A múlt hét végén ismét, sokadszorra is megdőlt a hazai naperőművek termelési rekordja. A Napi.hu jó ideje beszámol e határátlépésekről - éppen egy éve írtunk arról, hogyan robbant fel ez a szektor a 400 MW felülteljesítésével, majd amikor egy paksi atomerőművi blokk teljesítményét múlták felül, aztán amikor idén februárban a szélerőművi rekord kicsit elhalványította a 600 MW felé lépést, majd március 15-én, amikor a 700 megawattos szint is megvolt - így nem volt meglepetés az sem, hogy a szinte felhőtlen, napsütéses időben ez a rekord is megdőlt.
Az új csúcsról elsőként a Greenpeace posztolta ki, hogy nemcsak a 800-as határon nyúlt túl a napenergiatermelés, s hogy a múlt szombaton mintegy 4 és fél (vasárnap pedig csaknem 6) órán át a naperőművek több áramot termeltek, mint a fosszilis energiahordozót égetők. Aztán az Energiaklub írása jelent meg, be is azonosítva az aktuális rekordot: szombat délután fél 1-kor 939 MW teljesítményt adtak a hazai hálózatra a napelemes rendszerek. Az intézet szakértője a csúcsdöntésen túl azt is kiszámolta, hogy vasárnap a napenergia Magyarország teljes áramtermelésének 27,3 százalékát adta a teljes magyar áramtermelésnek, ami a többi megújulóval kiegészülve több mint egy harmad (34,6 százalékos) méretű tortaszeletet tett ki.
A meglepően magas arány elérésében a koronavírus-járvány miatt visszaesett ipari fogyasztás és a vasárnapi, eleve alacsonyabb szintű, szükséges termelési szint mellett az a körülmény is közrejátszott, hogy a paksi atomerőműben megint nem tervezetten némi probléma adódott - előző nap volt egy kis tűz is az egyik turbinagépházban - így a négy blokk a névleges 2000 MW teljesítmény helyett csupán 1680 MW körüli teljesítményleadásra volt képes.
A naperőművek által produkált adatok és méretek az elkövetkező hónapokban azonban így is nőni fognak - azt nem tudni még, hogy mennyire drasztikusan. A képlet rövid távon világos: ha az ipari termelés tovább csökken, a bekapcsolt naperőművek száma és mérete pedig tovább nő, akkor intenzívebb növekedés várható, ha a koronavírus-járvány hatásait a gazdaság gyorsabban kezdi kiheverni, és az ipar energiaéhsége visszatér a korábbi szint közelébe, akkor kevésbé.
Magyaros rendszerváltás
Közismert, hogy mindez alapvetően és leginkább annak köszönhető, hogy a kormány 2016 végén nyitva hagyott egy kiskaput. Amikor kiderült, hogy az év végén befejeződik az addigi támogatási rendszer (ez a KÁT, vagyis: a kötelező átvételirendszer támogatás) működtetése, a az energiahivatalhoz (MEKH) beadott, 2015-ben összesen 65 darab naperőmű-építési kérelem darabszáma hirtelen, 2016 második felében 2400-ra ugrott.
A rendszerváltás nem önkéntes vállalás volt, az EU kérte a tagországoktól, hogy egységesebb, átláthatóbb és rugalmasabban alkalmazható új támogatási rendszert vezessenek be - nálunk ez lett a METÁR. Amivel 2017 januárjától éppen mostanra jutottunk el odáig, hogy az első új lebonyolítású tenderen is eredményt is lehetett hirdetni (mely az állam számára is meglepően jól sikerült).
A KÁT-rendszer végóráiban engedélyezési rohamot indított befektetők (és ügyeskedők) végül több mint 2200 MW napelemes rendszerépítésére kaptak engedélyt az energiahivataltól. Ám ebből eddig - legalábbis kapacitásban számolva - legfeljebb a fele épült meg. Pontosan nem tudható, hogy mennyi, mert a MEKH adatszolgáltatási gyakorlata e téren is hiányos; a legalább negyedéves csúszással közzétett "friss" adatokból egyértelműen így csak a kapacitásnövekedés ténye olvasható ki. Jelenleg például a MEKH adatai alapján csak az állítható biztosan, hogy 2019. június 30-én a napelemes erőművek beépített kapacitása meghaladhatta az 1100 MW-ot.
Frissebb adathoz a nemzetközi megújuló energia szövetség, az IRENA adattárából lehet kipuskázni: ők úgy tudják, hogy a tavalyi évet 1277 MW PV-vel zártuk.
Ez ugyan több, mint a 2017 év elején kiadott engedélyben szereplő áramtermelő méret fele, de mégsem arról van szó, hogy akár csak megközelítőleg ezt a méretet építették volna be a rendszerbe. Ennek oka főként az, hogy bár az elmúlt másfél éve híradásai ugyan leginkább a nagyerőműves, jellemzően 20 MW körüli beruházásokról szóltak (arról, hogy állami vagy kormányközeli cégek - mint az MVM, a 2020 januárig még Mészáros Lőrinchez köthető Mátrai Erőmű, és a MET), illetve a területen amúgy is évek óta komoly téteket elhelyező vállalkozások, mint az ALTEO mint adtak át), valójában ezek összességénél is több termelőkapacitás került a lakóházak tetejére.
