A 18-59 éves magyar lakosság 52 százalékának legalább egyik szülője nyugdíjas már, 30 százalékának pedig van olyan nyugdíjas korú rokona, aki segítségre szorul. Utóbbi csoport 70 százaléka ki is veszi a részét az idős rokon támogatásából. Készpénz formájában 47százalék nyújt segítséget: legtöbben eseti jelleggel (26 százalék), vagy rendszeresen (18 százalék) adnak kisebb-nagyobb összegeket, amit nem kérnek vissza, és elenyésző azok aránya, akik csak kölcsönt adnak.
Az anyagi támogatásnál gyakoribb a természetbeni segítség: a nyugdíjas hozzátartozónak segítő magyarok 50 százaléka szokott nem pénzbeli támogatást nyújtani úgy, hogy az kiadással is jár számára. A CIG Pannónia Életbiztosító kutatásából az is kiderül, hogy leggyakrabban élelmiszer vásárlásában nyújtanak anyagi, vagy nem pénzügyi, de kiadással (pl. benzinköltséggel) járó segítséget (57 százalék). Ezt követi a gyógyszer beszerzés (48 százalék), a váratlan kiadások finanszírozása (37 százalék) és a rezsiköltség kifizetése (28 százalék). A nyugdíjas hozzátartozók támogatása átlagosan havi 14.900 forintjába kerül az őket támogató rokonoknak.
Mi lesz a következő nyugdíjas nemzedékkel?
Azok a felnőtt magyarok, akiknek legalább még az egyik szülője nyugdíj előtt áll, többnyire úgy gondolják, hogy nem lesz majd módjuk a nyugdíjas szülők támogatására (63 százalékuk vélekedik így). E csoport 74 százaléka úgy véli, egyszerűen anyagilag nem lesz rá képes, 21 százalékának pedig a gyermekei támogatása miatt nem marad erre pénze. Csupán az aktív korú szülővel rendelkezők 9 százaléka gondolja biztosnak, hogy lesz majd lehetősége nyugdíjas szülei anyagi támogatására.
Rossz hír az is, hogy a megkérdezettek 66 százalékának semmilyen pénzügyi tartaléka nincs idős korára.