Egyre szervezettebben zajlik a korrupció Magyarországon, és az ellopott összeg már akkora, hogy biztosan nem csak pártfinanszírozásra folyik el, magánzsebekbe is sok jut - ez derül ki azokból a háttérbeszélgetésekből, amelyeket az [origo] és a Figyelő munkatársai folytattak cégvezetőkkel az utóbbi hónapokban - írja a két médium felmérésére hivatkozva a Kreatív Online.

A kutatások szerint nem arról szól a történet, hogy egy cégvezető zsebből lefizet egy polgármestert vagy egy képviselőt. A két végpont között egy láncolat jött lére közvetítőkkel, pénzelosztó cégekkel és úgynevezett "lobbista" ügyeskedőkkel, a szereplők számának növekedésével pedig az összeg is egyre nő.

A magyar közbeszerzések a korrupció melegágyai, összegükről a legfrissebb adat 2007-es: akkor 1750 milliárd volt. A legalacsonyabb, 10 százalékos korrupciós becslés szerint így 175 milliárd, a Transparency számításainak felső, 25 százalékos határán 437 milliárd folyt el az adófizetők pénzéből abban az évben.

A politika főszerepet játszik a korrupcióban: több, az informatikai ágazatban dolgozó forrás egybehangzóan azt állította, hogy az értékesebb beszerzéseket csak úgy lehet megkapni, ha ahhoz valamelyik befolyásos politikus is támogatását adja. Több üzletember számolt be pártok nevében fellépő úgynevezett lobbistákról, pénzfelhajtó emberekről is.

A cikk szerint van még példa készpénzes fizetésre is, legtöbbször azonban a közvetítős módszert alkalmazzák. A legelterjedtebb megoldás az, hogy a nyertes cég szerződést köt az ügyben eljáró politikus által kijelölt vállalkozással, amely valódi tevékenységet nem, vagy csak alig végez, és csupán a pénzt veszi fel.

Az összeg eltüntetésére is vannak jól bevált módszerek. Például egy cégcsoporton belül az összeg utaztatható, amelyeket rendes szerződések kíséretében, a végén pedig valaki tagi kölcsönként kiveszi - idéz egy lehetséges megoldást a cikk, de többen említették az offshore cégeket is. Ha pedig valaki megszegné a legtöbbször csak szóban létező megállapodást, az kicsinálná magát - vélték a cikk forrásai.

Kevés ügy derül ki, mivel nem egyes politikai erőkről, hanem általános a jelenségről van szó a források tapasztalatai alapján. A közpénz ellopásának megszüntetését vagy fékezését nehezíti az is, hogy azok a szereplők sem harcolnak ellene igazán, akik azt mondják, hogy elegük van belőle. Bizalmas beszélgetéseken sokan szóvá teszik, de a legtöbben elfogadják, hogy ezek a játékszabályok.