvezője. A franciák nem gondolták  volna, hogy a Líbia bombázását támogató, konzervatív Nicolas Sarkozy leváltásával egy még nála is háborúpártibb szocialista politikust emelnek az elnöki székbe, aki francia katonák bevetésével avatkozik bele az afrikai Maliban kirobban polgárháborúba.

Ugyanez igaz a britekre: ki számított arra, amikor 1997-ben leadta a szavazatát a munkáspárti Tony Blairre, hogy beviszi országát az iraki háborúba, vagy hogy kormányzása alatt a konzervatívok irányítása idején tapasztaltnál is mélyebbé válik a szegények és gazdagok közötti különbség. És ott van még a német szociáldemokrata párt is, amely 1998-as hatalomra kerülése után neoliberális reformokat hajtott végre.

Hamis baloldal

A európai baloldal már nem az, ami 40 évvel ezelőtt volt. Amikor a mai választó elmegy szavazni, tisztában kell lennie azzal, hogy álbaloldali jelölteket és pártokat találhat a szavazólapon. Olyan politikai erőket, amelyek háborúpártiak, neoliberalizmus-pártiak, amelyek küldetése a szocializmus és a szociáldemokrata vívmányok maradékának eltüntetése, és országuk hozzáláncolása az USA-hoz.

Így aztán ahhoz, hogy ne hagyják magukat átverni, a választóknak be kell nézniük a pártok felszíne alá. A "jobboldali" Orbán Viktor magyar kormányfő rászállt az energiacégekre, míg elődje és egyik mai ellenfele, a "baloldali-liberális" Bajnai Gordon az "ésszerű" korábbi politikához való visszatérés, azaz a külföldi tőkét bevonó gazdaságpolitika mellett érvel. Szerinte adócsökkentéseket kell ajánlani befektetésekért cserébe.

Miközben a kormány gazdasági minisztere arról beszél, hogy az Oroszország elleni európai szankciók nem felelnek meg a magyar nemzeti érdeknek, a "progresszív" ellenzék átkozza az ország vezetését, amiért nem áll ki Ukrajna mellett és nem ítéli el Oroszországot. A magyar emberek világossá tették kinek adnak igazat: a kormányzó Fidesz 45 százalékot kapott a parlamenti választáson, míg az álbaloldali csoport 26 százalékot.

Leleplezik magukat

Jellemzőek a szavazás eredményére adott külföldi reakciók is. Miközben elárasztották a nyugati sajtót az ultraradikális Jobbik előretörése miatti riadójelzések, ugyanez az európai és amerikai elit néhány héttel korábban támogatta az ukrán szélsőjobboldali csoportokat, amelyek fellázadtak a demokratikusan megválasztott kijevi vezetés ellen. Mi okuk aggódni a Jobbik miatt, amelynek egyetlen képviselője sem lesz jelen az új magyar kormányban, miközben a keményvonalas ukrán csoportok részesei az új kijevi vezetésnek?

Valójában az a bajuk a nyugatiaknak, hogy a Jobbik nem oroszellenes - állítja az RT Novosztyi publicistája. A nyugati elit nem a neonáci programok alapján ítélkezik, hanem az alapján, hogy egy politikai erő oroszellenes-e vagy sem. A magyar kormány nyugati sajtója azért egyre rosszabb, mert a budapesti vezetés egyre erősebben euroszkeptikus, hátrahagyta a neoliberalizmust és megadóztatta a külföldi multikat. Legnagyobb "bűne" pedig természetesen az, hogy szorosabb pénzügyi kapcsolatokat épített ki és szélesebb kooperációra törekszik Oroszországgal. A nyugati elit elítél minden olyan kormányt, amely keveri a visszafogott nacionalizmust a gazdasági populizmussal, ahogy azt Orbán teszi.

Jöhetnek az igaziak

Az igazi magyar baloldaliaknak nincs okuk bánkódni amiatt, hogy a "konzervatív" kormány hatalmon maradt. Ez álbaloldal ismételt összeomlása utat nyit ugyanis az előtt, hogy megjelenjenek, az antiimperialista, antiglobalista, antineoliberális, antieltisita baloldaldali ellenzéki erők. Ezek aztán a következő választásokon igazi szocialista álláspontról valódi kihívást intézhetnek a Fidesszel és a Jobbikkal szemben.

Tágabban nézve a helyzetet abban is reménykedhetünk, hogy a hamis baloldal eltakarítása Magyarországon elvezethet a hozzá hasonló politikai erők lerombolásához más országokban is. Ezzel megnyílhat az út a többség érdekeit néző, igazi baloldali erők előtt. Németországban például elég jól halad ez a folyamat a Baloldal párt megjelenésével, amely kemény kihívást intéz a "kollaboráns" szociáldemokrata SPD-vel szemben. (Ezt a meccset nem játszották már le a baloldalon 100 évvel ezelőtt? - a szerk.)

Addig biztosak lehetünk abban, hogy folytatódnak a nyugati támadások Magyarország ellen. Minden olyan ország ilyen bánásmódra számíthat, ahol a választások nem a társadalom leggazdagabb egy százalékának érdekei szerint dőlnek el - véli az rt.com cikkírója.