Míg 2018-ban 332 MW, 2019-ben már 461 MW napelemes háztető - úgynevezett "háztáji" vagy háztartási méretű kiserőmű (HMKE) - dolgozott Magyarországon. Ezek nem a kát-os engedélyezési körbe tartozó egységek, vagyis: alig több, mint 800 MW lehet az a 0,5-50 MW közötti erőművi méret, amivel Magyarországon a napsugarak energiafelhasználásával áramot termelnek. Innen nézve az új rekord - amely már valóban mérhető a hazai szenes erőmű méretéhez (250-500 MW), de akár a paksi nukleáris blokkok méterhez is - árnyaltabb képet mutat annál, minthogy csupán a nagyberuházók naperőművei vennék csak át a szektorban a területet.
Épp a középmezőnyben
Az IRENA napokban közzétett 2019-es jelentésében az áll, hogy a világban a megújuló energiaforrások tették ki tavaly az újonnan hálózatra kapcsolt termelőkapacitásoknak mintegy háromnegyedét. A több mint 160 országot (és az EU-t is) tömörítő nemzetközi szervezet adatai szerint a megújuló energiás iparág 2019-ben összesen 176 gigawatt (GW) plusz kapacitást pakolt a hálózatokba. (Ez majdnem pontosan annyi, mint egy évvel korábban: 2018-ban 179 GW volt.)
Az adatok alapján tavaly a Földön összesen 97,1 GW-nyi új napelemes termelő kapacitás kezdte meg a termelését. A rangsorban elől Kína és Ázsia áll (előbbi mintegy 30 GW, utóbbi összesen több mint 65 GW plusszal), majd Európa (19 GW), Észak-Amerika (11,2 GW) és Óceánia (4,7 GW) a sorrend. Százalékosan a leggyorsabban növekvő régiók: Óceánia (+18,4 százalék plusz) és a Közel-Kelet (+12,6 százalék) voltak, igaz, mindkét térségnek igen kicsi a részesedése a globális kapacitásban. A Közel-Kelet például nagyságrendileg most éppen ott áll (1,2 GW), ahol Magyarország. Ez pedig akkor is hízelgő lehet ránk nézve, ha a régió napenergia-ipari szövetsége, a MESIA úgy számol, hogy a közel-keleti és észak-afrikai országok közül a következő néhány évben önmagában Egyiptom, Omán, Kuvait, Marokkó és Szaúd Arábia is ennél nagyobb ugrást hajt majd végre; 2024-ig akár 20 milliárd dollárnyi befektetésnek is találtak már helyet.
2019-ben Európa 121 517 MW-ról 140 587 MW-ra növelte a napenergiás termelőerő nagyságát. A több mint 19 GW-nyi pluszból Spanyolország 4 gigawattal biztosította az első helyét, mögötte az "egyéni rekordot" teljesítő Ukrajna (3,9 GW) és a "hagyományosan jó eredményt szállító" Németország (3,8 GW) végzett. Nagyot ment Hollandia is (2,2 GW), de aztán, Franciaország (960 MW), Olaszország (798 MW) és Lengyelország (748 MW) után már Magyarország következik - éppen csak megelőzve Belgiumot (545 MW).
Csak így tovább?
Azt, hogy a továbbiakban mindez hogyan alakul majd, legfeljebb megjósolni lehet, de a kormányzati ígéretekből kiindulva erősen napelemes Magyarország képe rajzolódik ki. Az energiahivatal tavaly októberi sajtóközleménye azzal zárult, hogy a Hivatal által kiadott, de még meg nem épült 1,4 GW napelemes kapacitás nagy része "a következő években várhatóan meg fog épülni". Ha így lesz, akkor egyrészt még további rekordok beállítására és megdöntésére lehet felkészülni, másrészt így közelebb léphetünk a kormányzati szándékként 2030-ra beígért 6500 MW-hoz - a 2040-re prognosztizált 12 GW-ról nem is beszélve.
Az irány egyértelmű, ahogyan az is, hogy ha későn eszmélve is, de per pillanat mégiscsak úgy tűnik: a kormány beállította az országot a fősodorba. A megújuló energiákra vonatkozó, legújabb globális prognózis ezzel együtt is elgondolkodtató: a Bloomberg által a 2019-es év energetikai adataival frissített előrejelzése (NEO2019), mely a 2030-ig, illetve a 2050-ig tartó iparági pályát modellezi, arra jutott, hogy a szél-, és a napenergia részaránya a világ energiamixében 2050-re nagyon megközelítheti majd az 50 százalékos részarányt, s mindez a víz-, geotermikus-, és más megújuló energiákkal együtt 62 százalékot jelent majd az összképben.
Erre úgy lesz képes a világ - állítják a Bloomberg elemzői -, hogy 2030-ra a jelenlegi 32-34 százalékos szén részarányt, Európában a leggyorsabban, Kínában a legnehezebben, de folyamatosan csökkenteni fogja. Megállíthatatlanul esik majd a következő évtized elejére 25-, 2050-re pedig 10 százalék körüli szintre. A földgáz jelenlegi 25 százalékos részesedése beáll majd 20 százalék körüli szintre, a nukleáris potenciál pedig szép csendesen fogyogatva, a jelenlegi 10 százalékot meghaladó arányról 7 százalék körüli szintre süllyed majd. Mindezt úgy történik majd a modellezés szerint, hogy a világban 2050-ig épülő 12 terawattnyi (TW) új termelőkapacitás - melynek befektetésigénye mai árakon számoltan mintegy 13,3 billió dollár -, hogy ezek több mint háromnegyedét (77 százalékát) a megújuló energiatermelőerők kiépítésére fordítják.
Az újabb beruházás-intenzív időszak Magyarországon is elindul: az első METÁR-tenderen kiválasztott 72 győztes projekt építési összértéke elérheti a 40 milliárd forintot. Ennek fejében a megépülő kis-, és nagyerőművek árama egységenként csak néhány forinttal drágább, mint amire manapság a németországi, hasonló versenykiírásokban szerződnek.