A Napi Gazdaság szerdai számának cikke
Az elmúlt napokban megtorpant a masszív felfelé menet a Budapesti Értéktőzsdén. A december vége óta tartó heves mozgás, amely az indexet a 17 000 pont körüli szintekről több mint 2500 ponttal repítette magasabbra, az elmúlt másfél év legfontosabb ellenállási zónájában akadt el, amely 19 500 és 20 000 pont között húzódik. Emlékeztetőül, az e felett, 20 200 pont magasságában található támasz korábban, mintegy másfél éven keresztül állította meg a mutató eséseit egészen 2011 augusztusáig. A jelenleg megindult ideges rángatózás a piacon azonban egyelőre csak korrekciónak tekinthető, még nem érkezett egyik mutató irányából sem olyan jelzés, amely arra utalna, hogy véget ért az emelkedő trend.
A korrekció már várható volt, hiszen a BUX 14 napos RSI-oszcillátora már 78 feletti értékeket vett fel, ennél magasabb számra az elmúlt öt évben nem akadt példa, még a 2009. tavaszi mélypontot követő intenzív felpattanás során sem. Az emelkedés azonban olyan rövid idő alatt zajlott le érdemi korrekció nélkül, hogy csúcs−mélypont analízist a napi grafikonon nem is érdemes végrehajtani, legfeljebb az óráson. Itt szemre 18 850, illetve 18 590 pont volt az a két szint, ahonnan lendületet tudott venni a mutató, ezek egy korrekcióban átmenetileg támaszt jelenthetnek az indexnek, az órás charton az emelkedő trendcsatorna alját a 19 280 pontos szint jelenti. Az emelkedéshez tartozó 10 napos mozgóátlag nagyjából egyébként szintén ez utóbbi szintnél húzódik. Ha a hosszabb távú grafikont vesszük szemügyre, akkor jól látható, hogy az index az elmúlt másfél évben egyre magasabb mélypontokról fut neki a mostani ellenállási zónának, az emelkedő mélypontok szinte teljesen rásimulnak egy hosszú távú emelkedő trendvonalra, amelyet a 2009. márciusi és a tavaly májusi mélypontok jelölnek ki. Ez egy emelkedő háromszög alakzat, amelyből ha sikerülne a kitörés, tehát az ellenállási zóna nagy forgalmú, szignifikáns áttörése, akkor az további, több ezer pontos indexemelkedést vetítene előre. Az emelkedő háromszögek időben ideális kitörési pontja nagyjából az alakzat kétharmada-háromnegyede között szokott előfordulni, tehát ha erre készül a piac, azt illene a következő két hónapon belül végrehajtania.
Az egyetlen szépséghibája az összképnek, hogy csúcs−mélypont analízis alapján jelenleg egyedül az OTP az, amely igazán szép képet mutat, a bankpapír a 3800 forintos kitörés óta bika üzemmódban van, még akkor is, ha az említett szint korábbi visszatesztelése sokak számára fájdalmas momentum lehetett. A pozitív kép ellenére persze újfent nem árt óvatosnak lenni, hiszen a bankrészvény RSI-mutatója már a 80-as érték felett tartózkodott, amikor korrekcióba kezdett, s ha a régiós versenytársakat figyeljük, láthatjuk, hogy az elmúlt napokban hasonlóan viselkedő Erste-részvények árfolyama a lokális csúcsokhoz képest több mint 10 százalékot esett hasonló, a trendcsatorna tetejét túlvett állapotban elérő pozícióból.
A Molnál a 19 300 forint feletti régió jelentheti az igazi kihívást, míg a Richter esetében egyelőre a 38 000 forintos szint jelenti a legnagyobb kihívást. A Magyar Telekom napos grafikonon új csúcsra kapaszkodott a 388 forintos letörési szint átvitelét követően, a távközlési részvény esetében azonban várhatóan 420 forint magasságában dől majd el a bikák és a medvék harca.